Három és fél órás
utazást követően érkeztek meg Tel Avivba a szerdai, Izrael elleni barátságos
mérkőzésre készülő labdarúgó-válogatott Magyarországon szereplő tagjai.

“A kolozsvári színházban a 27. vagy 28. évemet töltöm. Mi, hogy is mondjam, ezt biológiailag teljesítjük. Ha küzdeni akarnánk ellene, akkor sem lehetne mit tenni. Itt van Erdélyben a színház, magyarul játszunk, a repertoár pedig az egyetemes színházi, és nem csak a színházi kultúrát közvetíti.”

Chanuka estéjén, villamosra várva a Nyugatinál, láttam, amint odaát, a Skála-Metró előtt, egy stilizált, kivilágított menóra tövében néhány kipás, részint pajeszos fiatalember táncolt és énekelt. Ők voltak a zsidók. 

E sorok írói mindenekelőtt magyarázattal tartoznak. Egy írásra kívánunk reflektálni, amely a Népszabadságban jelent meg, ám válaszunkat – az írott és íratlan sajtószokásokkal ellentétesen, mégis legjobb lelkiismeretünk szerint – az ÉS-ben tesszük közzé. 

A politikai közbeszéd szintjén a szélsőjobboldaliság jelenségét folytonos címkézési verseny veszi körül. Ennek nyomán egyes politikai irányzatokat vagy konkrét személyeket, szervezeteket és pártokat szokás különféle ideológiai jelzőkkel ellátni. A jobboldalon – és magán a szélsőjobboldalon – belül például egyre inkább nemzeti radikalizmusról beszélnek, amelyet a magyar eszmetörténetből ismert polgári radikalizmus és a népies eszmeáramlat valamiféle sajátosan kevert örökségeként igyekszik lefesteni. 

“…én ötéves korom óta pontosan tudom, hogy az, hogy „zsidó”, meg az, hogy „soha”, ugyanazt jelenti. Azt jelenti, hogy soha többé nem mehetsz be a kerted kapuján. Hogy múlttá válsz még életedben. Hogy máshol kell lenned, soha nem térhetsz vissza….”

Az alábbi dokumentum az 1941-es Kamenyec-Podolski deportálások és tömeggyilkosságok ügyében tavaly lezárult rendőrségi vizsgálat végterméke. 

A német katolikus egyházban és neves teológusok körében is heves tiltakozást váltott ki, hogy a pápa rehabilitált egy holokauszttagadó püspököt. Az egykor “német hősként” ünnepelt XVI. Benedeket Rómában is sokan kritizálják, az azonban kizárt, hogy lemondana tisztségéről.
 

Történelemábrázolás vagy csupán akciófilm? – a Stauffenberg-féle, Hitler elleni merényletről készült amerikai mozi már a forgatás idején heves vitákat váltott ki Németországban.
 

Szalay László a Magyar Hírlap hasábjain reflektált arra a kritikára, mellyel egy nem is oly régen megjelent írását az antiszemitizmus.hu honlapon illettük. Úgy ildomos, ha mind reflexióját, mind pedig a kritikánkat kiváltó írásának főbb gondolatait elemző olvasás tárgyává tesszük.

Nemrég jelent meg tanulmánykötete Az idő nélküli hely címmel, amelyben az antiszemitizmus és az idegengyűlölet eredetét is kutatja. A vallásfilozófus szerint a baloldalnak nincs hatásos ellenszere a jobboldal fundamentalizmusára. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.

Immár hat évtizede zajlik a közel-keleti konfliktus. 1948-ban két erő uralta a térséget: a Palesztin Felszabadítási Szervezet és a Palesztinai Muzulmán Testvérek. Izrael először az utóbbit támogatta, majd az 1987-ben létrejött Hamasszal szemben a PFSZ mellé állt.

Bryan Singert, a Valkűr 43 éves amerikai rendezőjét arról kérdezte a HVG, hitelesnek érzi-e a Hitler elleni merényletről készült filmjét.
 

„B… meg a zsidókat, úgy sem szavaznak ránk!” – e szavakkal kommentálta 1990-ben James Baker, republikánus külügyminiszter a zsidó szavazókkal kapcsolatos várakozásait. Igen, az amerikai zsidók is zsigerből balra szavaznak – ezt a magyar olvasóknak nem kell magyarázni.

A budapesti zsidó hitközségben néhány nap óta nagy belső harc dúl. Ez a harc a körül a kérdés körül forog, hogy támogassák-e a kormányt és hogy nemsokára bekövetkező választásokon a budapesti zsidóság melyik pártot erősítse szavazatával.

1944 szeptemberében London lakói arra lettek figyelmesek, hogy bizonyos épületek minden előjel nélkül felrobbantak. Se német bombázót nem láttak, se a régi, megszokott V-1 lövedékek zúgását nem hallották, csak a robbanást. 

Forrás: Gondolatok blog Zsolt Béla (Komárom 1895 január 8. – Budapest 1949 február 6): író, polgári radikális újságíró. (Eredeti neve: Steiner)A Nyugat második nemzedékének tagjaként indult, hatott rá Charles Baudelaire, lelkesedett Ady Endre költészetéért, mesterének tekintette … Tovább »

76 éves korában január 27-én otthonában meghalt John Updike – jelentette be a szerző kiadója, Alfred A. Knopf. A Pulitzer-díjas amerikai író tüdőrákban szenvedett.
 

Nemegyszer figyeltem gyerekkoromban, hogy ha egy széket, vagy ágyat reparált, abból mindig nagy baj lett. Amikor ezeket mesélte, derűsen elképzeltem, hogy a gyalu élét próbálja állítgatni, de hol túl mélyen hasít bele a fába, hol nem fog semmit, élesen össze-vissza karcolja a deszka … Tovább »

“Mindig azt mondtam Editnek, hogy túl kell élni, hogy erről hírmondó maradjon, hogy ez megtörténhetett. És mégse tudtam beszélni róla, amikor megjöttem.(…) Helmuth vett rá arra, hogy igenis, kell, hogy maradjon erről nyom. És rájöttem, hogy igaza van.” 1945. január 27-én szabadult fel Auschwitz. Európa és a világ a Nemzetközi Holokauszt Emléknap alkalmából emlékezik a lágerek felszabadulására. Egy, a vészkorszak eseményeit felidéző memoár részletét közöljük az alábbiakban.