Van valami elementáris közvetlenség Etgar Keret novellanyitányaiban. Úgy szólít meg az első mondat, mintha a haverod hívna fel és kezdene panaszkodni, hogy aztán nem tudod letenni a telefont. Ahogy a könyvet sem.

Iróniával ellensúlyozott melankólia lengi be a történeteket. A kisfiúét, … Tovább »

Hetven évvel ezelőtt, 1939. november 11-én tartotta meg első előadását a pesti Goldmark-teremben a magyar színpadokról a zsidótörvények következtében száműzött zsidó színészekből alakult színház. A letiltott művészeket az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) több száz rendezvénnyel próbálta megmenteni a fizikai és szellemi pusztulástól. Az utolsó előadást 1944. március 19-én, a németek bevonulása napján tarthatták meg.

Székhelyi József mélységesen elkeseredett máig félreértett tokaji beszéde miatt.
 

Egész életében azt tette, amiben hitt és amit szeretett.
 

Tehetséges lány. Bájos, törékeny és szerény. Kilenc éves kora óta táncol, most fog végezni a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakán, és a magyar kortárs tánc legjelentősebb figuráival dolgozott és dolgozik együtt. Nem mellesleg idén őt választották az Évad legjobb táncosnőjének.
 

Mint mondja: csak egy kicsit törleszteni akart, és ez volt számára a legjobb alkalom. Mint azt tegnap megírtuk: szombat este felolvasóestet tartott Székhelyi József színművész, a Szegedi Nemzeti Színház előző direktora, aki magyar költők és írók verseiből, novelláiból olvasott fel a nézők „rendelése” nyomán.
 

Nem egy lecsúszott, alkoholista, hanem egy jómódú náci próbálta botrányba fullasztani a felolvasást.
 

Van valami elementáris közvetlenség Etgar Keret novellanyitányaiban. Úgy szólít meg az első mondat, mintha a haverod hívna fel és kezdene panaszkodni, hogy aztán nem tudod letenni a telefont. Ahogy a könyvet sem. 

Kilencven éve, 1919. június 20-án halt meg Csontváry Kosztka Tivadar, a modern magyar festészet egyik legeredetibb alakja.
 

Ezt a levelet nem azért írom, hogy békét kössek a magyarországi jobboldallal. Nem azért, hogy rokonszenvet ébresszek magam iránt, hogy „jó pontokat szerezzek” a küszöbönálló hatalomváltás előtt. Nem azért, hogy összefogásra buzdítsak, hogy kiegyezésre törekedjem, még csak azért is csak kevéssé, hogy meggyőzzem a jobboldalt erről vagy arról, és nem azért, hogy kerülő úton érveket hozzak föl ellene, vagy szelídebb retorikával megismételjem a szokásos hadüzeneteket és harci riadókat.

Miri harminchét éves, kétszer vált, biztos hátterű, gyönyörű asszony. Úgy dönt, felvesz egy kínai bejárónőt, aki egy órácskára ott hagyja nála a gyerekét.
 

Június 10-én zsidó táncház nyitja a Pécsi Kulturális Központ nyári szabadtéri táncházsorozatát, melyen augusztus utolsó szerdájáig tizenkét féle népcsoport és nemzetiség tánclépéseit teheti magáévá a mozdulni vágyó közönség.

A nagy érdeklődésre való tekintettel a Mazsike újra sétára invitálja az érdeklődőket hazánk legnagyobb zsidó temetőjébe
 

A bemutatott művek háromnegyed része bibliai illusztráció, a többi pedig a cirkusz világának többféle feldolgozását ábrázolja
 

Sólyom László: „A párbeszédhez eleve a kölcsönös elfogadás szándéka kell, de ez nem elég. Tárgyi ismeretek híján hogyan is lehetne finom megkülönböztetéseket tenni, ami pedig a másik pontos megértésének feltétele? Az az átlagos tudás, ami a hazai zsidóság történelméről, szerepéről a nem zsidókban megvan, ehhez túlságosan kevés.”
 

Tony Curtis dedikált, Esterházy és Parti Nagy beszélgetett jeles román írókkal. Bemutatkoztak európai sokadik könyvesek és elsőkötetesek, megjelent étteremajánló, huszonnégy kötetes történelmi munka indítókötete s népszerű képregény-sorozat új darabja. Sőt A butaság enciklopédiája is olvasható immár magyarul. 

Tíz éve még senki nem akadt Erdélyben, aki az itteni magyar zsidóság identitásáról beszélt volna. Mára elkészült a Szombat folyóirat erről szóló lapszáma.
 

A Koldusopera (eredeti címén: Die Dreigroschenoper, azaz Háromgarasos opera) forradalmian új dramaturgiát és zenei világot hozott a színházba. John Gay és Johann Christoph Pepusch Beggars’ Opera („Koldusopera”) című 18. századi balladaoperáját Bertolt Brecht és Kurt Weill a kapitalizmust kritizáló, kiábrándult és cinikus művé dolgozta át. 

„Tovaris ucsityelnyica, ja dakladivaju vam, sto szasztav gruppi voszemnadszaty ucsenyikov, nyikto nye atszusztvujet.” – rémlik fel bennem a középiskolai oroszórák maradványa, ahogy Moszkvában sétálunk. Sajnos, többre nem emlékszem, erős ellenállás élt bennem a kötelező orosztanulással szemben. Könyvbemutatóra érkeztünk…

Ljudmila Ulickaja, aki eredetileg biológia szakon végzett, majd munkahelyéről, az Általános Genetikai Intézetből szamizdat művek olvasása és terjesztése miatt távolították el, ma a világ egyik leghíresebb orosz írónője. A 2009-es Budapesti Könyvfesztivál díszvendégének pályáját Vári Erzsébet mutatja be.