Kövesi István újlipótvárosi mészáros gyűjteménye a hatvanas-hetvenes évekbeli magyar műgyűjtés egyik legkiemelkedőbb egyéni teljesítménye.

A Budapest Bacon két történészprofesszorral, Karsai Lászlóval, majd Szakály Sándorral közölt interjút a közelmúltban. A pénteken megjelent Szakály-interjúra most Karsai egy saját írással reagál, amit az alábbiakban minimális szerkesztéssel, teljes egészében közlünk.

A … Tovább »

Apám, Gríger Lajos, azt mondta egyszer otthon a konyhában anyámnak, ha a zsidó el tud egy üzletet vezetni és még nyereséggel is dolgozik, úgy arra az ő két fia is képes lesz.

Részlet Halbrohr József: “Élettörténetem” című kötetéből [1]

Halbrohr József 1895-ben Halbrohr Adolf fiaként a város legelőkelőbb családjainak egyikébe született bele. A kiegyezést követő boldog békeidők egyik utolsó gyermeke, amikor Szabadka a Magyar Királyság … Tovább »

Részlet Menyhért Anna Ünnepi Könyvhétre megjelent regényéből.

Lehetett volna bokszbajnok, színész, filozófus, mintagazda, tengerész, kereskedő, egyetemi tanár, fakír, testőr, csillagász, borszakértő, legionárius, csempész, missziós pap, futballtréner és még sok minden. 

Ideiglenesen bezárják Budapesten a Salgótarjáni utcai zsidó temetőt, mert baleset- és életveszélyes – jelentette be Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének (Nöri) főigazgatója csütörtökön a helyszínen megtartott sajtótájékoztatón.

Radnainé Fogarasi … Tovább »

Részlet Lóránt Endre könyvhétre megjelenő önéletrajzi regényéből.

1997 májusában egy gondosan megszervezett egyetemi tanulmányút ürügyén tett látogatásom során szándékoztam újra felvenni a kapcsolatot az országgal, viszontlátni a túlélőket, tanúságtételeket gyűjteni, … Tovább »

Laczó Ferenc interjúkötetében a vészkorszakkal kapcsolatos német múltfeldolgozásról kérdezett német történészeket. E kötet előszavát olvashatják az alábbiakban.

Életének 86. évében, 2016. május 11-én elhunyt Réz Pál Széchenyi-díjas irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő. “Hangos memoárja” – életútinterjúja, melyet Parti Nagy Lajos készített vele, nemrég látott napvilágot. Ennek részletével búcsúzunk tőle.

85. születésnapjára tisztelgett a legendás irodalmi szerkesztő, a Holmi folyóirat alapító főszerkesztőjének munkássága előtt a Magvető Kiadó. Réz Pál és Parti Nagy Lajos beszélgetőkönyve, a Bokáig pezsgőben nemcsak egyszerű élet- és pályarajz, hanem sok anekdotával fűszerezett beszámoló a kortársakról – írókról, költőkről, pályatársakról és barátokról. Szereplői Déry Tibor, Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron, Szabó Lőrinc, Juhász Ferenc, Csurka István, Petri György, Weöres Sándor és sokan mások, akikkel Réz Pál együtt élte át a magyar irodalom egyik aranykorát.

A budapesti Cirko-Gejzír mozi mutatta be A lakás című izraeli dokumentumfilmet. Arnon Goldfinger saját családjáról forgatott, a filmben mindenki saját magát alakítja.

Tudom, nem kell minden nyilvános bírálatra válaszolni, de a Szombat legutóbbi írása ismét olyan kérdéseket vet fel, amelyek fontosak, ezért nem támadásnak, hanem alkalomnak tekintjük a párbeszédre. 

A kirekesztés ma is fenyegető veszélyeire figyelmeztettek, valamint a keresztények és zsidók összefogásának fontosságát hangsúlyozták az Élet Menete rendezvény szónokai. Az idén 14. alkalommal megrendezett Élet Menete a Dohány utcai zsinagógától a sófár hangjára indult vasárnap délután a Szent István-bazilika előtti térre.

A május 28. és június 14. között zajló összművészeti esemény komoly- és könnyűzenei koncerteket, színházi és irodalmi programokat, filmeket és táncelőadásokat is kínál, neves művészek fellépésével.

Biszku Béla a Mazsihisz Szeretetkórházában hunyt el – ezt nem mulasztotta el közölni számtalan hírportál, amely a veterán kommunista politikus halálról tudósított.

Nem igazán jellemző, hogy egy (hajdani) közéleti ember elhunytával kapcsolatban a média arról is tájékoztat, … Tovább »

A Mazsihisz Szeretetkórházában elhunyt Biszku Béla, egykori kommunista politikus, nem volt zsidó. Katolikus családból származott. Kérdés, akkor mit keresett a Szeretetkórházban.

Elhivatott tudós-tanár, kiváló szociológus és bölcs szociálpolitikus, a szegények, különösen a gyerekek iránt szenvedélyes felelősségérzettel megáldott mosolygós asszony: Ferge Zsuzsa. Barátai, kollégái régóta biztatták, hogy önéletrajzban, személyes hangú könyvben mondja el élete, kutatásai és szakmai küzdelmei tapasztalatát – ez idáig elhárította ezt. Tanítványának, Weiler Katalinnak most sikerült rábeszélnie, hogy az általa több mint 10 éven át felvett beszélgetéseket frissítve, kiegészítve, egybeszerkesztve adja ki nyomtatásban.

Nem hagyományos memoár, nincs benne önigazolás, annál több a tárgyszerű krónika, a bensőséges líra, a szemérmes vallomás, a tépelődő önismeret és a humor. Sokat megtudhatunk a ’30-as évek hazai demokratikus gondolkozású értelmiségéről, a családjáról, a barátairól, a II. világháborúról, az 1945 utáni lendületről, a Rákosi-rezsimről, 1956-ról és a Kádár-korszakról, az antiszemitizmusról, a szociálpolitika nehéz útjáról hazánkban. Heves szociális elkötelezettség, fiatalokat megszégyenítő aktivitás és szellemi nyitottság jellemzi az emlékezést. Szolid derű árad a könyvből: „Minden bajjal együtt szép, jó, szerencsés életem volt. […] Harmóniát kerestem, és ezt a személyes életemben gyakran megtaláltam.”
Agárdi Péter

Kapedli és kokárda  – a nemzeti ünnep alkalmából a magyar-zsidó identitással foglalkozó különszámunk néhány cikkét ajánljuk újraolvasásra.

 Clara Royer-val beszélget Szentgyörgyi Rita

A 19. századi nagy zsidó temetők olyanok, mint egy hatalmas krónika lapjai, vagy akár az Írás kézzel rótt oldalai, melyeken írásjelekként sorakoznak a síremlékek, a sor- és szóközöket pedig az utak, kiteresedések, bokrok és fák jelenítik meg. Ez az az évszázad, amikor a hagyományos zsidó sírok szűk és katonás egymásutánját felváltja egy differenciáltabb, lazább és beszédesebb elrendezés az emancipáció és asszimiláció nyomán.