Zsinagógagyújtogatás „nem antiszemita indítékból”

Két német bíró ellentétesnek tűnő logika alapján ítélt egy zsinagógagyújtogatás, illetve a nyári Izrael-ellenes tüntetések ügyében. Fogalmi kirakós haladóknak…

Angela Merkel német kancellár az egyenlőség és a szabadság európai alapértékeinek talaján állva folyamatosan fellép a diszkrimináció minden formája ellen, beleértve a zsidógyűlöletet éppúgy, mint az iszlámellenességet. Ugyanakkor a franciaországi események kapcsán a német kormányfő az iszlám hit és az iszlámista terrorizmus viszonyának tisztázására szólított fel. Az alábbiakból úgy tűnik, ez nem lesz egyszerű feladat.

Két konkrét németországi ügyben született bírósági ítélet is a napokban. Az egyik szerint a Wuppertal városában nyáron elkövetett „zsinagógagyújtogatást nem antiszemita motívum vezérelte”, a másik szerint viszont „az anticionizmus nem más, mint az antiszemitizmus fedőszava”.

A wuppertali zsinagóga elleni támadásra júliusban került sor: először

a „Free Palestine!” feliratot mázolták az épület falára,

majd néhány nappal később három férfi Molotov-koktélokat dobott rá, 800 eurós kárt okozva. (Az észak-rajna-vesztfáliai város korábbi zsinagógáját a németek gyújtották fel az 1938-as Kristályéjszaka során.) Bár a bíróság a gyújtogatás bűntettében felelősnek találta és elítélte az elkövetőket, motivációjukként tagadta az antiszemitizmust, s ehelyett úgy fogalmazott: tettükkel a palesztin származású német fiatalok az éppen kiújuló „gázai konfliktusra akarták felhívni a figyelmet”.

 

Volker Beck, a németországi Zöld Párt képviselője a motívum tekintetében tévesnek nevezte az ítéletet, és fellebbezésre szólította fel az ügyészt, mivel szerinte a Közel-Keleten zajló konfliktus miatt Németországban felgyújtani egy zsinagógát csak antiszemita motívumból lehet. „Mi közük a németországi zsidóknak a közel-keleti konfliktushoz? – tette fel a kérdést. – Pontosan ugyanannyi, mint a német keresztényeknek, nem hívőknek vagy muszlimoknak, azaz abszolút semmi. A bíró tudatlansága az antiszemitizmussal kapcsolatban különösen riasztó sok német zsidó számára.”

Ezzel a kritikával áll összhangban egy másik német bíró felfogása, aki a nyári Izrael-ellenes tüntetéseken történtek ügyében hozott ítéletet. Gauri Sastry etnikai kisebbség elleni uszításban találta bűnösnek a 24 éves Taylan Can török származású, de németországi születésű „aktivistát”. A Die Welt szerint egy koppenhágai tüntetésen Can agresszív Izrael-ellenes szlogeneket kiabált egy kölcsönzött rendőrségi megafonba, míg az Essenben (szülővárosában) általa szervezett demonstráción a tömeg (egyebek közt) „Adolf Hitler! Hamasz! Hamasz! Gázkamrába a zsidókkal!” kiáltásokkal vonult fel.

Az esseni meghallgatáson a „cionista” szó kisebbség elleni használata került a gyújtópontba, amely a vádlott szerint nem a zsidó etnikum, hanem csupán a cionista állam ellen irányul. Sastry bíró ítélete szerint azonban a kettő szemantikailag egy és ugyanaz, mivel – mint a Die Welt idézi őt – „a ’cionista’ kifejezés

az antiszemiták nyelvezetének része,

a ’zsidó’ kódszava”. A Times of Israel által megkérdezett szakértő, Nathan Gelbart bátornak nevezte a döntést, amely megerősíti azt, amit „politológusaink már évtizedek óta tudnak”, ugyanakkor nem sok reményt fűzött ahhoz, hogy az ítélet (a már bejelentett fellebbezést követően) másodfokon is megállhat. „Európában iparszerű méreteket ölt az anticionizmus, amely a ’cionista’ szó használatával terjeszt gyűlöletet” – mutatott rá a jogász.

Felmerül a kérdés, hogy ha nem antiszemitizmus áll a hasonló cselekedetek hátterében, akkor a tüntetők az Izrael-ellenes szlogenek mellett miért kiabáltak olyanokat is, hogy „Halál a zsidókra!”, „A zsidók disznók!”, és hasonlók. Avagy a támadások miért olyan zsidó célpontokra irányultak, mint például a zsinagóga és a kóser üzlet? És egyáltalán miért érint ilyen érzékenyen az izraeli-palesztin konfliktus egy németországi törököt?

Ahogy a filozófus Bernard-Henri Lévy is kifejtette az ENSZ közgyűlésében, a gyűlölet új formáinak beazonosítása – és adott esetben történelmi eredetének és folytonosságának leleplezése – elengedhetetlenül fontos a mai valóság megértéséhez és helyes megítéléséhez. Úgy tűnik, ezt a házi feladatot kapta az utóbbi hónapokban Európa, de tágabb összefüggéseiben (például az Iszlám Állam vagy a Boko Haram rémtettei kapcsán) az egész világ.

A Jerusalem Post és a Times of Israel cikkei nyomán