Zsidók, akik nem örültek, amikor ledőlt a berlini fal

A Szombat és szerkesztői életének nagy eseménye volt az 1989-es rendszerváltás.

Az 1988 és 1989. március 15-i budapesti tüntetések, a prágai Vencel téri hasonló demonstrációk, a romániai forradalom, a lengyel Szolidaritás áttörése, a kelet-német menekülők átengedése a magyar határon és végül, az 1989-es változások világszerte jelképessé vált képsorai a berlini fal lerombolásáról – mind ott élnek emlékezetünk legfontosabb pillanataiként.

A Szombat se jöhetett volna létre a rendszerváltás nélkül – a szabad sajtó, a szabad vélemény-nyilvánítás és a szabad identitásválasztás a szabadság alapvető feltétele. Pészah, az egyiptomi kivonulás, a rabszolgaságból való szabadulás emlékezetével tudjuk értékelni szabadságot.

Voltak azonban olyanok, akiknek 1989 mást jelentett. Róluk szól az alábbi cikk.

Nem csupán örömkönnyek hullottak 1989. november 9-én, amikor a fal ledőlt. A keleti oldalon számosan voltak, akiket fájdalmasan érintett és félelemmel töltött el az esemény, amely előre jelezte a kommunista rendszer összeomlását. A maroknyi kelet-németországi zsidóból többen töltöttek be magas állami pozíciókat, köztük egy szuperkém, aki 4.000 főből álló hírszerző hálózatot működtetett. Köztük is a legmagasabb rangú volt Markus “Misa” Wolf, az NDK Állambiztonsági Minisztériuma, azaz a Stasi második embere.

Wolf zsidó apától és nem-zsidó anyától született 1923-ban. Édesapja, az író és fizikus Friedrich Wolf őseit a 15. század végén üldözték el Spanyolországból. A felmenők Hollandián keresztül vándoroltak Németországba. A polgárcsalád szekuláris volt.

Markus Wolf a nácik hatalomra kerülésekor 10 éves volt. A család a Szovjetunióba menekült. A háború után hazatért és belépett a kommunista pártba, az akkorra két részre szakadt ország keleti felében.

Hasonlóan sok zsidóhoz, akik a kommunista rendszerben éltek, Wolf sem dicsekedett származásával. Azonosult Moszkva arab barát politikájával. Vezetése alatt az NDK 4.000 fős hírszerző hálózata tagjainak sikerült beépülni nyugati vállalatokba, a NATO főparancsnokságába, az NSZK kormányzatába, és többek között Willy Brandt kancellár legbelsőbb köreibe.

Yossi Melman izraeli újságíró egy ízben Wolfot „a 20. század egyik legtehetségesebb, legmerészebb és ragyogó intelligenciájú titkosszolgálati vezetőjeként jellemezte, különös tekintettel a hidegháborús korszakra.” Nyugaton „arctalan embernek” nevezték, mivel ügyesen kerülte a fotósokat. Alakját könyvek, dokumentum- és akciófilmek tucatjai örökítették meg.

A fal leomlásának másnapján Wolf a Szovjetunióba távozott, majd az ország újraegyesítését követően, 1993-ban visszatért a szövetségi köztársaságba. Még abban az évben bíróság elé állt, és hazaárulásért hatévi börtönre ítélték, amit a fellebbviteli bíróság megsemmisített. Elfogadták a vádlott érvelését, miszerint szuverén állam törvényei szerint cselekedett.

1997-ben ellátogatott Izraelbe, ahol a Moszad és a Sin Bét vezetőivel és más hírszerzőkkel találkozott. Halál előtt két évvel, 2004-ben interjút adott a Háárecnek. Melmannak elmondta, hogy – a KGB kifejezett kérése ellenére – sohasem irányított Izrael elleni kémtevékenységet.

Albert Norden beszédet mond NDK katonatisztek egy csoportja előtt 1965-ben„A KGB számos alkalommal megkeresett, hogy ügynököket és hírszerzőket küldjek Izraelbe. Németekként ez könnyebb lett volna nekünk, mint az oroszoknak, lengyeleknek vagy cseheknek. Visszatekintve szép lenne, ha azt mondatnám, hogy zsidóságom is közrejátszott abban, hogy nem volt kedvem Izrael ellen fellépni, de az igazság az, hogy főleg professzionális szempontok játszottak közre. A Nyugat-Németországról és a NATO-ról történő információszerzésre akartam koncentrálni.”

Hozzátette, hogy fontolgatta menedékjog kérését Izraelben. Tagadta, hogy a Stasi palesztin terroristákkal működött együtt, ezt az állítását azonban a szakértők közül számosan – tekintve magas pozícióját – megkérdőjelezik.

Akinek nővére kozmetikus Tel Avivban

Az NDK vezető köreiben nyíltan Izrael-ellenes és anticionista zsidók is akadtak. Albert Norden a párt politikai bizottságának tagja, propagandaminiszter volt 1979-ig. Apja rabbi volt. Nővére kozmetikusként dolgozott Tel Avivban, és a Máárivnak azt nyilatkozta 1963-ban, hogy anyjuk is ősi rabbicsalád sarja. Amikor arról kérdezték, hogyan lehetséges az, hogy rabbik leszármazottja ilyen magasra vitte a kelet-német kommunista rendszerben, azt felelte: az apa nagyon liberális rabbi volt.

Az évek során Norden megszakította kapcsolatát családjával.

„Minden barátságunk azoké, akik Izraelben a békéért munkálkodnak. Az NDK különbséget tesz az izraeli uralkodó körök és az izraeli nép között; utóbbi a nácizmus ellen és a béke mellett van” – hangoztatta Norden 1965-ben. Nézetei azonban nemsokára megváltoztak. A hatnapos háborút követően Izrael akcióját Hitlernek a Szovjetunió elleni 1941-es támadásához hasonlította. A Jom Kippuri Háború kitörésekor Izraelt agresszornak minősítette, és kijelentette, hogy a német nép az arabok oldalán áll.

A külügyminiszter és a kultuszminiszter

A zsidó származású Otto Winzer az NDK egyik külügyminisztere volt. 1965-75 között töltötte be ezt a tisztséget, amikor a kelet-német állam szoros kapcsolatokat ápolt a palesztin terroristákkal, pénzügyi és egyéb támogatást nyújtva nekik. Winzer időt és energiát nem sajnálva igyekezett megnyerni az arab vezetőket, sokat utazott Egyiptomba, Szíriába és Irakba, hogy országa nemzetközi tekintélyét emelje. Hangsúlyozta, hogy Kelet-Berlin – Bonnal ellentétben – Izrael ellen az arabokat támogatja.

Klaus Gysi, aki 1966-73 között a kulturális miniszter, 1979-88 között pedig a vallásügyi államtitkár tisztét töltötte be, zsidó családban nevelkedett, de ezt nem hangoztatta. 1989-ben kijelentette, hogy aligha nevezné családját zsidónak, bár otthon a könyvszekrényén három hanukkia is van. Anyai nagyanyja zsidó volt.

Gysi első felesége családjának tagjait Auschwitzban meggyilkolták. Fiuk, Gregor Gysi a kommunista párt első titkára lett a fordulatot követően. Számos pártbeli zsidóval ellentétben, ő nem fordított hátat a gyökereknek. Holokauszt áldozatok leszármazottaival és túlélőkkel kereste a kapcsolatot, a judaizmus, a zsidó kultúra iránt kezdett érdeklődni. „ĺzig vérig zsidó” – így jellemezte őt a németországi zsidó közösség egyik prominens képviselője.

A Haaretz cikke nyomán Bassa László