Zsidó százalékok reneszánsza

Az egyszázalékos adófelajánlások piacát a zsidó közösségben továbbra is a Mazsihisz uralja, közel négyötödös arányban.

Az egyszázalékos adófelajánlások előzetes adatainak tükrében már első ránézésre is levonhatjuk a következtetést, hogy valamiféle, a közbeszédben gyakran hangoztatott zsidó reneszánsz valóban kibontakozni látszik, bármit jelentsen is ez. A felajánlók száma viszonylag dinamikusan nőtt a tavalyi évhez képest több, mint 5%-kal, ami 452 fős bővülést jelent. A grafikonon jól látható, hogy a hosszabb távú trend is egyértelműen felfelé ível, 7 év alatt több, mint harmadával nőtt azok száma, akik valamelyik zsidó hitközségnek ajánlották fel adójuk 1%-át. Ha ez így megy tovább, nincs kizárva, hogy 1-2 éven belül áttörjük a lélektani tízezres határt is.

A meglehetősen stabil növekedés különösen figyelemreméltó, ha figyelembe vesszük, hogy az életkori sajátosságok miatt minden évben sokan kiesnek a támogatók köréből egyszerűen azért, mert nyugdíjasként nincs lehetőségük az adófelajánlásra, tehát vélelmezhetjük, hogy a növekmény jelentős része a fiatalabb, produktív korosztály sikeres aktivizálásának köszönhető.

A folyamatok mélyén azonban viharos fordulatok, indulatok, érdekütközések gomolyognak.

Jól látható, hogy az egyszázalékos adófelajánlások piacát továbbra is a neológ felekezet, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) uralja, közel négyötödös arányban. Bár az idén csak 0,3%-os (22 fős) bővülést tud felmutatni, és 2008 óta 81%-ról 77%-ra csökkent a részesedése a “tortából”, de támogatóinak száma ezalatt 28,5%-kal (1576 fővel) gyarapodott. Figyelemreméltó fejlemény viszont, hogy a bővülés ütemének megtorpanása már második éve tart. 2013-ban még 17%-kal tudta növelni az adományozók számát, 2014-re ez 3,5%-ra mérséklődött, és az idén innen csúszott vissza stagnálás közeli szintre. Valószínűsíthető, hogy ez a megtorpanás összefügg a negyedszázados Zoltai-korszak repedezésével, és az új status quo kialakulásának heves politikai turbulenciáival.

Az elmúlt év Heisler András vezetése alatt a Mazsihisz külső és belső politikai küzdelmeitől volt hangos, ami sokakat elbizonytalanított, míg másoknak felkeltette a szimpátiáját, és a felkorbácsolt hangulat leülepedéséhez kell egy kis idő. Ráadásul idén nyártól Radnóti Zoltán és Frölich Róbert személyében a rabbik új, fiatalabb generációja veszi át a neológ vallási élet irányítását, miután a közelmúltban elhunyt a Mazsihisz rabbikarának két meghatározó személyisége, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi és Deutsch Róbert, a rabbinikus bíróság (Bét Din) elnöke.

Az adományozók kegyeiért folytatott küzdelemben a Mazsihisz egyetlen számottevő kihívója az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH), mely gyakorlatilag az amerikai központú Chabad haszid mozgalom államilag elismert felekezete. A jelek szerint sikeresen profitálnak a Mazsihisz külső és belső vívódásaiból, hiszen a teljes idei zsidó hitközségi növekmény (452 fő) 85%-át az ő bővülésük teszi ki. Ezzel saját támogatói körüket tavaly óta több, mint negyedével tudták növelni, ami annak ellenére is figyelemre méltó teljesítmény, hogy az előző évben 2013-hoz képest 6,5%-kal alacsonyabb bázisról indultak. Különösen impozánsan mutat, hogy 2008 óta 82%-kal növelték támogatóik számát, aminek a jelentőségét azért némileg árnyalja az alacsony kiinduló bázis. Az összesen 826 fő növekedéssel szemben a Mazsihisz 1576 fős bővülése áll ebben az időszakban. Az EMIH piaci részesedése így még mindig hajszállal a lélektani 20% alatt húzódik, vagyis az összes egyszázalékos zsidó hitközségi felajánlónak továbbra is kevesebb, mint az ötödét tudják megszólítani.

A Köves Slomó rabbi által vezetett EMIH politikai szerepvállalása lényegesen visszafogottabb a Mazsihiszhez képest, ők inkább kerülik a kormányzattal a konfliktusokat, politikai kérdésekben konzekvensen kizárólag vallási platformról nyilatkoznak meg. Belső hatalmi viszonyaikról nem sokat lehet tudni, vagy nincsenek különösebb konfliktusaik, vagy ügyesen elrendezik maguk között. Talán a külvilág felé mutatott kiegyensúlyozottságuk, politikai mértéktartásuknak is köszönhető az idei látványos előny a zaklatott időket megélő Mazsihiszhez képest.

Az “egyszázalékos piac” harmadik, mindössze 3%-os szereplője a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség. A hagyományos magyar ortodoxia kilátásai nem különösebben szívderítőek, támogatóik száma minimális megingásoktól eltekintve trendszerűen morzsolódik lefelé, 2008 óta több, mint 9%-kal csökkent 303-ról 275-re. A kis számok miatt nehéz valamiféle konjuktúrát belelátni az idei 18,5%-os (43 fős) növekedésbe, különösen a tavalyi mélypont után.

Az elkövetkező évben remélhetőleg tovább folytatódik az összességében növekvő adakozási hajlam a zsidó vallásos közösségek irányában, várhatóan továbbra is a Mazsihisz és az EMIH közötti verseny jegyében. A két meghatározó felekezet a jelek szerint eltérő utat fog követni a jövőben is.

Heisler András elnök retorikájából úgy tűnik, a Mazsihisz továbbra is a szimbolikus politizálást preferálja a vallási megközelítés helyett, és az eddig kevésbé érdeklődő civilek felé próbálja megnyitni a neológ zsinagógák kapuit.

Bár a Köves Slomó által vezetett EMIH az ultraortodox Chabad mozgalom szövetségében látszólag kötöttebben navigál a hétköznapi zsidók számára elképzelhetetlenül szigorú vallásosság béklyójában, de végső soron mindkét felekezet a “jófej”, élhető judaizmus népszerűsítésével próbálja tágítani támogatói körét.

Figyelemreméltó hendikepként jelentkezhet a Mazsihisz számára, hogy a Chabad jó nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően jelentős véleményformáló médiabefolyáshoz jut a 168 óra és a Klubrádió résztulajdonának megszerzésével egy EMIH-közeli cég számára, amely még az Origó hírportálra is pályázik. Úgy tűnik tehát, a következő adóévben sem fogunk szűkölködni zsidópolitikai izgalmakban.