Zsidó király Lengyelországban, magyar korona Ausztriában, svájci óra Párizsban…

Az alábbi regényes, esetenként egyenesen mesés történetben arra keressük a választ, hogy mi kapcsolja össze a címben említett, korban, időben egyaránt távol eső furcsa dolgokat…

Báthory István 1586-ban bekövetkezett halála után a lengyel trón megüresedett, és az akkori lengyel törvények úgy rendelkeztek, hogy az ország még rövidebb időre sem maradhat megkoronázott király nélkül. A nemesi családok politikai belharcaik miatt nem tudtak közösen elfogadható jelöltet találni, így a nagy befolyással rendelkező Radziwill herceg javaslatára, 1587. augusztus 18-án, saját bizalmi emberét, a pénzügyi és szervezőképességéről méltán híres zsidót, Saul Katzenellenbogen-t választották ideiglenes (pro tempore) királlyá.

A herceg azért fogadta bizalmába Sault, mert padovai utazása során teljes nincstelenségében – bizonyos források szerint a pápának tett szegénységi fogadalma következtében, más források szerint mert útonállók fosztották ki – senki sem segítette őt hazatérésében, csak az akkori padovai főrabbi, Meir Katzenellenbogen. Radziwill herceg hálája jeléül megígérte a rabbinak, hogy Lengyelországba hazatérve felkeresi majd a rabbi fiát, Saul-t. Ígéretét megtartva találkozott is a rabbi fiával, és a hercegre nagyon nagy hatást tett a fiatalember szorgalma, tehetsége és eszessége. Radziwill, bízva Saul Katzenellenbogen teljes lojalitásában, szavát adta a lengyel főnemeseknek, hogy védence minden követelés nélkül fog majd lemondani „átmeneti” trónjáról és hatalmáról.

Mindez kellő biztosíték volt a lengyel főnemesek számára és Báthory István halála után néhány nappal – egyes források szerint egy-két héttel – meg is egyeztek a svéd Sigismund királlyá választásában. Saul Katzenellenbogen szavát tartva minden követelés nélkül mondott le „királyságáról” és az új király ekkor nem csak új családnevet, a német kiválasztott szóból eredő „Wahl „nevet, de címert és kitüntetést is adományozott neki. (Más magyarázatok szerint az akkori német nyelvben a wahl szó a délies – Saul Padovából érkezett! – akcentussal beszélő bevándorlók megnevezésére szolgált. ) Így történhetett meg, hogy az évszázadok során hatalmas családdá terebélyesedő Meir Katzenellenbogen padovai rabbi fia, még ha csak néhány napra is, de lengyel királynak mondhatta magát…

Második felvonásunk és helyszínünk Ausztria, ahol a naptár 1944 végét, 1945 elejét mutatja. A háború kimenetele már senki számára sem kétséges, így a magyar korona és a hozzátartozó koronázási jelvények kimentésére nemcsak a Koronaőrség, de a hatalmat magához ragadó Szálasi és emberei is lépéseket tesznek. Nyugat felé szöknek és magukkal viszik a felbecsülhetetlen értékű állami –történelmi szimbólumokat. A Szent Koronára felesküdött Koronaőrség tagjai, esküjükhöz híven Magyarországon szeretnék biztonságba helyezni a kincseket, ezért 1944. december 4-én Kőszegen egy zárdában rejtik el. Szálasi emberei viszont Ausztrián át nyugatra menekítenék, így december 17-én Kőszegről a közeli Velembe szállítják, ahol egy bunkerbe dugják el. 1945 márciusában innen újra Kőszegre viszik, majd március végén onnan egy teherautóba rejtve átlépik vele az osztrák határt, és Mariazell érintésével érkeznek meg április 7-én a burgenlandi Mattsee-be. Miután egymásban sem bíznak, a relikviákat többször is ki – meg elássák, és végül a Szent Koronát, a jogart és az országalmát kiveszik az eddig használt ládából és a Mattsee-hez közeli sziklák mellett, április 26-án éjjel, egy olajoshordóban, a földbe ásva rejtik el. Minderről nemcsak a koronaőrök, de a nyilas kormány miniszterelnök-helyettese Szöllősi Jenő is tud, akit maga Szálasi bízott meg a Szent Korona nyugatra juttatásával. Ők mindnyájan egy közeli missziósházban rejtőznek el, azt remélve, hogy majd tovább szökhetnek a koronával együtt.

A szövetségesek titkosszolgálatai már 1944 nyarától kezdve számítanak arra, hogy a fasiszták és kollaboránsaik közül még a háború vége előtt sok magas rangú katonai és polgári háborús bűnös próbál majd elmenekülni a jogos felelősségre vonás elől. Emiatt aztán az amerikai hadsereg különleges alakulata, a Stratégiai Szolgálatok Hivatala (Office of Strategic Services=OSS) már 1944 végén az osztrák-német határvidékre telepíti két egységét, benne több magyar és kelet-európai származású tiszttel, azzal a küldetéssel, hogy a menekülő háborús bűnösök szökését felderítsék és megakadályozzák.

Egyes verziók szerint a missziósház vezetőjének tűnik fel a láthatóan féltve őrzött láda és a körülötte nyüzsgő magyar katonaszökevények rajzása, egy másik forrás szerint viszont a koronaékszereket kísérő nyilasok és koronaőrök kocsmai beszélgetésének lesz fültanúja egy amerikai tiszt, nevezetesen Georges William Granville.

A 7. amerikai hadsereg alakulatához tartozó Granville hadnagy május 6-án saját jeepjével megy el a missziósházba és tartóztatja le az ott bujkáló katonaszökevényeket és viszi őket magával Augsburgba, a ládával együtt. A láda és tartalma egy ideig kevésbé volt fontos, mint a környéken bujkáló háborús bűnösök elfogása. Nemcsak a Sztójay-kormány tisztségviselői kerülnek ekkor Granville alakulatának fogságába, de a nyilas kormányé is, továbbá maga Szálasi, sőt a környéken bujkáló náci háborús főbűnös, Hermann Göring is.

Csak az ő elfogásuk után került elő újra a titokzatos láda, amelynek három kulcsát is csak hosszas nyomozás után sikerült összegyűjteniük az amerikaiaknak. Mikor 1945. július 24-én a ládát végre kinyitották, nagy meglepetéssel látták, hogy az csak a királyi kardot tartalmazza. Granville hadnagy emlékezett arra, hogy Pajtás Ernő parancsnok volt az, aki a ládát őrizte, így őt újra kihallgatta, és Pajtás bevallotta, hogy a koronát és a többi relikviát másutt ásták el. Granville Pajtással együtt visszatért Mattsee-be, ahol Pajtás elvezette őt a sziklafalhoz, ahol az amerikai katonák kiásták az olajoshordót, benne a felbecsülhetetlen értékű magyar koronával, a jogarral és az országalmával.

Harmadik felvonásunk 77 évvel később és megint más helyszínen, Párizsban játszódik. Az egyik jó hírű párizsi aukciós ház egy 20 dolláros aranyérmébe épített zsebórát szerepeltet katalógusában, amelyhez különleges leírást is csatol. A gyönyörű kivitelezésű, Svájcban készített óra furcsasága az, hogy az óra számlapján a számok helyet 11 betű, T-I-N-Y G-E-O-R-G-E–S azaz „Pici Georges’’, és a 12-es szám mutatja az idő múlását. A már önmagában is nagyon értékes, 1924-ben 14 karátos aranyból vert 33 gramm súlyú húszdolláros érmébe a 30-as években egyedi megrendelésre, Svájcban építhettek bele egy igényes kivitelű zsebóra-szerkezetet, ezzel a különleges, névre szóló dedikációval. Pici Georges, aki menyasszonyától kapta ezt az órát ajándékba, nem volt más, mint a közel két méteres szép szál férfi, Georges William Granville amerikai titkosszolgálati hadnagy, aki szinte amulettként hordta magával a háborús és az utána követő évtizedekben ezt a zsebórát, és akinél ez az óra akkor is ott lehetett, amikor a Szent Korona visszaszerzését és a magyar háborús bűnösök elfogását intézte.

És akkor most már csak annak a kérdésnek a tisztázása maradt, hogy hogyan kapcsolódik Georges William Granville a XVI. századbeli Saul Vahl Katzenellenbogenhez?

Granville hadnagy magyar volt, a híres és közkedvelt Váci utcai, „Grünwald és Vahl’’ divatszalon tulajdonosának, Grünwald Vilmosnak 1905-ben született, Grünwald György Vilmos nevű fia. A négy nyelven folyékonyan beszélő, kiváló megjelenésű férfi még a háború előtt hagyta el Magyarországot és állt be az amerikai hadseregbe, ahol hely- és nyelvismerete miatt a különleges feladatokkal megbízott OSS-alakulathoz osztották be. Így került vissza 1944 őszén Augsburgba.

Saul Vahl Katzenellenbogen (1541-1617) családfáját 18 generáción keresztül követték a zsidó családok történetével foglalkozó kutatók, és az átmeneti király szerteágazó leszármazottjai között ott találjuk az orvos Lombroso-t, Mendelsohn-t a zeneszerzőt, Marx Károlyt, Yehudi Menuhint, az egyetem-alapító Bar Ilant, a Rothschild-családot és az angol arisztokratát, Vahl bárót is. A családból rabbiként többen Kelet Európába, így Magyarországra is eljutottak, például Szolnokra és Csurgóra is. Az ő leszármazottjuk volt Vahl Erzsébet, Grünvald György (azaz Tiny Georges) édesanyja.

Pici Gyuri zsebórája 2022. november 21-én Párizsban közel másfélmillió forintnak megfelelő fontért kelt el.

 

Források:

Lengyelország zsidó királyáról Róbert Péter, Szombat 1993. március 1, https://www.szombat.org/archivum/lengyelorszag-zsido-kiralya

A Katzenellenbogen leszármazottak részletes családfáját Dr. Neil Rosenstein könyve részletezi: The Unbroken Chain, New York 1990, Volume First. https://www.geni.com/projects/The-Unbroken-Chain-by-Dr-Neil-Rosenstein/4064

A zsebóra részletes leírását lásd : Millon árverési katalógus 2022. november 21, Paris, 15. tétel. https://www.millon.com/catalogue/vente2069-horlogerie/lot15-travail-suisse