Zsidó hercegnők – nemzetközi divatikon, háttérben a múlt árnyaival

 Liliane Nahmias, Diane von Fürstenberg, Tatiana von Fürstenberg.

Polgár Tünde, a nemzet influencer nagyasszonya illeg-billeg a kamera előtt. Youtube csatornáján éppen arról tart előadást követőinek, hogy mit viseljenek, és mit ne viseljenek egy esküvőn. Gardróbja legmélyebb bugyraiba enged betekintést, miközben sorra pördül, fordul pazar ruháiban.

„Ez egy Diane von Fürstenberg ruha, aki esetleg ismeri, vagy hallott róla, vagy nem hallott róla, ő ugye egy osztrák nemesi, arisztokrata származású hölgy, aki úgy döntött, hogy nem a nemesi nevéből és birtokaiból akar élni, hanem megalapította a saját divatmárkáját. Én igazából divatikonként is tekintek rá, mert azt gondolom, hogy ő az a nő, akire igenis fel lehet nézni” – cseveg Tünde, és diadalittasan magasra emeli az annyit emlegetett Diane von Fürstenberg ruhát, pedig ha tudná!

 

Indulás a bázeli pályaudvarról

Régi, kicsit kopott kép. 1951-ben készült a bázeli pályaudvaron. Egy feltűnően szép fiatalasszony ballonkabátban, krokodilbőr táskával a karján vár a vonatra. A nő kislányát alig lehet észrevenni a fotón, elbújik édesanyja ballonkabátjában. Akkor még láthatatlan szeretett volna lenni. Később minden megváltozott.

Az említett kép Diana von Fürstenberg New York-i divatbirodalmának emblematikus üvegpalotájában, egy elrejtett szobában látható. Ebbe az intim térbe kevesek nyerhetnek bebocsátást. A DvF (Diane von Furstenberg) világmárka fellegvárában akármerre nézünk, a dizájner életnagyságú fotóival találkozik tekintetünk. Diane hol pinkben, hol pirosban, hol sárgában köszön ránk a molinókról. Diane stílusikon, az örök nő, a gyönyörű, az egzotikus és még sorolhatnánk a jelzőket, amelyekkel rajongói elhalmozzák. Tényleg igaz, von Fürstenberg asszonyon nem fog az idő vasfoga.

„Ezt a kort csak büszkeséggel lehet elviselni, hiszen senki sem lehet biztos abban, hogy sikerül megöregednie! Ha eljutottunk ebbe a korba, az győzelem” – nyilatkozta a divattervező Susanne Mayernek a Die Zeit újságírójának, amikor az öregedésről faggatta. Diane von Fürstenberg sikerei forrásaként anyai örökségét említi, nem véletlenül ragaszkodik ennyire ahhoz a bizonyos régi fotóhoz.

„ Elegancia és tartás” – ez volt Diane édesanyjának, Liliane Nahmiasnak a legfőbb életbölcsessége. Ezeket hagyta örökségül lányára.

„Minden a bázeli fotóval kezdődött” – emlékezett meg Diane von Fürstenberg pályája kezdetéről. – „E nélkül a hihetetlen erő nélkül sehol nem lennék. Anyám 1945-ben csont-soványan szabadult Auschwitzból. 1922-ben született Thesszalonikiben, fiatal volt, amikor Brüsszelbe költözött szerencsét próbálni. Senki nem tudta róla, hogy zsidó. Az ismerősei csak a görög lányként emlegették. A német megszállás éveiben csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. Viszonylag hamar lebukott, s hogy elkerülje a rá váró kínvallatásokat, nem rejtette véka alá származását. 5199, ez a szám volt a karjába égetve. Egész életén át viselte az 5199-es gyűlölet bélyeget. Anyám egészen a haláláig minden születésnapomra egy kis kártyát adott nekem a következő felirattal: Isten megmentette az életemet, hogy neked életet adhassak!”

A zsidó hercegnő

Diana édesapja, Leon Halfin Kisinyovból származott. Ő is Belgiumot választotta új otthonának. A kis Diane Halfin jómódú családban nevelkedett. Szülei biztosították neki a lehetőséget, hogy angol és svájci internátusokban tanuljon. Egzotikus szépsége hamar felkeltette a divatmagazinok érdeklődését, és a 60-as években Diane volt az egyik legkeresettebb modell Nyugat-Európában. Igéző szépsége rabul ejtette Egon von Fürstenberg herceg szívét. Az ősi német arisztokrata család sarja 1969-ben házasodott össze Diane Halfinnal. Az arisztokrácia keserűen fogadta a hírt. Keserű pirula volt a zsidó Halfin lány, de csak lenyelték valahogy. Diane von Fürstenberg hercegnő egy görög és egy moldáv zsidó lánya. Ezt a tényt azért többször is vissza kellett öklendezniük, és újra emészteniük a von Fürstenbergeknek. A hercegi párnak két gyermeke született, egy fiú és egy lány. A lányt Tatiana von Fürstenbergnek hívják. Az ő kislánykori fotója is ott látható Diane szobájában, nem messze a híres bázeli képtől. A kis Tatiana haja csupa „dugóhúzószerű” göndör fürt. Egy sajtótájékoztató alkalmával az egyik kíváncsi újságíró megkérdezte a divattervezőt, hogy azon a fotón Önt láthatjuk? Mire Diane azt válaszolta, én vagyok. A személyi titkára szólt rá: „Diane ez nem Ön, hanem az Ön lánya, Tatiana!

Ebből a kis epizódból sok minden kiderülhet Diane és Tatiana kapcsolatáról.

 

Prince Egon helyett wrap dress

Diane von Fürstenberg és férje, Egon von Fürstenberg 1973-ban úgy határozott, hogy külön folytatják útjukat, azonban csak 1983-ban váltak el egymástól törvényesen.

A milliomos feleségek gondtalan életéből még csurrant-cseppent valami von Fürstenberg hercegasszonynak, ő viszont kreatív energiáiban jobban bízott Prince Egon bankszámláinál, amelyek azért, valljuk be, a külön élés után kicsit apadozni kezdtek.

1974-ben Diane von Fürstenberg piacra dobta a legendás wrap dress-t (pólyaruhát). A ruha olasz selyemdzsörzé anyagból készült, és minden nőt magába bolondított. Diana 29 évesen milliókat keresett a kreativitásának, és nem Prince Egonnak köszönhetően.

A wrap dress azóta is tartja a frontot a divat harcmezőin. Egy korszak ikonikus ruha darabja lett. „Soha nem gondoltam volna, hogy létrehozok egy divatmárkát, de valahogy sikerült megtennem. A wrap dress már több mint 40 éves, és még mindig nők ezrei viselik. Ez egy olyanfajta ruha, amivel nemcsak a férfit fogod meg, hanem még az anyukájánál is bevágódsz!” – meséli a divattervező élete legnagyobb dobásáról, amikor az újságírók a sikere titkáról faggatják.

A wrap dress tényleg mindenütt jelen van. Michelle Obama wrap dressben feszített az első hivatalos karácsonyi fotózáson a Fehér Házban. A tragikus sorsú énekesnő, Amy Winehouse szintén wrap dressben látható azon a szomorú fotón, amely nem sokkal a halála előtt készült róla, Katalin hercegné és Mick Jagger lányai is természetesen a wrap dressre esküsznek.

A fiatal tervező, négy évvel hatalmas sikere után mélyrepülésbe kezdett. Elúsztak a jachtok, más nő után néztek a szeretők, és Diane szervezetét megtámadta a rák. Túlélte.

50 évesen új életet kezdett Amerikában. A von Fürstenberg ü-jéről letörölte a pontokat (az amerikaiak amúgy is nehezen tudják kiejteni az ü-t). Diane von Furstenberg néven, szinte a semmiből, hihetetlen akaraterővel, amelyet az édesanyjától, Liliane Nahmiastól örökölt, építette újjá a cégét New Yorkban. Egyáltalán nem hozta szóba egyetlen beszélgetésben sem, hogy ő von Fürstenberg hercegnő, bemutatkozásnál általában csak annyit mondott: Hi, I’m Diane, és kész, semmi többet.

 

A DvF divatcég forgalma 200 millió dollár

„ Anyám számomra a legnagyobb példa. Megtanított arra, hogy a legnagyobb fájdalmak és a legnagyobb rettegések között is minden akadálynak neki kell menni! Életben kell maradni, és csak azért is küzdeni! Ha történnek is velünk tragédiák, akkor is talpra kell kényszeríteni magunkat, és tovább harcolni! A nők megtalálják a megoldást! Ezt tanította nekem anyám.”

Diane von Furstenberg kötelességének érzi, hogy kiálljon azok mellett a nők mellett, akik embertelen körülmények között, fogságban, megaláztatásban szenvednek. „Ők nem tudnak kiállni magukért, nekem kell értük tennem! – vallja.

 

Nekem a nagymamám volt az egyik szülőm – Tatiana von Fürstenberg és Liliane Nahmias

Tatiana von Fürstenberg hercegnő Diane lánya, Liliane Nahmias unokája egy megrendítő írásában emlékezett meg holokauszt-túlélő nagymamájáról.

„Láttam, ahogy darabokra törik a nagymamám, és én nem tudtam többé összerakni őt.

14 hónapig szenvedett. Mindig tisztának, derűsnek, csillogó szeműnek ismertem. Biztonságot adott, menedékem volt. Ő nevelt, számíthattam rá, soha nem félt semmitől, senkitől. Aztán egyszer összetört. Elbújt az asztal alá, amikor látogatók érkeztek hozzánk, és nem jött elő. Mindenkire rátámadt, aki csak megpróbált közelíteni felé. Akkor történt minden, amikor az élettársa, a svájci német barátja, akit a tudatalattija választott ki magának, elvitte őt Németországba egy üzleti útra. És újra hallotta azt a nyelvet, amit 34 évig nem hallott. Körülvették a rideg kék tekintetek, rámeredtek a szúrós kék szemek. Neki mély, sötétbarna zsidó szemei voltak, és nem merte felemelni a szemeit.

Elmegyógyintézetbe került, ahol reszketett a félelemtől, bekucorodott a sarokba, aztán haza vittük, de nálunk is tovább félt. Idővel elkezdett bízni bennünk, tudta, hogy nem fogjuk bántani. Nem közelítettünk feléje, tiszteletben tartottuk az akaratát. A tekintetünk találkozott, egyre többször, csak a tekintetünkkel szerettük őt. A nagymamám Auschwitz óta rettegett a halottaktól, a holttestek látványától. Egész éjjel ébren aludt.

A nagymamám volt a védelmezőm, attól a perctől fogva, amikor megszülettem. Ő segített kigyógyítani a születési rendellenességből is, amivel a világra jöttem. Ő tanított meg franciául. Oxigénnek hívott. Azt mondta, én vagyok az oka, hogy még lélegzik. Amikor várandós lettem a lányommal, megígérte nekem, hogy találkozik a gyermekemmel. A lányommal a kórházban találkozott. Senki nem hitt abban, hogy egy haldokló asszony Belgiumból el tud repülni Los Angelesbe. Megtette. Anyám segített neki ebben. A nagymamám felállt a tolószékből, és mély sötétbarna szeme találkozott a lányom mély sötétbarna szemével. Hét nap múlva ment el. Tudta, hogy most már itt hagyhat, hogy most már nem leszek többé egyedül.

Annyi év múlva írom le mindezt, közben hatalmas, régóta várt könnycseppek peregnek végig az arcomon, de a szívem újra nyitva van.

Nekem az egyik szülőm a nagymamám volt. Akkor váltam anyává, amikor ő itt hagyott.”