„Zsidó” futballcsapatok Európában

Az angol Tottenham Hotspur, vagy a holland Ajax szurkolói gyakran „zsidóságukkal” tüntetnek, míg az ellendrukkerek antiszemita jelszavakkal válaszolnak.

A 17 éves Sjuul Deriet, a rotterdami stadion előtt ácsorog, és közben élénken magyarázza, miért is utálja azokat, akik magukat „zsidóknak” nevezik. „Sok pénzük van, vezető pozíciókat foglalnak el az üzleti világban, és azt hiszik magukról, hogy többet érnek, mint a magunkfajta kékgallérosok” – mondja a vendéglátós alkalmazott.

Ez a kijelentés elsőre igazi antiszemita klisének hat. Deriet azonban sietve teszi hozzá: ennek nincs köze a valódi zsidókhoz. „Nekem semmi bajom a te népeddel. Amikor azt mondom, utálom a zsidókat, az Ajax szurkolóira gondolok.” A fiú ezzel az amszterdami futballcsapatra, az általa favorizált rotterdami Feyenoord ősellenségére utal.

Ha valaki nem tudná: az Ajax drukkereket gyakran nevezik „zsidóknak”, jelenlétükre utalva a holland fővárosban. Hasonló okokból „zsidó” csapat az angol Tottenham Hotspur, amely szurkolói bázisát a valamikor Észak-Londonban letelepedett, jelenleg negyedmillió fős londoni zsidó közösség adja. Olaszországban a Róma, Németországban a Bayern München számít(ott) hasonló klubnak.

A szurkolók és ellendrukkerek egyaránt használják a „zsidó” címkét, ami bonyolítja a helyzetet. Lengenek az izraeli zászlók, és éltetik a zsidókat az egyik oldalon, miközben a másik oldal zsidógyűlöletének ad hangot; ezzel mindkét tábor hergeli a másikat.

Manfred Gerstenfeld, az antiszemitizmus kutatója, „Antiszemitizmus a holland futballpályákon” c. cikkében írja: „A stadionokban énekelt gyűlöletdalok fokozatosan elterjednek az egész társadalomban.” Kimutatta, hogy a pályákon skandált „Hamas, Jews to the gas” jelszó hogyan lett az Izrael-ellenes tüntetések fő jelszava.

Az Ajax esetében az 1970-es évekig kell visszamennünk. A klubcsapat számos edzője és játékosa – például Johnny Roeg és Daniël de Ridder – volt zsidó, amint az Ajax-kutató Wim Schoevaart magyarázta Nirit Peled izraeli rendező 2012-ben bemutatott „Super Jews” c. dokumentumfilmjében. Sok zsidó azért lett a csapat szurkolója, „mert jól játszottak, és a zsidók szeretik amikor minőséget kapnak a pénzükért” – tette hozzá. A Hotspurs drukkerek azért is büszkén viselik a “Yids”ragadványnevet, mert 1982 óta a klubnak három zsidó elnöke volt.

 

A kontinensen a „zsidó identitást” legerősebben az Ajax rajongótábora hordozza. A „Super Jews” szurkolótáborában hatalmas izraeli zászlókat lengetnek, a Hava Nagilát éneklik, és nyakukban Dávid-csillagos láncot viselnek. „Talán hülyén hangzik, de éppen ezek az elemek egyesítik a tábor tagjait” – mondja Peled filmjében Ronald Pieldoor, az Ajax kemény magjának tagja. Másészt lehet, hogy ezzel még jobban felkorbácsolják az indulatokat a kontinensen. Amikor az Ajax játékosai kifutnak a pályára, az ellentábor sokszor náci karlendítéssel fogadják őket, zúg a füttykoncert, a gázkamrákat emlegetik, az egyik népszerű transzparens pedig azt hirdeti: „Adolf, itt van neked még 11” – az Ajax tizenegy játékosára utalva.

Az október 22-i vasárnap egyébként a „zsidó” csapatok diadalát hozta: az Ajax 4:1 arányban diadalmaskodott a Feyenoord ellenében, míg a csatornán túl a Tottenham ugyanilyen arányban verte a Liverpoolt.

Néhány nappal korábban az olasz bajnokságban a Lazio fasiszta érzelmű szurkolói a Roma –Cagliari mérkőzésen a Róma mezébe öltöztetett Anna Frankot ábrázoló röplapokkal szórták tele az olimpiai stadiont. A labdarúgó szövetség felháborítónak és aggasztónak ítélte az esetet, és úgy határozott, hogy ezen a héten minden meccs előtt idézetet olvasnak fel Anna Frank naplójából. Claudio Lotito, a Lazio elnöke a főváros zsinagógájában kért bocsánatot, és bejelentette, hogy ezentúl minden évben 200 szurkolójukat utaztatják Auschwitzba.

Érdekes módon nem mindenki gondolja úgy, hogy a zsidózó nóták antiszemita jellegűek. A veterán Pieldoor szerint nem is a zsidókról szólnak, hanem inkább arról, hogy az ellendrukkerek hogyan provokálják az Ajax szurkolóit. A futball-huliganizmus csúcsán, a halálos áldozatokat is követelő 1990-es években a holland rendőrség az Ajax és Feyenoord rajongóinak létszámát drasztikusan korlátozta egymás pályáin. „A rendőrségi intézkedések, a szurkolótáborok szétválasztásának hatására már nem dobálhattuk egymást üvegpalackokkal, maradt a verbális agresszió.”

Aaz uszítás és faji gyűlölet szítása az utóbbi években bírósági ügyek tárgya lett. Másfelől a fent említett veterán filmben azt is hangsúlyozza, hogy ami egy bizonyos összefüggésben antiszemitának számít, a futballpályán nem föltétlenül az. Januárban a holland közmédia zászlóshajója, a NOS szóvivője bocsánatot kért az Utrecht szurkolóitól azért, hogy antiszemitának nevezte őket, amikor „A zsidók a vágóhídra mennek” c. dalt énekelték az Ajax elleni meccsen. A tömeget antiszemitának minősítő NOS álláspontja „eltúlzott volt és nem kontextusban” vizsgálta a jelenséget – így az apológia.

Alig egy hónapja a Marca, a spanyol sportlap ugyancsak elnézést kért egy cikkért, amelyben az állt, hogy a Tottenhamet „sok néző azért gyűlöli, mert a csapat története összefügg annak zsidó eredetével”.

„Az Ajax és a Feyenoord közötti háborúskodás évtizedek óta tart,” – mondja Monti Ahmed, a Feyenoord 22 éves rajongója. “Semmi köze a zsidókhoz, annál inkább az Ajax szurkolóihoz, akik zsidóknak nevezik magukat.” Ahmedtől eltérően, aki szerint a gázkamrák emlegetése a lelátókon is bocsánatos cselekedetnek számít, a 21 éve joghallgató Hugo Mol úgy véli, hogy ideje beavatkozni.

„De nem egyoldalúan. Az Ajax drukkerek minket, Feyenoord rajongókat „svábbogaraknak” neveznek, mert túléltük az 1940-es német bombázásokat. Néha Rotterdam bombázását kívánják vissza. Szóval a mieink reakcióját az ilyen dolgok provokálják ki.”

Az Ajax vezetősége nemrég betiltotta az izraeli nemzeti lobogó lengetését a klub stadionjában. Miközben a tilalmak és az antiszemita dalok elleni szigorú rendőrségi fellépés csökkentette a feszültséget az egyik oldalon, „az Ajax szurkolók továbbra is zsidó szimbólumokkal élnek”, Maccabi zászlókkal tüntetnek – mondja Naftaniel, és hozzáteszi: „Ideje zéró toleranciát bevezetni az antiszemita skandálásra. Az ilyen viselkedésért azonban részben a zsidó jelképek használata a felelős.”

A Times of Israel cikkét Bassa László fordította.