Zsidó élet Szlovákiában – ahogyan én látom

A Szlovák Köztársaságban a 2001-es népszámláláskor 2310 ember azonosította magát zsidóként – ez a tíz évvel korábbi 912 után valami fontosat jelzett. Ma már 2600-an vallják magukat zsidónak, és ez a tendencia több mint rokonszenves. Számtalan településen és régióban gyarapodik a zsidóság. Vajon beszélhetünk-e már szlovák zsidó reneszánszról? Csak a hívószavakat kell ismerni, és az interneten a könnyen elérhető fordítóval beleláthatunk a részletekbe.

Ízelítő a szlovák zsidó reneszánszból

A Tachles tévé egy cseh-szlovák (!) kezdeményezés; profi fiataloknak köszönhetően tájékozódhatunk Szlovákia és a Csehország zsidóságának életéről. A Delet című szlovák nyelvű zsidó újság a szlovákiai zsidó közösség életéhez kapcsolódó hazai és külföldi hírekkel, kultúrával, vallási és történelmi témákkal foglalkozik. Pozsony, az egykori jelentős közösséget felmutató (és elveszítő) város bármikor megérdemel egy látogatást. A Zsidó Kultúra Múzeuma a Szlovák Nemzeti Múzeum leányintézménye, igen erős gyűjteménnyel. Ha már ott járunk, vásároljunk jegyet a Pressburger Klezmer Band koncertjére is!

A Szlovák Maccabi sportegyesület jelen volt (és lesz) a Maccabián, az interneten masszív a jelenlétük. Hatam Szofer sírja nemzetközi zarándokhely Pozsonyban. Kassán több felújított zsinagóga is működik, a város zsidóságának élénk tevékenységéről érdemes megemlíteni, hogy sűrűn járnak telepakolt mikrobusszal a szomszédos Ukrajnába, hogy szeretetcsomagjaikkal támogassák az ottani zsidókat. Ugyancsak figyelemre méltó a B’nai B’rith páholy, ami Kassán valójában egy jól működő kulturális központ.

 

Szlovákia néhány példamutató zsidó személyisége

A komarnói (rév-komáromi) zsinagóga kapcsán meg kell említeni a Paszternák családot, ők működtetik – példamutatóan! – a Menház központot. És ha már a neveknél tartunk, ki kell emelni Olga Hodalovát, a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Szövetségének alelnökét, akinek szerepe Trencsénben is nagyon fontos, ő a helyi zsinagóga elnöke. A város ugyanis 2026-ban Európa Kulturális fővárosa lesz, amikorra felújítják a zsinagógát, amelyben ma csak egy kisebb imaház működik. Eperjes zsinagógája is feltétlenül megér egy látogatást, az épület is csodaszép, s a rabbilakás és a mikve mellett ott található Szlovákia első zsidó múzeuma, az 1928-ban alapított Bárkány múzeum. Egy harmadik fontos helyszín és név: Vágsellye és Rudolf Kuklovsky. Az ottani zsidóság történetét írta meg egy remek könyvben, ő szervezi a Sellyei Zsidó Napokat. Nem feledkezhetünk meg Martin Korcokról – ő a szeredi Holokauszt Múzeum igazgatója. Önként vállalt feladatként teszi közzé az általa gyűjtött szlovákiai túlélők tanúvallomásait, élénk internetes jelenléte megdobbantja a szlovák zsidó szíveket.

 

Csillagtúrám a múltban

2018 és 2020 között a Claims Conference szervezésében tolmácsként bejártam csaknem egész Szlovákiát. A túlélők járadékainak rendezése során sokszor találkoztam megdöbbentő helyzetekkel, megrázó történeteket ismertem meg. A még köztünk élők közül többekkel vissza-visszatérően folytatok videóbeszélgetéseket.

A holokauszt-emlékezete fontos és hangsúlyos a mai Szlovákiában. Az egész országban működik a temetőmentő projekt. Ennek egyik lélegzetelállító példája a dunaszerdahelyi temetőben felállított emlékmű, amely felsorolja a környékbeli összes áldozat nevét. Ebben a temetőben nyugszanak az én szüleim is. Nekik köszönhetem a sajátos héber kiejtésemet, ugyanis ők küldtek öcsémmel  együtt talmud-tórára Galántára, Katz bácsihoz. Ez a Katz bácsi civilben hentes-mészáros volt, és nála tanult az összes, háború közben és után, a környéken született zsidó gyerek. Kis csoportunk szétszóratott tagjainak gyerekei, akik ma már modern ivritet beszélnek vagy tanulnak, megmosolyognak bennünket, ha hallják az imákat az ízes héberségünkkel, ahogyan a (nekünk öreg) sachtertől tanultuk.

1962-ben, Hatam Szofer születésének 200. évfordulóján édesapám elvitte az öcsémet és engem is Pozsonyba. Később csodálkoztunk rá, hogy nem azért, hogy meglegyen a minjen, vagy ahogyan mi mondjuk, mingyen, hanem mert ez tulajdonképpen nemzetközi zarándoklat volt. A maga nemében az első a háború után. Akkor tapasztaltuk meg először, hogy vannak zsidók Csehszlovákián kívül is.

A kis létszámú közösségekben már akkor magas fordulatszámon dolgozott a zsidó öntudat. Ma pedig, természetesen a varázslatos digitális világnak köszönhetően is, a kicsi, de erős zsidó közösség kinyújtott karral halad mellettünk. Érdemes figyelni rájuk.