Zoltai második generációja a Síp utcában

A Budapesti Zsidó Hitközség a leginkább Zoltai Gusztávhoz köthető Schwezoff Dávidot választotta meg új ügyvezető igazgatójává.

Heisler András Mazsihisz-elnök szerint ezek után sürgősen ketté kell választani a Mazsihisz és a BZSH működését.

A változatlanság reménytelen helyzete

Külső megfigyelők szerint a változatlanság reménytelen helyzetébe sodorta magát a BZSH azzal, hogy a Zoltai Gusztáv korábbi ügyvezető igazgató favoritjának mondható Schwezoff Dávid kántort választotta meg új ügyvezető igazgatónak. A Síp utcát huszonöt évig uraló Zoltaihoz hű küldöttek csoportja annyira nem engedett az egész pályás letámadásból, hogy már a napirendet is leszavazta: az eredetileg kiküldött tájékoztató szerint ugyanis először a Mazsihisz közgyűlésén megüresedett helyekre delegálandó BZSH-küldöttek személyéről szavaztak volna – ami a templomkörzetekre osztott rendszernek megfelelően az ügyvezető igazgatói pozícióra ugyancsak pályázó Horváth József lágymányosi elnök automatikus továbbdelegálását jelentette volna. Forrásaink szerint ugyanakkor a Zoltai-tengelynek az állt érdekében, hogy a Horváth személyéről történő szavazás idejére már ne legyen határozatképes a közgyűlés.

Egy küldött módosító javaslata jegyében így a megváltozott napirendet fogadták el, amely szerint először az új ügyvezető igazgatót választják meg. A küldött azt is fölvetette, hogy zárt ülést rendeljenek el. Tordai Péter, a BZSH elnöke ezt is megszavaztatta, amelynek során végül 10 tartózkodás mellett 23–22-re a nyilvános ülés megtartása mellett döntöttek. Jellemző módon a zárt ülés elrendelésére is nagyjából azok szavaztak, akik később amellett érveltek, hogy az ügyvezető igazgatót ne a jövő évi általános tisztújításig, hanem négy évre válasszák, s akik azután – a szavazás titkossága ellenére jól körülhatárolhatóan – Schwezoff Dávidot támogatták. A főleg a Dohány utcai és a Bethlen téri körzetek köré csoportosuló küldöttek soha nem tudtak meggyőző fölénybe kerülni, azonban – a zárt ülés elrendeléséről szóló szavazás kivételével – csekély többséggel mindig az ő álláspontjuk győzedelmeskedett. A titkosságról szóló szavazás esetében ugyanis a szavazatarány nem érte el az érvényességhez szükséges ötven százalékos többséget, így az eredeti napirendnek megfelelően nyitva maradt az ajtó a sajtó képviselői előtt is.

Tordai ezután átadta a pulpitust Keszler Gábornak, a választási és jelölőbizottság elnökének, akit ezt megelőzően önmérsékletre intett. Az elvárásnak Keszler eleget is tett – amilyen élesen szólalt föl korábban nem egy ülésen, olyan kiegyensúlyozottan és, mondhatni, demokratikusan vezette az ülést. Úgy tűnt, a feladatok arányos elosztása csakugyan méltó és szabályos munkához vezet – legalábbis formálisan.

Keszler fölhívta a figyelmet az előállt helyzetben fölmerült alapszabály-értelmezési kérdésre. Az alapszabály szerint ugyanis az ügyvezető igazgatót négy évre választják, noha a választási szabályzat elrendeli, hogy minden általános tisztújításkor új vezetőket válasszanak. A jelölőbizottság Keszler beszámolója szerint úgy foglalt állást, hogy a szabályok értelmében az igazgatót a mai napon is négy évre kell megválasztani. Ismertette ugyanakkor a BZSH (egyébként határozatképtelen) elöljárósági ülésének javaslatát is – amelyet Tordai Péter elnök és Heisler Andrással is támogatott. Eszerint, a választási ciklus fölborulását elkerülendő, az új ügyvezető igazgatót csak nyolc-tíz hónapra választanák meg. Heisler legerősebb érve szerint a most pályázó jelöltek egyike sem bizonyította még a gyakorlatban alkalmasságát, így a közel egy év éppen megfelelne próbaidőnek.

 

Négy jelölt helyett öt

Keszler a küldöttek elé tárta azt is, hogy a jelölőbizottság az öt jelöltből csupán négyet vett föl a szavazólistára – a Heisler András Mazsihisz-elnök támogatását is bíró Horváth Józsefet ugyanis egyszerűen leszavazták. Ám Ács Tamás (aki közben visszalépett), Grósz Andor, Kunos Péter és Schwezoff Dávid mellett azóta újból jelölés érkezett Horváth Józsefre. Hosszadalmas latolgatás után a küldöttek úgy döntöttek, elfogadják Keszler javaslatát, és megszavazzák, hogy minden eddigi jelöltet vegyenek föl a szavazólapra. A kérdés egyébként Grósz Andor személyét is illette, aki – a kecskeméti hitközség képviseletében – nem tagja a BZSH-nak. Az alapszabály értelmében ugyanis a BZSH ügyvezető igazgatói pozíciójára csak a BZSH tagja pályázhat – a küldöttek azonban végül egyhangúan megszavazták, hogy ettől eltérve Grósz neve is fölkerüljön a szavazólapra.

Radnóti Zoltán lágymányosi rabbi előzőleg hevesen kikelt a jelölőbizottság korábbi gyakorlata ellen, méltatlannak és botrányosnak nevezte, hogy Horváthot nem engedték a jelöltek közé. Emellett azt is javasolta, hogy az összes jelöltnél – diszkréten ugyan, de – papírokkal alátámasztva vizsgálják meg, megfelelnek-e az előírt kritériumoknak: vagyis zsidó vallásúak-e, valamint a házastársuk zsidó vallású-e. Deutsch László főrabbi ennél is továbbment, szerinte a „fejedelemnek” teljes mértékben zsidó származásúnak is kell lennie. Keszler helyreigazította őt: az alapszabály egyértelműen vallási, nem pedig származási kritériumokat tartalmaz. Az nem merült fel, hogy mi a helyzet akkor, ha a jelölt nem házasember. Darvas István rabbi egy korábbi záró imájában kiemelten hangsúlyozta, hogy a küldötteket családos emberek tudják megfelelően képviselni, a mai választás jelöltjeinél ugyanakkor ezt a szempontot nem firtatták.

A hosszas hozzászólások után kétszer is szavazategyenlőség alakult ki abban a kérdésben, hogy az ügyvezető igazgatót nyolc hónapra vagy négy évre válasszák. A küldöttek ezután megszavazták, hogy erről titkosan döntsenek. Így végül az 53 érvényes szavazatból 28-an szavaztak a négy év mellett, míg 25-en arra, hogy csupán a jövő évi tisztújításig válasszák meg az ügyvezetőt. A titkos szavazás eredményében talán az is szerepet játszott, hogy többen azt remélték: amennyiben az ő jelöltjük nyer, nekik is hosszabb távra biztosított a pozíciójuk. Ez az eredmény is a Heisler-féle irányvonal támogatottságának erőtlenségét és a Zoltai körül csoportosulók enyhe fölényét jelezte.

 

Kortesbeszédek – ki kinek az embere?

A kérdés eldöntése után megkezdődhetett a jelöltek ötperces bemutatkozása. Az ábécé sorrendjének megfelelően elsőként Grósz Andor szólalt föl. Hosszan ismertette katonaorvosi intézményvezetői előéletét, amelynek keretében kitért arra is, hogy annak idején névtelenül azzal vádolták, előnyben részesíti a hitsorsosait. Ő ugyanis a hozzá forduló zsidó betegeket igényjogosultság nélkül is ellátta – elmondása szerint orvosi hivatása ezt diktálta számára. Gazdasági vezetői múltjából megemlítette, hogy a kecskeméti repülőkórház mérlegét néhány év alatt súlyos hiányból jelentős többletté fordította. A megválasztott vezetőnek szerinte a zsidóság iránt elkötelezettnek, hagyománytisztelőnek, vallásos, emberséges, tisztességes és tiszta kezű embernek kell lennie. Mint mondta, véget ért a Zoltai korszak, és egyetért azokkal, akik szerint az ügyvezetőnek az elöljáróság és a küldöttgyűlés döntéseit kell végrehajtania. Forrásaink szerint Grósz Andor egyértelműen – az ugyancsak nem BZSH-tag – Feldmájer Péter favoritjának számított.

Horváth József, a lágymányosi körzet jelenlegi elnöke három programpont köré építette a beszédét. Az oktatás területét érintően el tudja képzelni, hogy Budán újabb óvodát nyissanak, a Scheiber Sándor Gimnáziumot pedig olyan erőforrásokkal kell ellátni, hogy az oda járók valóban a legjobb egyetemekre mehessenek tovább. A rabbiképzőt is fejleszteni kell, hogy minél felkészültebb rabbik kerüljenek ki az intézményből. A szociális ellátás terén készülni kell rá, hogy a következő négy évben már nem a holokauszt-túlélők, hanem a közvetlenül azután született generáció idősödő tagjai szorulnak támogatásra – ez a szociális bomba hamarosan robbanni fog, és hamarosan megjelennek azok az igénylők, akik a rendszerváltás után elveszítették munkahelyüket és így nem vagy alig rendelkeznek nyugdíjjal. A harmadik pontban pedig a büszkeség szempontját emelte ki. Elmondása szerint a Síp utca dolgozói ma lehajtott fejjel járnak, és szégyellik, hogy a BZSH intézményrendszerében dolgoznak. Emellett hangsúlyt kell helyezni a pozitív üzenetekre és a marketing-kommunikációra – szerinte a Chabadtól csupán ennyi különbözteti meg a budapesti templomkörzetek színes és sokakat vonzó programjait. Benyomásunk szerint a Heisler András és Radnóti Zoltán támogatását is maga mögött tudó Horváth beszédében, egyedülálló módon, a konkrét feladatok iránti elkötelezettség és lelkesedés mutatkozott meg – ezt a küldöttek azonban, a későbbi eredmény fényében, aligha honorálták: Horváthra, saját körzete küldöttein kívül, jóformán senki se szavazott.

Kunos Péter fölszólalásában fölháborítónak nevezte, hogy egyes sajtótermékek volt bűnözőként hivatkoznak rá. Szerinte az ügyvezető igazgatónak az alapszabályban meghatározottak szerint kell eljárnia, ami röviden annyit tesz, hogy az ügyvezető az adminisztráció egyszemélyi és felelős vezetője. Zárt pénzügyi rendszert kell teremtenie, elő kell terjesztenie az éves költségvetést és a zárszámadást – ezekben összegezte a feladatait. Stratégiát és programot a közgyűlés és az elöljáróság alkot, tette hozzá. Elmondása szerint személye biztosítékot jelent az elmérgesedett légkör lecsillapítására is. A jelöltek közül egyedül Kunos személye nem volt egyértelműen köthető valamilyen prominens háttértámogatóhoz – abban azonban ő is egyetértett az előtte szólókkal, hogy az ügyvezetőnek nem vezetői, hanem végrehajtói feladatokat kell ellátnia.

Schwezoff Dávid kántor, aki utolsóként lépett a küldöttek elé, egyetértett azokkal, akik szerint korszakváltás zajlik és új kihívások előtt áll a szervezet. Ugyanakkor szerinte becsülni kell a múltat és az elődök által elért eredményeket. „Biztosítani kell, hogy az ő útjukon megyünk tovább”, hangsúlyozta, és fontosnak nevezte, hogy a stratégiához az ügyvezető is megfelelően hozzájáruljon. Mint elmondta, évtizedes gazdasági tapasztalattal és beható vallási képzettséggel is rendelkezik – szerinte a kettő együttesen teszi alkalmassá a jelöltet a pozíció betöltésére. A fejlődés és a kommunikáció mellett ugyanakkor fontosnak nevezte azt is, hogy a Síp utca falain belül béke legyen, az ott dolgozók biztonságban érezzék magukat. A Zoltai köré csoportosulók egyértelmű támogatását bíró Schwezoff – önéletrajza szerint – csakugyan féltucatnyi gazdasági tárgyú diplomával rendelkezik, s miközben az egyik legnagyobb magyarországi bankhálózat középvezetője volt, kántor- és rabbi-oklevelet is szerzett, jelenleg pedig egyszerre PhD-zik és alapképzésben pszichológiát is hallgat.

 

A nagy zoltaista körzetek szavazatai döntöttek

Az első fordulóban végül az 54 érvényes szavazatból Schwezoff 24-et, Kunos 15-öt, Grósz 9-et, Horváth pedig 6-ot szerzett meg. Általános meglepetést keltett, hogy Keszler először csak a két továbbjutó jelölt nevét olvasta föl, és nem akarta ismertetni a szavazatarányt – elkerülendő a küldöttek befolyásolását a második forduló előtt. Mint kiderült, az alapszabály nem írja elő az eredmény ismertetésének kötelezettségét, ugyanakkor nem is rendelkezik annak titkosságáról. A józan észre hallgatva a küldöttek végül egyhangúan megszavazták az eredmények nyilvánosságra hozatalát.

A második fordulóban végül Schwezoff 27–24 arányban nyert. Ebben alighanem szerepet játszott, hogy a Dohány utcai és a Bethlen téri körzetek nemcsak a többi körzethez, hanem saját taglétszámukhoz képest is jócskán felülreprezentáltak – a több mint két évtizede meghatározott arányok azóta jelentősen változtak.

 

Horváthot mégis delegálták

Schwezoff beszédében, a szoros arányokra hivatkozva, hangsúlyozta: a magyar zsidóság jövője érdekében együtt kell működni azokkal is, akik a második fordulóban nem rá szavaztak. Válaszában Tordai Péter elnök is ezt a reményét fejezte ki. Nem ezt tanúsította azonban a következő napirendi pont kezdetekor a Bethlen- és a Dohány-körzethez tartozó küldöttek gyors elszivárgása, akik közül némelyek távoztukban még megjegyzéseket is tettek: ha delegálni akarják Horváth Józsefet a Mazsihisz közgyűlésébe, „csinálják meg maguknak”.

Nos, megcsinálták. Az igazgató-választás után Tordai Péter BZSH-elnök ült vissza az elnöki pulpitusra, és létszámellenőrzés nélkül rátért a következő napirendi pontra: egy megüresedett Mazsihisz-küldötti hely betöltésére. Az első helyen jelölt Gönczi Péter visszalépett, maga helyett mást ajánlva, de ezt Tordai Péter, formai okokra hivatkozva, nem fogadta el, mert a javaslatot nem terjesztették a jelölő bizottság elé. Utána az elnök a szabályosan jelölt Horváth József személyéről rendelt el szavazást,  és a feltartott kezeken végignézve látható többséget hirdetett. Kifogás nem hangzott el, így Horváth József a BZSH küldötte lesz a jövő csütörtöki Mazsihisz-közgyűlésen.

Mindemellett elgondolkodtató, hogy a korábban még az új ügyvezetői szerepfelfogás mellett állást foglaló Tordai Péter BZSH-elnök az eredmény ismertetése után hosszú időt töltött Schwezoff és Zoltai társaságában. Néhány hete még ő is azok közé tartozott, akik miatt Zoltai Gusztáv kijelentette: nem tér vissza semmilyen vezetői pozícióba. Kérdés azonban, hogy az erőviszonyok megváltozásával fönnmarad-e a stratégiai okokból tavaly megszületett Heisler-Tordai koalíció.

Heisler András Mazsihisz-elnök így kommentálta az eseményeket: „A BZSH közgyűlésében két körzet túlreprezentáltsága miatt a döntések nem értékközpontúak, hanem kizárólag hatalomorientáltak – így az elnök és az elöljáróság javaslatait szándékos obstruálással próbálják ellehetetleníteni. Fel kell gyorsítani a BZSH és a Mazsihisz működésének szétválasztását, mert ilyen körülmények között a Szövetség érdekvédelmi és képviseleti potenciálja gyorsan amortizálódik.”

A Mazsihiszben tudvalevőleg valamivel árnyaltabbak az erőviszonyok, így a két szervezet különválasztásával Heisler még meggátolhatná Zoltai teljes hatalom-visszavételét – sőt, kellő stratégiai manőverekkel a BZSH jelenlegi túlhatalmát is visszavághatná az országos szervezeten belül.