Wittenberg: nem kell eltávolítani a „zsidó disznó” szobrát

A berlini zsidó közösség egy tagja, Michael Dülmann tavaly májusban bírósághoz fordulva kérte a 700 éves “zsidó disznó” szobor eltávolítását, amelyet nemrég restauráltak és ezért most különösen jól látható.

“Judensau”, magyarul „zsidó disznó”[1] a nemzeti szocialisták egyik kedvelt becsmérlő kifejezése volt. Eredete azonban több száz éves és a középkorra vezethető vissza, amikor egyes keresztény templomokat olyan plasztikákkal díszítettek, melyek zsidókat ábrázoltak disznókkal intim közelségben. Némelyiken az akkor kötelező „zsidókalapot” viselő szakállas férfiak lovagolnak az állaton, másokon a farába néznek. E vallási propaganda duplán sértő: nem csak, mert a disznó tisztátalan állat, hanem azért is, mert keresztény körökben a sátán egyik jelképe. Célja is kettős volt. Egyrészt ezzel akarták a zsidó lakosok tudtára hozni, hogy nem látják őket szívesen a városban, másrészt a templomlátogatók figyelmét így kívánta a klérus felhívni a zsidók bűnös voltára.

Németországban mintegy húsz ilyen ábrázolás látható, főként olyan településeken, ahonnan a zsidókat valamikor valóban elüldözték. Például Regensburgban, Magdeburgban vagy Freisingben. A híres kölni dómban kettő is akad: a kóruspad oldalán egy faragvány, kívül pedig egy vízköpő. Az egyik legvisszataszítóbb műalkotás Wittenbergben található, éppen annak a városi templomnak az oldalán, amelynek kapujára a nagy reformer, Martin Luther hajdan kitűzte tételeit. Ezen néhány férfi egy koca csecsein lóg, miközben a rabbi a fenekében keresi a talmudi igazságot. A „Rabini Schem Hamphoras” felirat Luther egyik művére utal, amelyben a zsidókat az ördöghöz hasonlította, miközben alpári kifejezésekkel szidalmazta őket.[2]

A berlini zsidó közösség egy tagja, Michael Dülmann tavaly májusban bírósághoz fordulva kérte a 700 éves gúnyszobor eltávolítását, amelyet nemrég restauráltak és ezért most különösen jól látható. Érvelése szerint a zsidó felekezet tagjai megalázónak és sértőnek tartják az alkotást. Wittenbergben az elmúlt években a helybéliek is több alkalommal tiltakoztak a kőfaragvány ellen. A plébánia és a városi tanács azonban minden alkalommal elutasította a vitatott plasztika eltüntetését. 1988 óta a templom előtti járdán ugyan bronztábla emlékeztet az antiszemitizmus végzetes következményeire a Harmadik Birodalom idején, de a szoborra még csak utalást sem tesz.

Múlt hét pénteken született meg a döntés, miszerint a mű változatlanul a helyén maradhat. A dessau-rosslaui kerületi bíróság indoklása szerint a német büntető törvénykönyv értelmezése alapján nem állapítható meg a sértés ténye, ezért a felperes igényének nem ad helyet. A szobor puszta jelenléte nem tekinthető a Németországban élő zsidók iránti sértésnek. Wolfram Pechtold bíró kifejtette, hogy a „Judensau” szobor esetében megbélyegzésről, de egyben kortanúságról van szó. Szerinte a történelmet nem lehet egyszerűen eltávolítani, és az igazságtalanságot eltüntetni. Jörg Bielig, a plébánia tanácsának elnöke üdvözölte az ítéletet, hozzátéve, hogy ebben az ügyben nem lehetnek nyertesek vagy vesztesek. “Megértjük a felperes aggályait” jelentette ki. “Az egyháznak továbbra is feladata, hogy megfelelő módot találjon ennek az örökségnek a kezelésére.”

Dülmann nem fogadta el az ítéletet és fellebbezni kíván.

 

[1] Szó szerint „zsidó koca”. (A szerk.)

[2] A „Shemhamphoras” egy héber kabbalisztikus kifejezés, a „Shem Hamephoris”, a „Kimondhatatlan Név” (tehát Isten neve) gúnyos eltorzítása. (A szerk.)