Waldheim keringő

Ausztria és a náci múlt

Meglepett, hogy itt, Kaliforniában jegyért sorba kellett állnom, hogy bejussak a Waldheims Walzer (Waldheim keringő) cimű dokumentumfilmre. A filmismertetőt futólag átolvasva arra tippeltem, hogy a film Kurt Waldheim egykori ENSZ főtitkár, majd osztrák államelnök második világháborús ténykedéseit taglalja majd. De a film ennek feldolgozásáról, Ausztriáról, és főleg az 1986-os államelnök választásról szólt.

Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára 1972-ben

*

1972-ben választották az ENSZ főtitkárává az 54 éves, klasszikus zenéért rajongó osztrák diplomatát. Az Egyesült Államok ellenezte jelölését, míg a Szovjetunió és a szocialista országok támogatták azt. Egy évtizedig volt a világszervezet főtitkára és gyakran hangsúlyozta a morál fontosságát a nemzetközi politikában.

Később csatlakozott az Osztrák Néppárthoz (ÖVP) és a párt 1986-ban államelnöki posztra jelölte. Biztos befutónak tűnt, de amikor a Profil cimű bécsi lap cikksorozatot közölt Waldheim náci múltjáról, az osztrák közvélemény meghökkent.

Waldheim néhány hónappal korábban publikálta saját memoárját és abban megírta, hogy a Wehmacht katonája volt és 1942-ben az orosz fronton megsebesült. Az önéletrajz szerint ezután jogi tanulmányaira koncentrált. Waldheim „elfelejtkezett” arról, hogy nem sokkal később Wehrmacht tisztként Jugoszláviában szolgált, éppen akkor, amikor ott a partizánok és a polgári lakosság ezreit mészárolták le. Arra sem emlékezett, hogy ott volt Szalonikiben is, éppen akkor, amikor a város zsidó lakosságát deportálták.

*

Waldheimet soha nem vádolták háborús bűnökkel és nincs bizonyíték arra, hogy személyesen résztvett a tömeggyilkosságokban vagy a deportálásokban.  De „feledékenysége” és későbbi megnyilatkozásai súlyos kérdéseket vetettek fel.

A dokumentumfilm a szembesülés folyamatát mutatja be. Waldheim először mindent tagad. A háborús múltját taglaló sajtót, az amerikaiakat és a Zsidó Világkongresszust boszorkányüldözéssel vádolja. Majd taktikát vált, és elismer „bizonyos hibákat” de azokról is azt állítja, hogy vádlói egyfajta „kollektiv bűnösséget” erőltetnek. Azt hangsúlyozza, hogy az osztrák nép és ő személyesen is a német nácizmus áldozatai voltak. Politikai kampányában pedig arról szónokol, hogy a külföldi NGO-k beavatkoznak az osztrák belpolitikába és választásokba.

Waldheim nem hajlandó elismerni, hogy tudott az atrocitásokról, és nem beszél őszintén világháborús tevékenységéről sem. Holott közvetlen beosztottja volt annak az Alexander Löhr táboroknak, akit 1947-ben Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményekért halálra ítéltek és Belgrádban felakasztottak.

Waldheim egyre idegesebben „keringőzik”. Védekezéséből családi és nemzeti ügyet csinál. Saját fia, Gerhard utazik Washingtonba és lobbizik ott apja érdekében.  A film talán legérdekesebb jelenete, amikor Tom Lantos, a magyar származású amerikai kongresszusi képviselő konfrontálódik Waldheim fiával egy meghallgatáson.

ENSZ főtitkárként Waldheim baráti kapcsolatokat ápolt a szocialista országokkal. A filmben ugyan nem szerepel, de 1979 nyarán többnapos baráti látogatást tett Budapesten. Kádár János, Lázár György, Aczél György és a teljes magyar kommunista vezetés fogadta. „Nehéz mesterség” címmel magyarul is kiadták a memoárját. Budapesti látogatása valóságos diadalút volt.

Tudtak-e a magyar kommunisták Waldheim náci múltjáról? Valószínűleg igen. A film is utal arra, hogy a jugoszláv és szovjet titkosszolgálatok már a második világháború után tisztában voltak Waldheim tevékenységével, de hallgattak. Bizonyára jó okuk volt rá.

Waldheim 1992-ig volt Ausztria elnöke. Magas tisztsége ellenére azonban az Egyesült Államok 1986 után már nem adott neki beutazási engedélyt.

2007-ben Bécsben hunyt el, 88 éves korában. Utolsó írásában, nem sokkal halála előtt elismerte hogy „a szörnyű vádak külső nyomása alatt” túl későn foglalt „átfogóan és egyértelműen” állást a nemzetiszocialista bűnök ellen. Ennek oka, írja, a meglepődöttség, a megbántottság, valamint a vádak tartalma és terjedelme miatt érzett ijedelem volt.

A Waldheim keringő a 2018-as Berlini Filmfesztivál egyik díját nyerte el és sikeresen mutatták be Ausztriában, Észak-Amerikában, sőt, Belgrádban is.  Tudtommal Budapesten eddig nem játszották, pedig fontos és nagyon időszerű film ez.