Vilniusi történet

A történet szereplői nem kitalált alakok, esetleges hasonlóságuk magyarországi szereplőkkel nem a véletlen műve. Hasonló esetek fordulnak elő manapság egyes kelet-európai országokban ahol addig ismeretlen ultraortodox zsidó irányzatok jelennek meg és megpróbálják „átvenni” a helyi zsidó közösségek zsinagógáit, ingatlanait, sőt, pénzt is követelnek tőlük.

Sholom Ber Krinsky 55 éves és New Yorkban született. 1994-ben Chabad misszionáriusként (saliach) érkezett Litvániába, a litván zsidóság újraélesztése céljából. Litvániában (a hajdani 250 helyén) ma mintegy 6 ezer zsidó él, szinte mindannyian holokauszt túlélők és leszármazottaik.

A sokáig egyedüli rabbiként működő Krinsky és követői akkor kerültek konfliktusba került a helyi zsidókkal, amikor előbbiek részt kértek a kárpótlási pénzekből. 2004-ben dulakodás tört ki a vilniusi zsinagógában Krinsky támogatói és az új rabbiként meghívott Chaim Burshtein vezette helyi közösség tagjai között.

2016-ban már odáig fajult a viszály, hogy a litván közösség fegyveres őröket alkalmazott, akik nem engedték be Krinskyékat a közösség épületeibe. Később rendőröket hívtak, és Krinskyt szabályosan kitiltották a zsinagógából is. Imádkozni sem mehetett oda. Ezért Krinskyék élesen támadták Faina Kuklianskyt, a széles körben tisztelt litván ügyvédnőt, aki a Litván Zsidó Közösség választott vezetője.

A konfliktus akkor vált drámaivá, amikor a litván hatóságok vizsgálatot indítottak. Ugyanis Krinskyék hosszú éveken egy iskolát is működtettek, Menachemo Namu Gymnasium néven és az iskola 2017-ben csődbe ment, kifizetetlen adósságokat és alkalmazottakat hagyva hátra. Formailag az iskola vezetője, Krinsky felesége, Nechama Dina, 11 gyermekes családanya volt.

A vádirat szerint a rabbi felesége félrevezette a bíróságot, a litván adóhatóságokat és szándékosan vitte csődbe az iskolát, mintegy 250 ezer euro kárt okozva. Nechama Krinskyre, az ügyészek börtönbüntetést kértek.

Ekkor Krinsky rabbi nemzetközi lobbihadjáratot indított. Meglepő módon nem a litván hatóságokat hibáztatta, hanem a helyi, szerinte ellenséges litván zsidó szervezetet és főleg azok „szövetségesét”, az amerikai AJC-t (American Jewish Committee).

A litván kormány holokauszt jóvátétel címén jelentős összegeket fizet egy helyi pénzügyi alapba. A Good Will Fund, ahogy nevezik, számláján felgyűlt pénzt a litván zsidó közösség használja és Andrew Baker, egy AJC-hez kapcsolódó amerikai rabbi segíti őket a menedzsmentben. Krinsky Baker rabbit vádolja azzal, hogy nem juttatott neki pénzt az alapból. Krinsky szerint, ha megkapták volna a pénzt, nem ment volna csődbe az iskola.

Az American Jewish Committee (AJC) válaszra sem méltatta a Chabad vádjait.

Érdemes megjegyezni, hogy jelentős összegről van szó. Litvánia egy kis ország, mintegy 3 millió lakosa van és tavaly az ország parlamentje 37 millió eurót (mintegy 14 milliárd forintot) szavazott meg Holokauszt jóvátétel címén a „túlélőknek és leszármazottaiknak”.

Krinsky rabbi azzal érvel, hogy a pénzt a litván kormány a zsidó közösség építésére, vallási oktatásra és a zsidó élet újjáélesztésére is adja. Az általa vezetett Chabad közösség jelentős munkát végez ezen a téren, ezért neki is joga van a Goodwill Fund-ba fizetett összegek egy részére. Krinsky támogatói szerint a rabbi és családja évtizedek óta fejt ki oktatási és közösség építési tevékenységet Litvániában, valamint számos jótékonysági akciót is indítottak.

Az iskolaügyben áprilisban hirdettek ítéletet és a bíró a rabbi feleségét börtönbüntetés helyett 10 ezer euró büntetés kifizetésére kötelezte. Sajtóhírek szerint a litván ügyészek továbbra is azt fontolgatják, hogy súlyosbításért fellebbeznek.

Az ügy azért is keltett feltűnést Amerikában, mert a vilniusi Krinsky rabbi a Chabad talán legbefolyásosabb vezetőjének, a 89 éves Yehuda Krinskynek az unokaöccse. Az amerikai Chabad is hallgat a zavarba ejtő ügyről. Andrew Baker viszont közismert személyiség, jól ismert Magyarországon is, hiszen számos alkalommal találkozott magyar politikusokkal is.

***

Sholom Ber Krinsky lubavicsi rabbi, aki 1994-ben jött az országba, és tíz éven keresztül az egyetlen volt e tisztségben, 2004-ben szembekerült a hivatalos zsidósággal, miután saját jogon részt kért a kárpótlásból. Úgy gondolta, hogy neki, aki 1994-ben Ameriká­ból érkezett, nincs kevesebb joga, mint egy 1974-ben Moszkvából idetelepült zsidónak. Ha ő óvodát, iskolát, jesivát, nyári tábort, kóser konyhát tart fent, nem jogos a kérése?

Miért tart fenn külön intézményeket, amikor a közösségnek is van óvodája, iskolája, nyári tábora, ebédlője? – kér­dez vissza a másik fél. Miért kell meg­osztani az embereket és az anyagi for­rásokat?

…

…vallásos nevelést, jesivaoktatást, kóser étkezést, hosszú távú koncepciót a hagyomány feltámasztására csak mi nyújtunk – veti ellen Krinsky rabbi, akinek máig fáj, hogy már nem övé a Choral zsinagóga, amelyet még mindig úgy emleget: „a mi zsinagógánk”.

Részlet Gadó János: „Töredékek a litván zsidóságról” c. írásából, mely a Szombat 2006. decemberi számában jelent meg.