Veszélyben a ’putyini’ alija

Natan Sharansky és mások fölteszik a kérdést: vajon a zsidó állam hajlandó-e megmenteni az értékes olékat, akiket üldözés fenyegethet Oroszországban.

Izraelt azért (is) alapították, hogy egy őket fenyegető vészhelyzet esetén menedéket biztosítson a zsidók számára az ellenséges világban. Nem tudni, hogy az ukrajnai háború körülményei között a mintegy 500.000 oroszországi zsidóból hányan vándorolnak ki Izraelbe, és ez mennyiben befolyásolja Jeruzsálem és Moszkva viszonyát.

Nem sokkal a háború kitörését követően, az izraeli Bevándorlási és Integrációs Minisztérium rövidített eljárást hozott létre az Oroszországból, Ukrajnából és Belaruszból alijázók fogadására. Addig a normál ügymenet értelmében az alija-kérelmezőnek kellett bizonyítania, hogy a visszatérési törvény értelmében jogosult a bevándorlásra – még mielőtt elhagyta volna származási országát. A Szovjetunióban szinte bármilyen zsidó közösségi élet és vallási gyakorlat tilos volt, így – a háború előtt – az olék gyakran nem rendelkeztek a szülők házasságlevelével vagy rokonok temetkezési papírjaival. Az 1950-es években eredetileg illegális bevándorlás szervezésére alakult izraeli Nativ szervezet mindmáig foglalkozik ilyen, az olé származását igazoló dokumentumok beszerzésével, ami viszont akár több hónapot is igénybe vehet. A háború akár 750.000 ember életét és szabadságát fenyegetheti a három hadviselő országban, az izraeli hatóságok ezért új eljáráshoz folyamodtak.

A kérelmezők azonnal elhagyhatják származási országukat és megkezdhetik a bevándorlási eljárást, mihelyst Izrael területére lépnek. A procedúra online is elindítható, a repülőjegy árát pedig visszatérítik, amikor az alija jogosultságát véglegesítik néhány hónap múlva. Avichai Kahana, a Bevándorlási és Integrációs Minisztérium főigazgatója a Tablet magazinnak elmondta, hogy az oroszországi olék 60%-65%-a vette igénybe ezt a “one-stop shop” lehetőséget 2022 február végétől november végéig. Az arány az év végéig 50%-ra csökkent az ukrajnai és oroszországi tömeges mozgósítások hatására. A Times of Israel szerint az év júniusában az 3.000 oroszországi alijázó közül csupán 200 vette igénybe a gyorsított eljárást.

A minisztérium végül bejelentette, hogy eláll a módszer alkalmazásától. Natan Sharansky a Szohnut korábbi vezetője nyilatkozta: „Azok, akiknek a putyini politika miatt kellett elmenekülni, már megtették”.

Izrael lépését csupán részben magyarázzák politikai okok, a belső helyzet is felelős. A világ többi országához hasonlóan, a zsidó állam sem számított a háború elhúzódására, amely következtében az alijázók száma a kétszeresére nőtt és komoly megterhelésnek tette ki az adszorpciós infrastruktúrát. A kapacitások nehezen bírták, amint azt Sharansky mondta: „Izrael mindig vállalni szeretné az aliját, ám a magam részéről képtelen vagyok fölidézni egy olyan korszakot, amikor Izrael készen is állt volna nagyarányú bevándorlási hullám fogadására.”

A gyorsított eljárás nyomán sokan alijáztak, ám közülük kevesen maradtak az országban. Kahana szerint a héber nyelvi és szakmai képzési programok gyorsan beteltek, nem szolgálták kellő mértékben az integrációt. Azok közül sokan, akik igénybe vették az eljárást, még azelőtt elutaztak Izraelből, hogy fölvették volna a kapcsolatot a minisztériumi tisztviselőkkel. Azokra az olékra pedig, akik nem éltek a lehetőséggel, a szokásos hosszú ügyintézés várt. „Az emberek jelentős számban kezdtek visszaáramlani Oroszországba, mert nem tudtuk őket integrálni” – mondja Kahana.

Az izraeli bevándorlási tisztviselőkre alapos nyomás nehezedik. Korábban az évi bevándorlók száma 25.000 és 30.000 között ingadozott. 2022-ben ez hirtelen 70.000-re szökött, közülük 37.000-jöttek Oroszországból. A Tabletnek adott interjúban Kahana havi 3000 Oroszországból érkezőt említ 2023 első hét hónapjában.

Ez jelentős növekedés a normál bevándorlási rátához viszonyítva, de eltörpül ahhoz a másfél millió bevándorlóhoz képest, akik az egykori Szovjetunióból vándoroltak ki az 1990-es évek elején. A zsidó állam gazdag tapasztalattal rendelkezik az oroszajkú népesség befogadásában. Sharansky: „10-15 év múlva a laboratóriumokkal, kórházakkal, egyetemekkel történő ellátottság elképzelhetetlennek tűnik a mostani frissen alijázók nélkül.”

Az oroszországi zsidó bevándorlás még így is megterhelést jelent az olékra és befogadóikra egyaránt. A mostani alija egy háborús helyzet és a közvetlen fizikai fenyegetettség eredménye. A gyors ügyintézés parancsoló szükség volt a hivatalnokok serege számára: a szomszédos országokban szétszóródott ukrajnai menekülteket gyakran dokumentumok nélkül tették föl izraeli gépekre; elég volt annak bizonyítása, hogy Szohnut programon vettek részt, vagy rokonaik élnek Izraelben. Kahana: „Nem folytathattuk a régi munkát, új dolgunk akadt” — előbbi új élet biztosítása volt évi 30.000 alijázó számára, utóbbi tízezrek letelepítése Erecben, miközben Európa az utóbbi évtizedek legnagyobb biztonsági válságán megy keresztül. Putyin válasza: kemény jogi intézkedések, pl. határok lezárása, zsidó emigráció akadályozása, zsidó szervezetek működésének (pl. Szohnut) ellehetetlenítése.

Mindazonáltal a jelenlegi orosz zsidók már egészen más országból érkeznek, mint az akkoriak harminc évvel ezelőtt. A nemzetközi elszigeteltség dacára az egy főre jutó GDP Oroszországban nagyjából az olyan szegényebb EU államok szintjén van, mint Görögország és and Szlovákia. Az újonnan bevándorlók közük sokan saját üzlettel és ingatlannal rendelkeznek Moszkvában vagy Szent-Pétervárott. Szükség esetén megengedhetik maguknak, hogy máshová költözzenek az orosz pária lét és a besorozás elől, vagy új dokumentumok beszerzése céljából. 2023. január és május között több mint 90.000-en jöttek Izraelbe, olyanok, akik nem tekintendők alijázóknak és 71%-uk ekkor el is hagyta az országot. Az érkezők közül sokan telepedtek le Tel-Avivban, amely jelenleg a világ egyik legdrágább ingatlanpiaca. A 90-es évek oléi többnyire külvárosokban és lakókocsikban kaptak szállást.

A 90-es években Oroszország a gazdasági csőd szélén állt, Izrael pedig viszonylagos stabilitást mutatott. Az ukrajnai háború előtt polgári kényelem szempontjából megelőzte Izraelt, a mostani olék közül sokan akár az elvándorlást latolgathatják. A vonzó és taszító tényezők kiegyenlítődtek, az emberek, tőke és információ áramlása jelentősen fölgyorsult.

Az izraeli társadalomnak be kell bizonyítani az új bevándorlóknak, hogy az ország megfelelő helyet kínál életükhöz és boldogulásukhoz. A mainstream amerikai zsidó szervezetek saját, az izraeli belpolitikai válságokban állítólagosan játszott fontos szerepük hangoztatását illetően alapvetően téves. Amennyiben az amerikai zsidó közösség annyira ellenzi a jelenlegi izraeli választók politikai elkötelezettségét és kulturális hajlamait, nehéz elképzelni az ország jövőjét másképpen befolyásolni, mint segíteni Izraelt abban, hogy jól képzett szekuláris orosz zsidók tízezreit legyen képes integrálni magába. A mostani lehetőség aligha ismétlődik meg a közeli jövőben. És mi lehet a legjobb üzenet az legliberálisabb amerikai szervezetek részéről, mint a Putyin elől menekülők megsegítése?

Az alija fékezése a folyamat lassításával azt eredményezheti, hogy Izrael jobban fölkészül új bevándorlók tízezreinek befogadására. Ám ez a lépés elsősorban kevesebb veszélyeztetett zsidó fogadását eredményezi. Sharansky az oroszországi elnyomásra utalva kijelentette: „Úgy érzem, jobb lenne ezt a lehetőséget nyitva hagyni… ha valaki úgy érzi, hogy mielőbb el kell indulnia, biztosítani kell számára a lehetőséget.”

A Tablet Magazine cikke nyomán Bassa László