Vegyes házasságok Európában

Az európai országok zsidó lakosságának demográfiai folyamataiban szintén fontos tényező a közösségen belüli, illetve kívüli házasodásra való hajlandóság mértéke.[1] A vegyes házasságok – különösen a 19. század második felében és a 20. század folyamán – jelentős mértékben hozzájárultak a zsidó népesség létszámának csökkenéséhez. Ennek fő oka pedig az volt, hogy az ezekben születő gyermekek nagy részénél nem a zsidó identitás vált meghatározóvá, hanem a nem zsidó házasfél vallási és/vagy etnikai identitása.[2]

A fenti ábra azoknak a zsidóknak az arányát mutatja az FRA (az Európai Unió alapjogokkal foglalkozó ügynöksége) által 12 uniós országban végzett 2018-as felmérés alapján, akik nem zsidó személlyel kötöttek házasságot. A vallásra vonatkozó információ ugyanakkor nem a születéskor, hanem a felmérés készítésekor fennálló állapotot mutatja, ezért az időközben végbement esetleges áttérések hatásával az alábbi leírás nem foglalkozik. Részletesebb elemzés egy későbbi jelentésben várható.

Az itt megjelenő számok összességében véve megegyeznek a más forrásokból származó becslésekkel,[3] és érdekességük, hogy szélsőséges eltéréseket mutatnak. A volt kommunista országokban, valamint az észak-európai országokban 50% feletti a vegyes házasságok aránya: a legmagasabb Lengyelországban, 76%-kal, aztán következik Németország, Olaszország és Spanyolország körülbelül 35-45%-kal, Ausztria és Franciaország alig haladva meg a 30%-ot, az Egyesült Királyság 24%-kal, végül pedig Belgium a legalacsonyabb, 14%-os kiházasodási aránnyal. Ez a kiemelkedő belga adat szinte biztosan összefügg Antwerpen hagyományos zsidó közösségének hatásával, míg például a svédországi vegyes házasságok nagy aránya érdekes módon együtt jár a házasságkötésre és a tartós partnerkapcsolatokra való erős hajlandósággal – ami egyben rámutat a családalapításnak a zsidóság ottani demográfiai folytonosságában betöltött némileg ellentmondásos szerepére.

A vegyes házasságok azonban nem csupán az adott házaspár kulturális interakcióira és a zsidó közösséggel való kapcsolatára vannak hatással, hanem a születő gyermekek jövőbeni identitását is meghatározzák. Európában a történelmi tendencia az, hogy a vegyes házasságokban nevelkedő gyermekek többsége a nem zsidó identitással azonosul.[4] Ez a trend az utóbbi időkben kismértékben változni látszik a zsidó identitással való azonosulás javára.

Megjegyzendő, hogy a vegyes házasságok adatai nem foglalják magukban a házasságkötés nélküli élettársi kapcsolatokat, amelyekben a nem zsidó partnerrel élők aránya vélhetően sokkal magasabb, mint a házasságban élők között.[5]

A fenti ábra ugyanazokat az adatokat mutatja, de két fő korcsoport és nem szerinti bontásban: az ötven év alatti, illetve feletti férfiak és nők vonatkozásában Ez bepillantást enged az adott országokban jellemző kiházasodási hajlandóság főbb változási irányaiba.

Bár az országok sorrendje a vegyes házasságok korcsoport szerinti gyakorisága tekintetében hasonló, érdekes és talán váratlan jelenség, hogy ez az arány az idő előrehaladtával (azaz a fiatalabbak körében) nem növekszik. Néhány olyan országban, ahol a vegyes házasságok összességében gyakoribbak (mint például Lengyelország, Svédország, Dánia, részben Olaszország és Spanyolország), az arány ugyan magasabb az ötven év alattiak körében, a legtöbb országban azonban (Hollandiában, Magyarországon, Németországban, Franciaországban, Ausztriában, az Egyesült Királyságban és Belgiumban)[6] inkább visszaesés figyelhető meg az idősebb korcsoport és a fiatalabb között a kiházasodási kedv tekintetében. Különösen észrevehető ez a csökkenő tendencia Ausztriában,[7] de Magyarországon és Németországban is erősnek mondható – ezt részletesebben tárgyaljuk majd a JPR European Jewish Demography Unit későbbi jelentésében.

Az okok egy vagy két – némileg egymás ellen ható – mechanizmusra vezethetők vissza. Az egyik az, hogy a közösség asszimiláltabb része fokozatosan elvész a társadalomban, a megmaradó viszont motiváltabb a zsidó identitása és közösségi részvétele szempontjából, s így erősebb belső kapcsolatokat tart fenn. Másfelől előfordulhat, hogy Európa több zsidó közösségében disszimilációs folyamatnak vagyunk tanúi, adott esetben a vallásukat intenzívebben megélő irányzatok, mint például a harédik egyre inkább látható és növekvő arányának köszönhetően.

A nemi hovatartozás szerinti különbségek sem erősítik meg azt az általánosan elterjedt, a múlt tapasztalatán alapuló vélekedést, miszerint a vegyes házasság a férfiak részéről gyakoribb választás. Az ötven év alatti házas zsidók körében a 12 ország közül ötben volt csupán magasabb a vegyes házasságban élő zsidó férfiak aránya a nőkénél (Lengyelország, Dánia, Magyarország, Olaszország és Belgium), míg a többi hétben (jellemzően közepes vagy mérsékelt kiházasodási arányú országokban) a nők választottak nagyobb előszeretettel nem zsidó házastársat. Az ötven év felettiek körében négy országban – Magyarországon, Ausztriában, Spanyolországban és Belgiumban – több férfi él vegyes házasságban, mint nő, Németországban pedig az arányuk azonos.

[1] Az európai és más országok kiházasodásai adatainak részletes történeti gyűjteményét lásd:

DellaPergola, S. (1972): Jewish and Mixed Marriages in Milan, 1901–1968; with an Appendix: Frequency of Mixed Marriages among Diaspora Jews. Jeruzsálem, Héber Egyetem, Jewish Population Studies, 3. sz. 166.

[2] A közelmúlt etnográfiai etnográfiájáról lásd:

Gransard, C. (2005): Juifs d’un côté: portraits de descendants de mariages mixtes entre juifs et chrétiens. Párizs, Les Empêcheurs de penser en ronde/Le Seuil.

Tanenbaum és Kooyman (2014): Jewish feelings, Jewish practice? Children of Jewish intermarriage in the Netherlands. Párizs–Oxford, International Centre for Community Development.

Korábbi munkák:

Goldberg, W. – W. Bok (1970): Dualité culturelle et appartenance. Les enfants nés d’un marriage dont un des conjoints est juif. Brüsszel, Centre National des Hautes Études Juives.

Bensimon, D. – F. Lautman (1977): Un mariage. Deux traditions: Creétiens et Juifs. Brüsszel, Centre national des hautes études juives, Éditions de l’Université de Bruxelles.

DellaPergola, S. (1983): L’effet des mariages mixtes sur la natalité dans une sous-population: quelques problèmes et résultats concernant la diaspora juive. In Démographie et destin des sous-populations. Párizs, Association Internationale des Démographes de Langue Française, 223–236.

 

[3] DellaPergola, S. (2009): Jewish out-marriage: A global perspective. In S. Reinharz – S. DellaPergola (szerk.): Jewish intermarriage around the world. London–New Brunswick, Transaction. 13–39.;

Graham, D. (2016): Jews in couples. Marriage, intermarriage, cohabitation and divorce in Britain. London, Institute for Jewish Policy Research (JPR).

[4] Uo.

[5] Lásd:

DellaPergola, S. (1992): Recent Trends in Jewish Marriage. In S. DellaPergola – L. Cohen (szerk.): World Jewish Population: Trends and Policies. Jeruzsálem, Héber Egyetem. 56–92.;

Cohen, E. H. (2007): Heureux comme Juifs en France? Étude sociologique. Jeruzsálem, Elkana et Akadem;

Graham (2016): id. m.

[6] Lengyelország az adatok fényében kivétel: bár igen gyakori ott a vegyes házasság mindkét korosztályban, a tendencia szintén csökkenő a fiatalabb generációk körében. (A ford.)

[7] Staetsky. L. D. – S. DellaPergola (2020): Jews in Austria: a demographic and social portrait. London, JPR / Institut for Jewish Policy research.

* Részlet Sergio DellaPergola és L. Daniel Staetsky: Jews in Europe at the turn of the Millennium / Population trends and estimates c. tanulmányából. Kiadó: Institute of Jewish Policy Research, 2020