Vázsonyi Vilmos forog a sírjában

A Nemzeti Örökség Intézete Vázsonyi Vilmos egykori igazságügyminiszter születésének 155. évfordulója és síremlékének felújítása alkalmából tartandó megemlékezésére invitált bennünket. Nem hittünk a szemünknek, amikor azt olvastuk a meghívóban, hogy az emlékező imát egy lubavicsi haszid irányzathoz tartozó rabbi mondja.

Vázsonyi, az első zsidó vallású miniszter síremlékének felújítása méltánylandó, szép gesztus.

Vázsonyi azonban liberális neológ volt, haladó szellemű polgári demokrata, aki minden vallási fundamentalizmust elutasított. „Nincs az a hatalom, mely engem a kongresszusi (azaz neológ – a szerk.) zsidóságtól elszakítson” – fogalmazott 1894-ben egyik Egyenlőségben megjelent cikkében.

Érdemes megnézni az 1926. június 1-i temetéséről készült egykori híradófelvételt, melyen a Vázsonyit búcsúztató gyászmenet a Dohány utcai zsinagóga felé halad. A 28. másodperctől láthatók a menetben reverendában felvonuló neológ rabbik és talán kántorok. Még csak véletlenül sem látni ortodox kinézetű vallási vezetőt.

A temetési gyászbeszédet a Dohány utcai zsinagóga főrabbija, Hevesi Simon tartotta, a kántori teendőket pedig Abrahamsohn Manó látta el. A budapesti orthodox hitközség, Freudiger Ábrahám hitközségi elnökkel az élen, küldöttséggel képviseltette magát a temetésen. A küldöttség tagjai azonban világi vezetők voltak.

Azaz, Vázsonyi Vilmos nem az ő halottjuk volt.

A halott méltóságára, emlékének integritására, szellemiségének megőrzésére az élőknek kell vigyáznia.

Különösen az erre hivatott állami intézetnek.