Varsó – nagyszabású megemlékezések keretében nyílt meg a Zsidó Múzeum

A hipermodern múzeum az egykori zsidónegyed hűlt helyén épült. Miután a nácik a zsidónegyedet a földdel tették egyenlővé, a háború utáni kommunista kormány nem vesződött a rekonstrukcióval, hanem szocialista lakótelepet húzott föl a zsidónegyed helyén – gyakran az elpusztított házak törmelékeit is fölhasználva. A kockaházak közötti széles üres térségen állt a gettóharcosok emlékműve – a lengyelek számára gyakran ellenséges indulatok tárgya, mivel ők egészen 1989-ig nem emelhettek emlékművet az 1944-es varsói felkelés tiszteletére.

A múzeum a lengyel zsidóság ezer évének kíván emléket állítani. A feladat hatalmas, hiszen a háború előtti 3,3 millió helyett, ma néhány ezer zsidó él Lengyelországban. A múzeum építésének 50 millió eurós költségéből részt vállalt a lengyel állam, Varsó városa, német alapítványok, az EU és magánszemélyek is. A 4 ezer négyzetméter alapterületű épületben egyebek közt rekonstruálták egy 16 századi zsinagóga teljes famennyezetét.

Rainer Mahlamaeki és Ilmar Lahdelma finn építészek száz pályázó közül nyerték el a tervezés lehetőségét. Az építkezés négy évig tartott.

 

A múzeum megnyitását a varsói gettólázadás 70-ik évfordulójára időzítették, amelyről sosem látott ünnepélyességgel emlékeztek meg. Az eseményen részt vett Bronislaw Komorowski köztársasági elnök, Donald Tusk miniszterelnök, a katolikus püspöki kar és az Európa Parlament elnöke.  A felkelés utolsó Lengyelországban élő résztvevőjét, a 88 éves Simha Rotemet magas kitüntetésben részesítette a köztársasági elnök.

A Lengyel Köztársaság ezen ünnepélyes gesztusával bizonyára csillapodnak  a lengyelek és zsidók közötti sok évtizedes feszültségek, melyeket a “Ki szenvedett többet?” típusú viták váltottak ki.