Várkonyi Tibor: Mallah doktor, a Sarkozy nagyapa

Elragadtatva semmiképpen sem volt dr. Benedict Mallah párizsi urológus sebész, amikor kisebbik leánya, Andrée közölte vele, hogy férjhez menni készül. A doktor úr alig tudott valamit a  jövendőbeliről, Sárközy Pálról, aki 1949 júniusának végén kopogott be előkelő, rue Fortuny 46 alatti házának kapuján, mégsem tetszett neki ez a (Szolnok környékéről odaszakadt) magyar nemes. Andrée, a családban Dadunak becézett  aprócska lány azonban első pillantásra belészeretett a vándorba, aki baráti tanácsra azért érkezett, hogy segítséget kérjen franciaországi beilleszkedéséhez. A doktor úr azonban kész helyzet előtt állt; tudomásul kellett vennie az esküvőt, és ahogyan ígérte, két lánya közül az első, akinek bekötik a fejét, férjével együtt megkapja az emeleti lakrészt, neki marad a földszinti rendelő.

Mallah doktor bizalmatlanságában annak is szerepe volt, hogy ő, ha nagyon nehezen nem is, de küzdelmesen találta meg a helyét az eléggé zárt francia társadalomban. Szalonikiben született, abban az évben, amikor a város az Oszmán Birodalomtól a görögökhöz került. A ladinó anyanyelvű, szefárd családnak hozzá kellett idomulni az új környezethez. Szaloniki óvárosának javarészét 1917-ben tűzvész pusztította el, de erről Benedict Mallah csak a hírekből értesült: ekkor már Párizsban volt, ahova a francia kultúráért rajongó apja küldte.

A kezdő doktor Lyonban ismerkedett meg Adèle-lel, az ifjú hadiözveggyel, aki elesett férjét és meghalt gyerekét is siratta, magányos volt, összeházasodtak. A vőlegény az ara kívánságára tért át a katolikus hitre; az akkor már laikus Franciaországban az ilyesmi könnyen ment, az ifjú Mallahot pedig legyőzte a szerelem, plébános áldotta meg frigyüket. Párizsba visszatérve a jó nevű urológus kórházi állása mellett terebélyes magán-pacientúrát is kiépíthetett, így vásárolhatta meg a piros téglából és fehér terméskőből épült kertes házat.

Kitört azonban a második világháború, s a nácikkal együttműködő Vichyrendszer törvényei alapján Mallah doktor ismét zsidó lett. Arra azonban nem volt hajlandó, hogy maga és a gyerekei ruhájára felvarrassa a sárga csillagot, a közepébe festett „Juif” felirattal. Menedéket kerestek Corrèze megyében egy XVII. századi kisbirtokon, ahol nem volt sem víz, sem villany. Mallah doktor innen vizitelte környékbeli betegeit. A két lány, az idősebb Suzanne és a kicsi Andrée-Dadu, magánúton készült befejezni iskolai tanulmányait. A náci megszállás vége felé azonban mind veszélyesebb lett az élet, az SS és a francia partizánok kemény csatákat vívtak. Sok éjszakát a közeli erdőkben kellett eltölteniük, egy napon pedig tizenhét SS érkezett a házba. Földúltak mindent, Dadu fogadta őket, az ő papírjai rendben voltak, megmenekültek.

A vidéki birtokon értesültek róla, hogy a magányosan hagyott párizsi házba beköltözött az SS. Mallah doktort rendelőjének és könyveinek a sorsa izgatta, mert szinte mindenük ott maradt, meneküléskor csak néhány bőröndöt vihettek magukkal. Végre 1944. december végén költözhettek haza. A földszint romokban, minden bútor eltűnt, de az elpusztult szalon közepén hatalmas virágcsokor köszöntötte a hazatérőket. A paciensek várták szeretett doktorukat. Az emeleten még minden szobán ott volt a lakat, vörös tintával írt betűk az ajtókon: „német tulajdon”. Az otthagyott holmik szinte sértetlenül becsomagolva. A két lány kezdhetett készülődni az érettségire, Dadu a jogi karra jelentkezett.

Amikor Sárközy Pál 1949 júniusában, öt évvel a háború után bekopogott a rue Fortuny-i házba, már minden konszolidálódott, az ifjú kérőt jómódú otthon fogadta. Mallah doktor megszeretni, megkedvelni sem tudta magyar származású vejét, de a lányát imádta, így az ifjú pár beköltözhetett az emeleti lakrészbe. Öt év alatt három fiúgyermekük született, a legkisebb még pelenkás volt, amikor Monsieur Sarkozy váratlanul lelépett. Ifjú magyar arisztokrata
hölgy hódította el, azóta negyedik feleségénél tart, valamennyi évtizedekkel fiatalabb nála. Dadut a csapodár férj nehéz helyzetbe hozta, mert, amint az magyar úriasszonyoknál szokás, Sárközy Pál megszakíttatta feleségével egyetemi tanulmányait, csak a családnak élhetett.

A magára hagyott Dadu ismét beiratkozott a jogi karra, de amíg diplomáját megszerezte, s ügyvédként klientúrát építhetett ki, úgyszólván minden költség Benedict nagypapára hárult. Paul Sarkozy ugyanis sokszor elfelejtette fizetni a bíróság megítélte tartásdíjat. A fiait időnként meglátogatta, akik viszont apjuk helyett nagyapjuk szeretetét élvezték. Kivált a középső, Nicolas, akit Benedict nagyapó beavatott szenvedélyébe, a filatéliába, s a gyönyörű bélyegeken keresztül szeretette meg vele a francia történelmet. Délutánonként pedig Nicolas kézen fogta nagyapát, metróra ültek, néhány állomást utaztak, beültek egy kis kávézóba, ahol meleg tejeskávét tunkolva élvezték a vajas süteményeket. A három fiú közül talán Nicolas került legközelebb Mallah nagyapához, akitől csak apja hűtlenkedése után tudta meg, hogy spanyol-görög zsidó vér is folyik ereiben.

Nicolas Sarkozy, Franciaország köztársasági elnöke nem tagadja meg magyar származását sem, de hivatalos beszédeiben időnként szükségesnek tartja elmondani, hogy ő tulajdonképpen magyar görög zsidó félvér. Miért is hallgatna róla, amikor az ország államfőjében vegyes származása ellenére is az elsőszámú franciát tiszteli.