Van veszély, de…

A Szombat az alábbi kérdéssel fordult a magyar közírókhoz, kutatókhoz, véleményformálókhoz.

A migráció világjelenséggé nőtte ki magát és egyben a legerősebben megosztó kérdéssé vált a mai Európában. A migránsok segítését egyesek az emberjogi elkötelezettség, a humanista értékrend próbakövének tekintik, mások viszont  – mint a magyar kormány – a vészharangot kongatják, mondván, hogy a túlnyomórészt iszlám kultúrájú bevándorlók milliói nem tisztelik, hanem aláássák az évszázadok alatt kialakult európai együttélési normákat és értékrendet.

Ön miként vélekedik a migrációról? Áldás vagy átok? Lehet-e a fenti dimenziók mentén értelmezni a jelenséget? És ha nem, hogyan értelmezzük, milyen alapelvek szerint viszonyuljunk hozzá? 

Van-e mindennek külön jelentősége zsidó közösségek számára?

Vagyunk-e, itt, mi, Magyarország lakosai, állampolgárai, egyelőre európai polgárok is, vagyunk-e a judeokeresztény kultúra olyan örökösei, mely túlmutat a kormányzati kommunikáció dohszagú televényén? Elismerjük-e a deklarációt az ember és a polgár jogairól? Hogy minden ember egyenlő? Hogy kell adni esélyt? Hogy mi történik Afrikával – klimatikusan, gazdaságilag, a kínai neogyarmatosítás körülményei között? Hogy mi történik a Közel-, és Közép-Kelet háborúival? Mi történik a Rio Grandétól délre, hányan indulnak neki, hogy a gazdag északon találjanak megélhetést, talán nem is maguknak, hanem a gyerekeiknek? Balogh Zoltán volt emberminiszter, ma eredeti foglalkozásához visszatért kálvinista lelkész régi-új pozíciójában interjút adott, melyben óvatos bírálatban részesíti a 2015 óta követett kormánypolitikát és propagandát.

„Néha még az újságírók is felfigyeltek rá, hogy például a migrációval, a kerítéssel kapcsolatban cizelláltabb álláspontot képviseltem, mint a kormányzati kommunikáció. Ezt elfogadták a minisztertársaim, elfogadta a miniszterelnök, miközben lojális maradtam ahhoz a kormányállásponthoz, amitől az elején, őszintén megmondom, megrettentem. Kerítést fogunk építeni, hát hogy? Komoly, éjszakáig menő vita volt a kormányülésen, ahol a keresztény erkölcsi kérdés is felmerült. Azóta nekem is változott az álláspontom. Ma már sokkal kevésbé érzem megdöbbentőnek. Kell a kerítés. De azért nem volt olyan alkalom a választási kampányban, hogy ne mondtam volna el: mi nem migránsokat gyűlölünk, hanem a migrációra mondunk nemet. Mert a migránsok emberek, Isten teremtényei, így kell viszonyulni hozzájuk… (…) Nekem is gyakran sok volt értelmiségiként a migrációs kommunikáció a választási kampány hevében. Viszont élet-halál küzdelemnek tekintettem azt, hogy mi alapján fognak dönteni az emberek. Helyesnek gondoltam mindent elkövetni azért, hogy annak alapján döntsenek mellettünk 2018-ban az emberek, hogy mi vagyunk képesek egyértelműen és határozottan a migráció negatív hatásaitól megvédeni Magyarországot.”

Balogh volt emberminiszter narcisztikus és aránytévesztő körei után a hazai roma társadalom problémáira való koncentrálást választotta lelkészi feladatul. Lelke rajta, kívánjuk neki, hogy csinálja jól, ha már a migrációba belecsorbult lelkészi bugylibicskája.

Egy 500 milliós gazdag kontinens célterület marad, ha hirtelen tejjel-mézzel folyó is lenne a Ká-Kelet vagy Afrika, akkor is. Válasszunk ketté: a háborús menekült az háborús menekült, ha a fene fenét eszik is; a gazdasági bevándorló sem rossz ember feltétlenül, jobb életet szeretne magának és szeretteinek. Az esetek kis részében rossz szándékú emberek is belépnek az emigránsok közé, ők felforgatni, gyengíteni, gyilkolni, kaotizálni jönnek. Utóbbiak kiszűrése rendészeti és titkosszolgálati feladat. Nagyon fontos és alaposan végzendő rendészeti és titkosszolgálati feladat. És persze a problémát a helyszínen kell lezárni, a háborút befejezni, a konok következetességgel végzett békés építőmunkát elkezdeni, virágos völgyet teremteni a tömegsír tetején. Élhetőbb Afrikát, élhetőbb Ká-Keletet kell teremteni, és ebben az olyan kicsi és gyenge, interkontinentális kapcsolatokban történelmileg szűkölködő országoknak is részt kell venniük, mint amilyen Magyarország.

Sokan félnek attól, hogy a bevándorlás a muszlim jelleg miatt az új antiszemitizmus táptalaja lehet. Van veszély, de. Szociológiai átlagban másod-, harmadgenerációs Európában felnövekedett bevándorló-leszármazottak lesznek radikálisok, terroristák. Problémájuk tehát már az új, részlegesen befogadó vagy éppen teljesen kirekesztő társadalom problémája, nem a szülők, nagyszülők származási helyéé. A heccimámok, radikálmecsetek, shahidképzők problémája belügyi, nemzetbiztonsági probléma, amit még Nagy-Britanniában, Franciaországban, Belgiumban és Németországban is lehet kezelni; nő a megakadályozott merényletek aránya az amúgy csökkenő szám mellett is. Az antiszemitizmust növelheti a bevándorlás, de nem szükségszerűen növeli. Lásd, mint fent. A burkinis nők látványát meg még a 40 fokos skandináv plázsokon is meg lehet szokni júliusban, hiszen a klímakatasztrófa nagyobb katasztrófa, mint valami hülye viselet.

A mező szegélye, a pea törvénye. „És midőn learatjátok országotok aratását, ne teljesen arasd le meződnek szélét aratásodkor, és aratásod szedését ne szedegesd; a szegényeknek és jövevényeknek hagyjad azokat” – írja Mózes harmadik könyvének 23. fejezete. A pea: a zsengék áldozata, a zarándok áldozatok, a jótékonyság és a törvény tanulmányozása. Jócselekedet és áldásos hatása. Mózes kémeket küldött a Kánaánba. Mózes kémjei azt jelentették: „lakóit fölemésztő ország az”, „olyanok vagyunk a szemeikben, mint a sáskák” – hisz halotti torokon cédrusfák alatt szoktak üldögélni, s midőn a kémek megpillantották őket, felkúsztak a fákra és hallották, ahogy a kémek így szólnak egymáshoz: Embereket látunk a fákon, akik sáskához hasonlítanak.

Ellentmondásos szavak, mert a kérdésre – mely lakóit emészti fel az az ország? – a válasz nem egyértelmű. Felemésztheti az újonnan jött „sáskahadat” is, de a be nem fogadó közösséget elemésztheti a rákosan burjánzó gonoszság is. A 2015-ös mém jut eszembe: Steve Jobs áll fekete garbóban egy MacBook Air-rel, a képmező másik felében szutykos fiú Aleppóból. A szöveg: „Szíriai menekültek fiai”. Miért ne bíznánk: a jobb élet-, és munkakörülmények kreatívan világot megváltoztató látnokokat is teremhetnek, nem csak a gyűlölet flaszterharcosait. Akik magángyűlöletek aktorai, mely még mindig kevésbé veszélyes az állami gyűlöletpolitikánál. A jó kormányzás minimalizálhatja a gyűlöletet, maximalizálhatja a megértést, javíthatja az együttélést. A Misna azt mondja: kivesztek a bizalom férfiai. Miért ne születhetnének újjá? Akár nőként.