Van irány: elindultunk

Másfél évszázaddal ezelőtt az éppen megszülető neológia egyik legfontosabb döntését a modern világ tudáshálózatába történő bekapcsolódás jelentette. A tudást, benne a saját zsidóságára vonatkozó tudást is, a neológia egyetemesnek tekintette, és tudomásul vette a hittől független tudás létét.

Az egyetemes tudás elismerése 1878-ban a Rabbiszeminárium megalapításában csúcsosodott ki, ami az akkori viszonyok között egy világra nyitott, modern egyetem megalapítását jelentette. Létrejött a zsidó vallási törvények keretezte szabad gondolkodás magyarországi campusa. Az intézmény megalakulása óta is, máig is hisz a neológ zsidóság gondolkozás szabadságában, s vallja, hogy a kétely szabadsága nélkül nincs modern 21. századi zsidóság.

A kérdés mégsem olyan egyszerű, mint ahogy a fenti sorok sugallnák, hisz’ napjainkban is van a magyarországi zsidó közösségnek olyan tagja és kevés számú követője, aki blogbejegyzésében szóvá teszi a Mazsihisz fenntartásában működő OR-ZSE friss döntéseit. Az elődök, Scheiber Sándor, Schweitzer József, majd Schőner Alfréd munkássága alatt megmaradtak a kutatás, a tudás, a tudományos munka tradicionális értékei. Az Egyetem új vezetése pedig a történelem viharaiban a nagy elődök által megőrzött oktatási intézményt 21. századi tudásközponttá, kutatóbázissá tervezi fejleszteni. Doktori Iskolája élére ezért kizárólag tudományos kvalitásai alapján nevezett ki vezetőt, történetesen egy hosszabb ideje az egyetemen oktató, vitathatatlan tudású evangélikus lelkésznőt. Botrány? Női vezető, ráadásul nem zsidó?  A „skandalumot” aztán fokozva az OR-ZSE rektora az egyetem nevében együttműködési megállapodást kötött a Potsdami Egyetem Zsidó Teológiai Fakultásával, amelynek vezetője a katolikus családba született Walter Homolka. A potsdami vezető intézményépítő eredményei nemzetközileg elismertek és megkérdőjelezhetetlenek, de mégis „csak” egy betért reformzsidóról van szó, aki vállaltan meleg kapcsolatban él.

Az ominózus blogbejegyzés szerint ez a két dolog – mármint a Doktori Iskolát vezető lelkésznő és a derék, nagytudású, ám’ betért és meleg potsdami intézményvezető személye – valamiért súlyosan problémás. A szövegből nem világos, miért, mégis, a vélemény egy sajátságos és álságos attitűdöt tükröz. Azt, hogy aki katolikusnak született, az nem lehet rendes zsidó, hogy a reformzsidók amúgy sem igazi zsidók. Következésképpen azok az intézmények, jelesül a neológia intézményei, amelyekben/ amelyekkel ilyen emberek dolgozhatnak, szintén nem lehetnek rendes zsidó helyek, azaz rendes zsidó nem működhet velük együtt. Logikája színtiszta rasszizmus, valljuk be, zsidó rasszizmus. Ráadásul ezeknek a feltevéseknek egy része a zsidó jog szerint eleve vitatható.

Az egyetemi ügyekben, egyetemek közötti együttműködések kérdésében ugyanis irreleváns, melyik szereplő milyen családba született, mikor és minek tért át, vagy kivel él érzelmi életet. Az egyetemek közötti együttműködések lényege mindezektől független. Egyetemek közötti kooperációk – természetükből adódóan – az egyetemes tudás előmozdítása érdekében jönnek létre, céljuk az oktatás és a kutatás minőségének javítása. Judaisztikai tárgyú kutatásokat bárki végezhet, héberül vagy arámiul bárki ragyogóan megtanulhat, eredeti belátásokat tehet közzé szakmai folyóiratokban, és remek innovatív tanár lehet. A tudás és az emberség a lényeg. Mi magyarok – zsidók és nem zsidók – büszkék vagyunk honfitársunkra. Arra a Goldziher Ignácra, aki a Budapesti Izraelita Hitközség titkára, a legnagyobb magyar iszlámkutató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a modern, kritikai módszerekkel dolgozó iszlámtörténet megalapítója, a mohamedán vallási eszmék fejlődésének tudósa volt. Ma már ki meri felhánytorgatni az izraelita vallású magyar tudós iszlám-kutató karriertörténetét? Kortárs példa is akad jeles nem zsidó judaistákra, vagy más vallási hagyományokat elismerten kutató hívő zsidókra. A tudomány természeténél fogva egyetemes. Ennek belátása nélkül nem jöhettünk volna ki a szellem tégláiból épített zárt zsidó negyedek világából – olaszul: a zsidó ghettókból.

Mazsihisz-elnökként, ha akarnék, akkor sem tudnék beleszólni az OR-ZSE, a zsidó egyetem megújulásának folyamatába, mert tudom, nincs igazi egyetem autonómia nélkül. Fontosnak tartom azonban rögzíteni: Egyetemünk megújítása nem a fenntartói szándék ellenében zajlik. Tisztában vagyok azzal, hogy az OR-ZSE által megőrzött tradíciók megtartása mellett ez a megújulás még embrionális szakaszban van, s jelenleg talán még több a kérdés, mint a válasz.  Az intézménynek ezért szüksége van a külső kritikákra, de a méltánytalan, valójában nem is az egyetemet, hanem a neológiát igaztalanul támadó írások nem ilyenek.

*

A reformzsidókat pedig igen, zsidóknak tekintjük. Mikor ez 2002-ben kérdésként élesen felmerült a Mazsihiszben, két nagytudású rabbit kerestem fel, véleményüket kérve. Az áldott emlékű Schweitzer József professzor és az OR-ZSÉ-t akkreditált egyetemmé fejlesztő, több mint két évtizeden át rektorként irányító Schőner Alfréd főrabbi külön-külön, de egybehangzóan megerősítette: a progresszív zsidó közösség is az egyetemes zsidóság része. Ezért tudományos kérdésekben legitim akár az ortodox, akár a progresszív zsidó irányzatok képviselőivel együttműködni. Potsdamban ráadásul ma már képeznek konzervatív, neológ rabbikat is. Együttműködünk velük, de másokkal is, mert hiszünk Izrael népének egységében.

A blogbejegyzés szerzője egy dolgot jól vett észre: a neológia megközelítése valóban más. Idegen tőlünk a származás és a nemi identitás szerinti intézményes megkülönböztetés. Az egyetem erősödő nemzetközi kapcsolatainak csak jót tehet a minél több irányzat minél több egyetemével történő tudás alapú együttműködés. Vezető szerepet kell betöltenünk abban, hogy véget érjen a bizalmatlanságtól motivált elzárkózás korszaka, amely a magyar társadalom nem zsidó részétől éppen úgy elszigetelhet bennünket, ahogy a zsidó világtól is. Egy ideje elindultunk és egyre bátrabb léptekkel tartunk a magyar zsidó jövő felé, amely vágyaink szerint plurális és sokszínű lesz.