Válasz Dr. David Gordonnak (Schiff András)

Tisztelt Uram!

Nem ismerjük egymást, és engedje meg, hogy ismeretlenül ne azonnal a tegezés formáját válasszam. A “Ki Mit Tud” óta eltelt néhány év, és 55 esztendősen elszoktam attól, hogy letegezzenek.

Köszönöm, hogy megtisztelt hosszú és részletes nyílt levelével, amelynek őszinte és szenvedélyes hangvétele azonnali válaszra kényszerít.

Minden nyilvános nyilatkozat, interjú, megnyilvánulás magával vonja azt a tényt, hogy lesznek olyanok, akik nem fognak velünk egyetérteni. Mint az angol mondja: „One can’t please everybody”. Ennek dacára nem érzem, hogy annyira más lenne a véleményünk, vagy gondolkodásmódunk. Mikor azt mondom, hogy Izrael politikájával nem tudok azonosulni, akkor igenis a kormányra gondolok, nem pedig az egész népre és társadalomra. Kérem, ne mondja, hogy a kettő ugyanaz.

Eleget jártam Izráelben, és nyilvánvaló, hogy a társadalomra nem a homogenitás a jellemzõ. Az izráeli nép heterogenitása – az ország méretéhez és népességéhez viszonyítva – megdöbbentő. Ebben nincs is semmi kivetnivaló, de ne állítsa, hogy a kormány – melyik kormány? – politikájával az emberek túlnyomó többsége egyetért. Nagyon sok kiváló embert ismerek Izráelben, akiknek erről a politikáról sokkal rosszabb a véleményük, mint nekem. Úgy látszik, nem a megfelelő körökben mozgok.( Az Egyesült Államokban például egy emberrel sem találkoztam, aki Bush-ra szavazott, mégis nyolc évig boldogította a világot.) Kérem, higgye el, mi ugyanannak a csapatnak drukkolunk. Izráel létjogosultsága nem lehet kérdéses. Azt az indulatteljes lavinát, amit az én „sértő” megjegyzésem kiváltott Önből, nem érdemeltem meg, és kikérem magamnak.

 

Pontosan tudom, mit jelent Izraelnek ilyen környezetben, állandó veszélyben élni, és ugyanígy megpróbálom a palesztinok rettenetes szenvedéseit átérezni. Nagyon sok zsidónak nagy hibája, hogy csak a saját szenvedését tudja felfogni, a másokéval szemben közömbös marad. Ön a fanatizmus elleni harcról beszél, helyesen. Nos, zsidó fanatizmus talán nincs? És Ön hogyan tud a szélsőséges vallásos zsidó önkívülettel azonosulni? Én bizony sehogyan sem. Azok a települések amelyek egyre terjednek, a béke kerékkötői. Amikor Ramallah-ban jártam, előtte természetesen Izráelben is adtam hat koncertet, az Izráeli Filharmonikusok vendégeként. Mint Ön is írta, fontos, hogy a palesztinok lássák, van olyan zsidó is, aki Bachot és Beethovent hoz nekik. Nem sok ez, csak egy csöpp a tengerben. Ezen a ramallahi koncerten senki nem volt ott a Hamasz képviselői között, talán nem szeretik Bachot. Ott sem tapasztaltam azt, hogy az emberek túlnyomó többsége a Hamasz elveivel együtt érezne. Reméljük, hogy az emberek hamarosan felismerik ott is, hogy a fanatizmus egy tévút.

Nem kívánom ezt a „beszélgetést” a végtelenségig nyújtani, elég ennyi.

Tiszteletteljes üdvözlettel:

Schiff András