“Valakik elhatározták, hogy ránk állnak”

A lehallgatási botrány középpontjába keveredett izraeli cég, az NSO vezérigazgatója Julio Shalev terjedelmes interjút adott az Israel Hayom c. jobboldali napilapnak. Ebben kitaláltnak nevezte az állítólag 50 ezer célszemély nevét tartalmazó lehallgatási listát, cége politikájával ellentétesnek minősítette az újságírók lehallgatását és gyanúsnak vélte, hogy éppen az izraeli kibercégeket keverték egy nemzetközi botrányba.

Shalev üdvözli azt a döntést, hogy kivizsgálják azokat az állításokat, amelyek szerint cége szoftverét a különböző kormányok a vállalat támadószoftverét felhasználva több tízezer ügyfél – köztük politikusok, újságírók és emberi jogi aktivisták – után kémkedtek volna kormányok megbízásából.

“Nagyon örülünk, ha kivizsgálják az ügyet, így tisztázhatjuk a nevünket” – nyilatkozta Shalev. “Nincs semmi közünk a közzétett listához, de ha kiderül, hogy volt olyan ügyfél, aki újságírókat vagy emberi jogi aktivistákat megfigyelve visszaélt a szoftverünkkel, azt azonnal lekapcsoljuk a rendszerről. Ezt már korábban is megtettük, legnagyobb ügyfeleink között is volt ilyen, és már nem dolgozunk együtt. Öt esetben bontottunk szerződést – közli Shalev – ami 300 millió dolláros jövedelem kiesést eredményezett.

Az újságíró megkérdezte: Ha valóban nem élnek vissza a Pegasus szoftverrel, akkor miért nem tesznek hozzáférhetővé minden adatot? Shalev azt válaszolta, hogy ügyfeleikkel szemben titoktartási kötelezettségük van, nemzetbiztonsági és kereskedelmi ügyekben kötött megállapodásokat nem lehet nyilvánosságra hozni.

Shalev elmondása szerint először körülbelül egy hónappal ezelőtt értesült az ügyről. Egy ügyfele figyelmeztette, hogy ” a ciprusi szervereidet feltörték, és az NSO teljes célszemély listája kiszivárgott.” Csakhogy ilyen céllista nincs – szögezi le Shalev. Minden ügyfél saját maga tartja nyilván a célszemélyeket és nincs olyan központi hely, ahol az összes ügyfél összes megfigyeltjét nyilvántartanák.

Ráadásul a célszemélyként megnevezettek közül például Macron francia elnököt, De Croo belga miniszterelnököt, VI. Mohamed marokkói királyt bizonyíthatóan nem hallgatták le a Pegazus szoftverrel. Ugyancsak nem figyelték meg – a vádakkal ellentétben – Dzsamal Khashoggi szaúdi újságírót, akit országa isztambuli nagykövetségén meggyilkoltak.

A riporter kérdésére – akkor mi ennek az ügynek az eredete? – Shalev azt feleli, úgy tűnik, az izraeli kibercégek elleni lejárató akcióról lehet szó. Olyan sok kiber-hirszerző cég van a világon, de éppen az izraeliek ellen lépett fel egy nemzetközi újságíró konzorcium, amibe még az Amnesty International-t is bevonták. Korábban más – hasonló profilú – izraeli cégek is az érdeklődés homlokterébe kerültek. Shalev Katart vagy a nemzetközi BDS mozgalmat sejti a háttérben.

Shalev leszögezte, hogy négy alapszabály szerint dolgoznak: csak kormányoknak adják el a szoftvert (bár rengeteget kereshetnének, ha magáncégnek is eladnának belőle); nem minden kormánynak adják el (klienseik kétharmada ezért európai ország és 90 igénylőt elutasítottak); az eladott szoftvert nem az NSO működteti (bár van bizonyos rálátásuk a használatára, de nem ismerik a megfigyelt személyek listáját); és az izraeli védelmi minisztérium felügyelete alatt állnak.