Umany: a bunkerré átalakított zsinagóga
Umanyból, a híres haszid zarándokhelyről a CNN tudósít, idealisztikus képet festve zsidók és ukránok kapcsolatáról.
A Kijevtől mintegy kétszáz kilométerrel délre található kisvárosban megszólaltak a szirénák, családok vonultak a zsinagóga alagsorában rögtönzött óvóhelyre.
Mielőtt Oroszország megindította támadását Ukrajna ellen, a pince mikve, vagyis rituális fürdő volt, ima előtt a hívek itt merítkeztek a hagyomány előírásainak megfelelően.
Most viszont a breszlovi haszidok zsinagógája menedékhellyé alakult mindazok számára, akiket aggaszt az orosz csapatok esetleges megjelenése. Umanyba lövedékek csapódtak be az első napon, de a kisváros nem hadszíntér.
„Mindenkit szívesen látunk, legyen az ukrán vagy haszid, mindegy” – mondja Irina Ribnyickaja, a zsinagógát üzemeltető amerikai alapítvány jogásza. „Számukra alakítottuk ki ezt a helyet, hogy legyen hová menniük, amikor riadó van.”
Az ideiglenes menedékhely fapadokból, matracokból, takarókból áll, és forró italokkal is ellátják. A „lakók” magukkal hozzák értéktárgyaikat és ruháikat, arra az esetre, ha több napot lennének kénytelenek itt tölteni.
„A hely biztonságos, azért jöttem ide” – mondja a 16 éves nem zsidó Dasha Borscht.
Békeidőben Umanyban zarándokok tömegei fordulnak meg, akik a breszlávi Náhmán rabbi sírját érkeznek meglátogatni. Ő alapította a haszid mozgalmat a 18. században. Minden év szeptemberében az emlékhelyre több tízezren érkeznek, hogy itt ünnepeljék a zsidó újévet.
Amikor február 24-én a várost támadás érte, a lakók közül sokan elmenekültek. Az üzletek redőnyei leengedve, az utcákat szemét borítja. A bevezető utak mentén minden áthaladó járművet ukrán katonák ellenőriznek.
A zsidó közösség létszáma 600-ról 60 alá csökkent.
A zsinagógában imádkozó Jehuda Turgiman mondja: „Mindenki fél itt lenni. Legyen vége a háborúnak, a harcnak, a gyűlöletnek!”
Azok maradtak, akik nem hagyhatják, vagy nem akarják elhagyni otthonukat. „Nem megyek Bulgáriába, mert hiszem, hogy Náhmán rabbi megvéd bennünket, és senki sem cselekedhet olyat, ami ellenkezik az Örökkévaló szándékával” – mondja a zsinagógában imádkozó Sula, aki Izraelben született, de már 21 éve Umanyban él. „Putyin nem jön ide, és a katonái sem.”
Az itteniek közül akadnak, akik fölvennék a harcot az oroszokkal. Cví Arieli, aki az izraeli hadseregben szolgált és tíz éve él Ukrajnában, elmondja, hogy civileket oktat a fegyverek használatára és az alapvető harci elsősegélynyújtásra. Legtöbbjük üzletember, akinek még sohasem volt fegyver a kezében. Egy hete ez még elképzelhetetlen volt.
Turgiman azt mondja: „Nincsenek fegyvereink, nem akarunk harcolni.”
Az Umanyra és a szent sírhelyre leselkedő veszély kedden lett téma, miután a kijevi tévétornyot megcélzó lövedék a Babij Jar emlékhelyet is veszélyeztette, ahol a nácik több mint 30.000 zsidót mészároltak le 1941-ben.
„Az egész zsidó közösséget sokkolta az incidens” – mondja Ribnyickaja. „Fogalmam sincs, mindezek után hogyan értékeljük az ukrajnai zsidó közösség helyzetét.”
Egy szerdai tévéüzenetben Volodimir Zelenszkij elnök, aki zsidó, kijelentette, hogy a támadás olyan volt, mintha „a Holokauszt áldozatait újra megölték volna”. Hozzátette: „Úgy látszik, Oroszország el akarja törölni a történelmünket, országunkat, mindnyájunkat.” Zelenszkij rokonságában is akadtak Holokauszt áldozatok.
Putyin alaptalanul állította, hogy az ukrán kormány „kábítószeresek és neonácik bandája”, és „az ukrán állam demilitarizálására és nácítlanítására” hívott föl.
Az umanyi zsidó közösség ezzel szemben makacsul állítja, hogy Ukrajna megfelelő hely számukra, és tagadják Putyin állítását a neonáci veszélyről. Az előző években a Ros Hasána alkalmával tartott ünneplés a legnagyobb zsidó fesztivállá nőtte ki magát Izrael határain kívül.
Aviram Diamond, aki New Yorkból érkezett: „Hét hónapja élek itt. A lakosság elbűvölően viselkedik, a zsidók irányába árad a szeretet és gondoskodás.”
A menedékhelyre érkező 76 éves orosz Irina táskáit szorongatja. Azt mondja, hogy Putyin célja az ukrajnai hadjárattal az, hogy éket verjen a különböző vallási közösségek, valamint az oroszok és ukránok közé. Az idős asszony Ukrajnában született, és mindig oroszul beszélt. „Senki sem szólt meg ezért. Nem volt különbség oroszok és ukránok között. Mindnyájan egyenlők voltunk. Sosem voltunk ellenségek.”
CNN – Bassa László
