Ukrán válság és izraeli egyensúlypolitika

Miután Vlagyimir Putyin orosz elnök úgy döntött, hogy inváziót indít Kijev ellen, az izraeli külügyminisztérium először egy közleményben reagált: kiállt Ukrajna területi szuverenitása és integritása mellet. De az első nyilatkozat még csak meg sem említette Oroszországot – ami fel is háborította a tel-avivi ukrán nagykövetséget. A The New Yorker szerint Izrael nyilatkozata inkább a tétlenségét tükrözte.

Aztán múlt hét csütörtökön Jair Lapid külügyminiszter óvatos hangnemben újságírókkal beszélgetve elítélte „az orosz támadást” mint a „nemzetközi rend súlyos megsértését”, és „humanitárius segítséget ajánlott fel az ukrán állampolgároknak”. De hangsúlyozta, hogy Izrael mindkét féllel jó kapcsolatokat ápol. Még aznap Naftali Bennett miniszterelnök visszatért az eredeti, visszafogottabb stílushoz: „Nehéz, tragikus időket élünk. Szívünk a kelet-ukrajnai civilekkel van.”

E hét hétfőn Lapid nyilatkozatot adott ki. Ebben az állt, hogy Izrael az Egyesült Államokkal együtt fog szavazni a ENSZ Biztonsági Tanácsának közgyűlésén, és úgy folytatódott: „Létrehoztunk egy minisztériumközi csoportot, amely meg fogja vizsgálni a szankciók hatását és következményeit az izraeli gazdaságra és politikára.”

Bonyolult középutas izraeli diplomácia

Izrael megpróbált középutat találni. Múlt hét pénteken Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felhívta Bennettet: arra kérte, hogy Jeruzsálem adjon otthont egy Ukrajna és Oroszország közötti találkozónak. Vasárnap este Bennett állítólag felhívta Putyint és önmérsékletre kérte.

Az invázió előtt Lapid jelezte már vonakodását. Amikor megkérdezték tőle, hogy Izrael követi-e az Egyesült Államokat az Oroszországgal szembeni szankciók bevezetésében, válasza meglepően vonakodó volt: Izraelnek „liberális és demokratikus értékei” vannak, de más megfontolások is vannak. „Van egyfajta határunk Oroszországgal” – mondta a Jerusalem Postnak.

Ez alatt nyilván a Szíriával közös határt értette, ahol nagyon komoly a moszkvai befolyás katonai és diplomáciai értelemben is. Lapid hangsúlyozta Oroszország ott egy „fontos erő”.

Amire Lapid utalt, de nem mondta ki, az az, hogy a Putyinnal való megegyezés nélkül az izraeli légierő nem lenne képes bombázni a Szírián áthaladó iráni katonai konvojokat. Ezek a teheráni konvojok fegyvereket szállítanak a dél-libanoni Hezbollahnak.

A zsidók többféleképpen is érintettek a mostani válságban:

• Ukrajnában mintegy kétszázezer olyan ember él, akinek legalább egy nagyszülője zsidó, így jogosult izraeli állampolgárságra.
• Izraelben 1.2 millió orosz ajkú zsidó él, közülük többszázezer Ukrajnából vándorolt be az országba.
• Zelenszkij ukrán elnök maga is zsidó.
• Putyin környezetében vannak zsidó milliárdos oligarchák, mint például Roman Abramovics (aki nemrégiben tízmillió dollárral támogatta a jeruzsálemi Jad Vasem holokausztmúzeumot) vagy Mihail Fridman, aki óvatosan állást foglalt a háború ellen.

Orna Mizrahi, Izrael korábbi nemzetbiztonsági tanácsadóhelyettese, aki most a Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének (I.N.S.S.) vezető kutatója, úgy véli:
„Az Egyesült Államok nagyon fontos szövetségesünk. De a szíriai polgárháború óta az oroszokkal is meg kell birkóznunk, mert ők lettek a szomszédjaink. Nagyon fontos számunkra, hogy Oroszország szemet hunyjon afelett, amit mi Szíriában teszünk. Továbbá, hogy fellépjenek a fegyverszállítás és az iráni nyomulás ellen.” Szerinte Jeruzsálem számára az a legfontosabb most, hogy ne tegyen semmit, ami „megváltoztatja Oroszország közel-keleti hozzáállását”.

Erre jó példa, hogy Jeruzsálem megtagadta a Vaskupola rakétaelhárító rendszer átadását Ukrajnának.

Több Közel-Keleti ország is hezitál

A közel-keleti erőviszonyok jóval bonyolultabbak, amióta Amerika elhagyta Afganisztánt. Ma a The Wall Street Journal tudósítójának az elemzők hosszasan fejtegették, hogy Szaúd-Arábia egyelőre ódzkodik az európai piacon kitölteni az orosz gáz hiányát. Az Egyesült Arab Emírségek tartózkodtak az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén, ahol Moszkva invázióját kellett volna elítélni.

Abban az összes közel-keleti szakértő véleménye megegyezik, hogy a térség nagyhatalmakhoz kapcsolódó pozíciója mostanában megváltozott, és kezdenek itt átalakulni az erőviszonyok. Több elemző is úgy nyilatkozott a Wall Street Journalnak, hogy Oroszország pozíciója komolyan megerősödtek a Közel-Keleten.

Ezeknek az országoknak – mint Izraelnek – a nagyhatalmakkal való kapcsolata annyira bonyolult, hogy az orosz-ukrán válságtól egyelőre, úgy tűnik, mindenki távol tartja magát.