“Újra kell építeni a könyvtárat”

Túlzás nélkül évtizedek óta húzódik az Országos Rabbiképző –Zsidó Egyetem 141 éves Könyvtárának rekonstrukciója. A vészkorszak okozta pusztítás és az államszocializmus nehéz évei után új remények ébredtek. Tizenkilenc éve egy felújítást követően megnyitották a gyűjteményt, de csupán azért, hogy éveken át ismét zárva legyen.

Valamiféle katalogizáló munka mindig folyt a könyvtárban, csak éppen máig ható eredménye nem volt. Öt éve aztán jött a hír, hogy hetven év után újra használhatók és kutathatók lesznek a rég elfeledett, senki által kézbe nem vett kiadványok, iratok, dokumentumok. A célkitűzés megint nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Dr. Tamási Balázs könyvtárigazgatóval éppen csak érintjük a múlt fiaskóit, inkább a megoldásokról beszélgettünk.

Tamási Balázs szerint muszáj beszélni az előzményekről is. 2016 közepén kapták meg azt a leltárt, amit Nagy János Ádám kft-je készített el. Amikor megkapták a kész adatállományt, komoly hiányosságokra jöttek rá, ezt erősítette meg az Egyetem által felkért külső könyvtári szakértők szakvéleménye is. Természetesen még ennek a hiányosságokkal teli leltárnak is örültek, hiszen korábban ilyen sem volt. Ugyanakkor a leltározó-projekt lezárultával dilemma merült fel: minőség, vagy mihamarabbi elérhetőség. Azaz, hogy még évekig javítsák az Excel-táblázatokat, ahogy a Kft. ügyvezetője vélekedett, vagy az adatokat – a számtalan hiba ellenére – mihamarabb online katalógusban tegyék elérhetővé. Az utóbbi mellett döntöttek, mivel az Országos Széchényi Könyvtár és MTA Könyvtár katalogizáló szaktekintélyei is ezt javasolták, hozzátéve, hogy a javításokat majd az online katalógusban kell folytatni.

Először az integrált rendszerrel, az internetes Aleph-katalógusukkal kompatibilis mezőket kellett megállapítani az Excel-adatbázisban, amit a leltározás legelején lett volna célszerű elvégezni. Gondot okozott, hogy minden adatot nagybetűvel írtak, nem rögzítették a dokumentumok méretét és a korábbi jelzeteiket. Mára azonban mégis megtörtént az Excel-táblázatok nagy részének áttöltése, vagyis a könyvállomány néhány hónapon belül online is elérhető lesz. Tamási Balázs egyértelművé teszi, hogy elkerülhetetlen lesz a közel 150 ezer dokumentum újrakatalogizálása, hisz a leírások nem szabványosak, az adatok hiányosak és a rekordok példányszintűek. Ezt a javítást azonban saját erőforrásból képtelenség elvégezni egy-két év alatt. A másik nehézség, teszi hozzá, amivel meg kell küzdeniük, az infrastruktúra drámai elavultsága. Kurtán úgy fogalmaz, hogy újraépítik a könyvtárat. A teljes állományt újra kell jelzetezni, mégpedig azért, magyarázza, mert korábbról nincs egységes jelzetrendszer, a kft. leltározása folyamán pedig minden dokumentum egy speciális egyedi azonosítót kapott, ami egy tizenhat jegyű QR-kód, ezt azonban raktári jelzetként képtelenség használni. A jövő a könyvtárvezető szerint az volna, hogy egyrészt bővítik a feldolgozó, könyvtárosi létszámot, amire ígéretet is kaptak az egyetem vezetésétől, másrészt valamiféle projectszerű támogatás érkezésében reménykednek.

A MAZSÖK és egyéb támogatásoknak köszönhetően egy hetven százalékos készültségi fokkal rendelkező restaurátor műhely működik a muzeális darabok védelmére egy fő állandó restaurátorral. Tény, teszi hozzá, hogy az állomány 50-70 százaléka sérült, újra kellene kötni, javítani, ezt sajnos nem tudják még megoldani, de a legégetőbb problémákat már tudják kezelni.

A másik fontos feladat, mondja, a digitalizálás, amit az Egyetemi Könyvtárban már megkezdtek. Együttműködési megállapodást kötöttek a MANDÁ-val, pontosabban az egyik jogutóddal, a Forum Hungaricum Nonprofit Kft-vel, amely az Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia megvalósítását segíti elő a kis- és középméretű gyűjteményekben. Ők finanszírozzák az OR-ZSE Könyvtárában négy kolléga foglalkoztatását. Tamási Balázs azt mondja, a digitalizációs munkát a rabbiképző nagy tudósainak monográfiáival kezdték, és időben haladnak előre. Ehhez azonban restaurátori előkészítő munkára van szükség, hogy mely példány alkalmas digitalizálásra. Csak ezután kezdődhet az adott kötet szkennelése, amelyhez végre egy kiváló készülék áll rendelkezésükre, amelyet tavaly a Mazsihisz támogatásával vásároltak. Már PDF formátumú szolgáltató példányokat is készítenek a MANDA számára, és az ottani adatbázisban ezek interneten elérhetőek. Tamási Balázs azt mondja, minden megkezdett munka, az állományvédelem, a katalogizálás és a raktári rend kialakítása csak akkor folytatódhat, ha megújul a könyvtár infrastruktúrája, hiszen mindezt korszerű polcrendszer nélkül lehetetlen megvalósítani.

Bár már többen, több helyen megírták, nyilatkozták, hogy az OR-ZSE Könyvtára feltehetően benne van a világ tíz legjobb judaika gyűjteményében, Tamási Balázs szerint értelmetlen ilyen összehasonlításokba bocsátkozni. Ez az állomány, mondja, számunkra a legelső, hiszen a magyar zsidóság legjelentősebb, legnagyobb héber és judaisztikával, hebraisztikával kapcsolatos gyűjteménye. Sőt, teszi hozzá, Európában is a legjelentősebb zsidó egyházi könyvtárak közé tartozik. A maga nemében egyedülálló gyűjteményről beszélünk, amely a magyar kulturális örökség rendkívül fontos része, a neológia és a magyar zsidóság legfontosabb könyvgyűjteménye. Amikor a különlegességekről kérdezem, azt hozza fel példának, hogy a könyvtár folyóirat-gyűjteménye rendkívül ritka sorozatokat is tartalmaz, vagy a cionizmus története szempontjából nagyon különleges és nagy példányszámú, főképp a magyar cionizmus szempontjából érdekes unikális kisnyomtatvány- és folyóirat-gyűjteményük van. Van egy kisebb, de rendkívül egyedi héber kéziratállomány is.

Természetesen szóba kerül, hogy mennyibe kerülhet mindaz a munka, amit még el kell végezniük, ám ezt a könyvtárvezető nem szeretné megbecsülni. Amúgy is, mondja, korábban éppen az volt az egyik probléma, hogy minden könyvet „krumpli-krumpli” szinten kezeltek, márpedig ez nem megoldás. Példaképpen említi, hogy a régi könyveket nem lehet ugyanolyan kategóriába sorolni, mint egy 1992-ben megjelent magyar nyelvű hebraisztikai művet. Úgy gondolja, minden hazai könyvtárban vannak olyan dobozok, amelyhez még nem nyúltak hozzá, itt, a könyvtárban is vannak – az átlagnál nagyobb számban – olyan állományrészek, amelyek bár nem ismeretlenek, de további feltárást igényelnek. Példaképpen a címlap és impresszumadatok nélküli, töredékesen fennmaradt régi héber könyveket említi, hiszen a héber régikönyv-feldolgozás, nem csupán héber nyelvtudást és széleskörű héber irodalmi ismereteket igényel, hanem jelentős könyvészeti és feldolgozói tapasztalatot is.

Mint sokakat, engem is érdekel, hogy munka közben vajon kerültek-e elő újabb, kincsek. Tamási Balázs azt mondja, nap mint nap érik őket kellemes meglepetések, például, az olvasóterem revíziója során – amit az elmúlt egy évben végeztek el, amikor is újraszakozták a szabadpolcos állományt, mégpedig az Izraeli Nemzeti Könyvtár judaika szakrendje szerint, mert korábban nem így volt – arra jöttek rá, milyen értékes új köteteik vannak a 80-as, 90-es és a 2000-es évekből. Ekkor állományvédelmi okból leemelték a szabadpolcról és elkülönítették azokat a példányokat, amelyek valamilyen szempontból értékesek vagy kincsnek minősülnek. Ilyenek a száz évnél régebbi kötetek vagy a bejegyzéseket, széljegyzeteket tartalmazó különleges példányok. Nemrég került elő például Kaufmann Dávid német nyelven megjelent, Bacher Vilmosnak dedikált disszertációja, amely az arab és zsidó filozófia kapcsolatával foglalkozik, vagy egy Patai József által dedikált kötet, továbbá egy Löw Immánuelnek írt ismeretlen levél Friedrich Delitzsch-től, a neves német asszirológustól. Újabb héber ősnyomtatványok ellenben egyelőre nem bukkantak fel.

A könyvtár látogatottságával kapcsolatban a könyvtárvezető azt mondja, idei számok még nincsenek, tavaly azonban kétezer ember látogatott a könyvtárba. Amikor megújul az elnyert NKA-támogatással a könyvtár honlapja, az online látogatók száma ismerhetővé válik. Azt gondolja, hogy látogatóik körülbelül kétharmada az egyetem holdudvarába tartozik, és egyharmaduk pedig az külső kutató.

A könyvtárak életében meghatározó szempont, hogy egy évben mennyit költhetnek új kötetek beszerzésére. Tamási Balázs szerint ez az összeg eddig általában 400 ezer forint volt, ami rendkívül alacsony összeg, hiszen az ilyen jellegű szakkönyvtárak évi 2-4 millió forintot költenek könyvbeszerzésre. Tamási Balázs azt mondja, erre az évre és a jövő évre vonatkozóan is azt az elvet szeretnék követni, hogy saját forrásból költsenek többet. Az egyetem gazdasági vezetéssel egyeztetve az eddiginél jelentősen többet kellene költeniük könyvbeszerzésekre. „Mi – magyarázza Tamási Balázs -– alapvetően egyetemi könyvtár vagyunk, plusz szakkönyvtári feladataink is vannak, ez pedig azt jelenti, hogy gyűjtenünk kell a hebraisztikával, a judaisztikával és a zsidósággal kapcsolatos szakirodalmat. Ma a világon kevés könyvtári gyűjtemény teheti meg azt, hogy az összes rendelkezésre álló szakirodalmat feltérképezi. Feltérképezi, ismétli nyomatékosan, vagyis még csak nem is vásárol. Ellenben Magyarországon az ilyen jellegű munkákat jelentős sikerrel, mondhatni a teljesség igényével és kurrens módon gyűjtik, sőt esetenként még visszamenőlegesen is képesek pótolni.

A könyvtárvezető szerint az idegen nyelven megjelent kötetek azért is problematikusak, mert egy-egy monografikus mű ára akár 2-300 euró is lehet, nem beszélve az ennél is drágább lexikonokról. A megoldás ott van, mondja, hogy ma az elektronikus tartalomszolgáltatás felé mozdulunk el, éppen most érkezett levél az EISZ titkárságtól és az MTA Könyvtárának online tartalmakért felelős osztályától, azt kérik, hogy a könyvtár jelezze, milyen hazai és külföldi online adatbázisokat szerezzenek be. Hozzáteszi, nincs az a pénz, amivel ezeket a folyóiratokat, köteteket megvehetnék és persze nincs az a hely sem, ahol el is helyezhetnék ezeket. A könyvtárvezető úgy gondolja, az volna a feladat, hogy magyarországi szinten a különböző gyűjtési profilokat kicsit egyértelműbbé tegyék, és összehangolják. Tehát, legyen egyértelmű, mire koncentrál például az ELTE Hebraisztika, mire a teológiai karok és mire az OR-ZSE, mert ebben az esetben jobban tudnák tervezni a könyvgyarapítást és orientálni a látogatókat, hogyha valamilyen kötet nincs meg, akkor pontosan hol lelhető fel. A várakozásunk, teszi hozzá, az, hogy az Országos Széchényi Könyvtár megvalósítja az országos közös könyvtári rendszert, de már az is komoly előrelépést jelentene, ha pár éven belül létrejönne egy naprakész országos közös katalógus.

A feladatok végrehajtásához persze emberek is kellenek, vetem közbe, mire Tamási Balázs elmondja, hogy a könyvtárban jelenleg 15 ember dolgozik, de ebből csak 8 áll az egyetemmel munkaviszonyban, és ebből a 8-ból is 4 részmunkaidős kolléga. A többiek, három fő, kulturális közfoglalkoztatottként, míg négyen a MANDA-val állnak munkaviszonyban.