Újév – vegyes érzések közepette

Ez az időszak a zsidó évszámítás szerinti számvetés, a tapasztalatok levonásának, az elkövetett hibák megbánásának, a jövő tervezésének ideje.

Átgondoljuk saját személyes sorsunkat, családunk helyzetét és a nagyobb közösségeink ügyeit. Aki a zsinagógában teszi ezt, emelkedettséggel hallgathatja a sófár könyörgő, velőt rázó kiáltását, elmélyedhet az ősök tanításában, figyelmeztetésében.  Van mire odafigyelnünk!

Ugyan minden év különleges, de a most záruló és az előttünk álló igazán az.

A vírus-járvány átformálta a jövőről alkotott elképzeléseinket, de február 24-én, az orosz-ukrán háború első ágyúlövésével egy pillanat alatt összeomlott a békés és biztonságos Európáról  gondolt világképünk is. Ettől a pillanattól kezdve teljes értékrendünk és jövőképünk megváltozott, és nem előnyére. Bármi, és annak az ellenkezője is lehetségessé, valóságosan megtörténhetővé vált, és ahogy haladunk előre az időben, egyre több, korábban elképzelhetetlen dolog napi valósággá válik.

A „gonosz tengelye”, ahogy azt George Bush akkori USA elnök a köztudatba dobta, Irán, Észak-Korea és az akkori Irak mellett most, véleményem szerint  kiegészült Oroszországgal, a világ legnagyobb atomhatalmával. Döbbenetes háborús bűnökről érkeznek megbízható jelentések és a világ országainak egy nem elhanyagolható része mindezen kritika nélkül túllép, sőt támogatja is az őrült háborús rezsimet. Fájdalmas, hogy kis hazánk is néhány megnyilvánulással beáll ebbe a sorba, emiatt én személy szerint szégyenkezem. Ambivalens érzésem van ugyanakkor, merthogy Magyarország a nemzetközi arénában következetesen támogatja Izraelt és az itthoni antiszemitizmus sem jelentős. Nagyon sok más területen viszont sajnos a legjobb úton haladunk afelé, hogy pária országgá váljunk, ahelyett, hogy egy szebb, polgárosodott társadalmat építenénk. Az állam és emiatt az egyének szintjén is csökken a szolidaritás attitűdje, amit nagyon nehéz újraépíteni.

Még a korábban demokrácia-standardnak tekintett USA társadalma is a felbomlás jeleit mutatja. Beszélgettem olyan New York-i, utcán szolgáló rendőrrel, aki elmondta; ha nem fehér bűnelkövetővel van dolguk, meg sem próbálják letartóztatni, inkább elfordulnak, mert az ottani ügyész úgyis elengedi, kizárólag a bőrszín alapján születnek a letartóztatási döntések.  Hol itt a törvény előtti egyenlőség? Nyilván nem mindenütt ilyen elfogult az igazságszolgáltatás, de az, hogy ez az egyik legjelentősebb városukban napi gyakorlattá válhatott, elgondolkodtató. A jó hír az, hogy az ügyész választással leváltható, így van esély a korrekcióra.

Sok országban, korábban elképzelhetetlenül, köztük az USÁ-ban és Németországban is  erősödik az antiszemitizmus, az Izrael elpusztítására felesküdött Irán támogatása növekszik. Ezzel a borzalmas rezsimmel Kína és Oroszország hosszú távú stratégiai megállapodásokat köt, és van esélye, hogy a Nyugat is behódol.

Mit tehet ilyenkor a gyerekeiért, unokáiért, közösségéért, Izraelért aggódó magyarországi zsidó?

Egyik nagyon felkészült rabbi barátom mindig azt tanácsolja: ne legyél pesszimista, foglalkozz a micvák (a Tórában előírt, Istennek tetsző előírások) teljesítésével, és meglátod minden jóra fordul. Na igen, de meddig kell erre várni?

Egy másik, szintén nagyon felkészült ismerősöm naponta felhív és eláraszt a rosszabbnál rosszabb hírekkel, csak azokkal, és folyamatosan apokalipszist jósol.

Tanácstalan vagyok. Így aztán intézem a dolgokat, mintha mi sem történne körülöttem, érdeklődve figyelek, igyekszem támogatni nálam nehezebb helyzetben lévőket, és várom a dolgok jobbra fordulását. Arra viszont nincs még válaszom, hogy mitől fognak a dolgok jobbra fordulni. Mindenesetre azt is tervezem, hogy ha a járvány nem üti fel újra a fejét a mainál intenzívebben, akkor megpróbálom a balatonfüredi Zsidó Kiválóságok Házabeliekhez hasonlóan azokat a korábbi, közösségi rendezvényeket, melyek szervezője voltam, felújítani és reményt ébreszteni azokban, akik elveszteni látszanak azt.

Ebben a nehéz időszakban kívánom, kedves Olvasó, hogy neked legyen válaszod arra, hogy hogyan fordulhatnak a dolgaink jobb irányba, és találd ki, vagy legalább keresd, mit kell tennünk ennek előmozdítására. Sajnálom, hogy erre én most nem tudok receptet adni.

Mindenkinek, aki ünnepli, kívánok egészségben, jólétben, nyugalomban teljes zsidó újévet, legyen szűkebb és tágabb környezetünkben az emberek között minél több megértés, tolerancia és harmónia.

Lesono Tauvo Tikoszévu!