Újabb zsákutca felé? – Izrael választás előtt
Egy hónappal az izraeli parlamenti választások előtt Mihail Gorin műsorvezető faggatta Mark Gorin és Alekszandr Cinker politológusokat az ITON TV orosz nyelvű izraeli hírcsatorna műsorában.
![](https://www.szombat.org/files/2019/05/Liberman-Netanjahu-1-1024x646.jpg)
Liberman és Netanjahu
Az áprilisi választásokat megelőzően világos volt a tét: Bibi vagy nem Bibi? Senki sem törődött a pártprogramokkal; lehet, hogy nem is igazán léteztek. Azután Avigdor Liberman fellépése meghiúsította Netanjáhu koalíciós kormányalakítását.
Most talán az lehet a dilemma: folytatódik-e a függés az ultraortodoxoktól, vagy megtörténik az elmozdulás világi, liberális irányba? Az ország sorsa nem lehet függvénye annak, hogy legyen-e tömegközlekedés, vagy hogy tartsanak-e nyitva az üzletek szombaton. Mindenki érzi a válsághelyzetet, mert a valós gondokkal keveset törődtek az utóbbi időben.
A probléma az: úgy tűnik, hogy a nép elfáradt, a pártok pedig félnek az alacsony részvételtől a szeptemberi voksolásnál. A jobboldalon nagy a helyezkedés, a tömbök egymással viaskodnak, míg a balközép csendben van, és lehet, hogy erre még ráfizet. Az viszont jellemző, hogy a Munkapárt kivételével még egyetlen párt sem állt elő saját programmal. A politikai küzdelem személyes sértegetésekben, gyanúsítgatásokban, egymás ügyeinek nyomozásában merül ki.
Liberman tavasszal azt hirdette, hogy nemzeti egységkormányra van szükség a Likud, saját pártja (Hazánk Izrael) és a Kék-fehér tömörülés részvételével. A közvélemény-kutatók rámozdultak a témára, és kiderült, hogy a lakosság kevesebb, mint 30%-a támogatja az elképzelést. Azóta is ez a helyzet. Ellenkező esetben viszont újabb patthelyzet fenyeget, és ismét Liberman diktálhat. Ő viszont joggal tart attól, hogy szoros eredmény esetén a jobboldal ismét kénytelen lesz a szélsőségekkel szövetkezni.
Nem is olyan régen volt már példa az ultraortodoxok nélküli kormányzásra. Amikor viszont ott voltak az ország vezetésében, az nagyarányú költségvetési deficitet eredményezett, és ez a helyzet jelenleg is. Elképesztő állapotok uralkodnak a kórházakban, mert állítólag nincs pénz az asszisztenciára. Az oktatásügy is súlyos gondokkal küzd. A két tárca csak nyerne azon, ha azoknak, akik „nem dolgoznak, csak esznek”, nem lenne képviseletük a nemzeti kormányban.
Rendkívüli nemzeti egységkormányra volt már példa: Samir és Peresz nem kedvelték egymást, a ’80-as évek közepén mégis az általuk vezetett koalíciónak sikerült megállítani a vágtató inflációt és megakadályozni a gazdasági összeomlást.
A jobboldalon, a Likudban hallani sem akarnak róla, a balközép kék-fehérek (Gantz) viszont elképzelhetőnek tartják, igaz, elképzelésük szerint Netanjahu abban a kormányban csupán miniszterként venne részt, ami lehetővé tenné a vádemelést ellene; akkor pedig le kellene mondania.