Új rektor a Rabbiképző – Zsidó Egyetemen

A nyugdíjba vonuló Schőner Alfréd helyére Vajda Károly lép az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) élén, aki eddig a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának docense, a német szak szakfelelőse volt. Személyében első alkalommal áll nem rabbi végzettségű vezető az intézmény élén.

Vajda kutatási területe a modern német irodalom története, kortárs német irodalom és irodalomelmélet. A Wikipedia szerint „Tudományos érdeklődésének homlokterében a hermeneutika áll” továbbá „Intenzíven kutatja a neológ zsidóság tudomány-, kultúra- és vallástörténetét is.”

Vajda Károlyt egy eredménytelen első forduló után másodszor meghirdetett pályázat nyomán nevezte ki rektorrá a Mazsihisz vezetése. (Az OR-ZSE Egyetemi Tanácsa csak véleményezte a pályázók anyagait.)

*

A hónapokkal ezelőtt zajlott első forduló során két pályázat érkezett a rektori tisztségre. Róna Tamás, Kecskemét és az alföldi régió rabbija, valamint egy team nyújtott be pályázatot: ebben Háberman Zoltán, az OR-ZSE szociális munkás képző tanszékének vezetője, az ELTE docense volt a rektorjelölt, akinek vezetése alatt az intézmény egy rabbinikus és egy bölcsészettudományi intézetre vált volna szét. Előbbinek vezetője lett volna Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija, a minap lemondott országos főrabbi; utóbbit pedig Gábor György, az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa, az OR-ZSE egyetemi tanára vezette volna. (Frölich váratlan lemondása az OR-ZSE új rektoráról való hivatalos döntés másnapján történt.)

Gábor György elmondása szerint a pályázatokat az egyetem tanácsa nem küldte tovább az ügyben döntést hozó Mazsihisz vezetésének, mert Heisler András Mazsihisz elnök előzetesen formai kifogást emelt: egyik pályázó (értsd: se Háberman, se Róna) nem habilitált egyetemi tanár. Ilyen titulussal a csak a rektorhelyettesi tisztre pályázó Gábor György rendelkezett. Vele szemben azonban informális kifogásként merült fel éles kormányellenes publicisztikai tevékenysége – a rektornak ugyanis együtt kell működnie a kormány illetékes szerveivel. Frölich Róberttel szemben konzervatív vallási beállítottsága volt az ellenérv – ami a „Világra nyitott zsidóság” jelszóval nem volt kompatibilis.

Így az első forduló érvénytelen maradt.

A hiányzó egyetemi tanári titulus a második alkalommal már nem jelentett akadályt: Vajda Károly tájékoztatása szerint ugyanis ő a habilitált doktor (két konkurense nem az), így  az egyetemi tanári kinevezés folyamata néhány hónapon belül jó eséllyel lezárul.

*

Vajdának e második pályázati körben két vetélytársa volt: az első körben is pályázó Róna Tamás rabbi, valamint – érdekes módon – Surányi András filmrendező, aki korábban a vallásos zsidóság köreiben nemigen mutatkozott. Az újabb fordulóban az OR-ZSE szenátusa 6:5 arányban Róna mellett szavazott. A szavazáson jelen voltak a Mazsihisz vezetői (akik a hírek szerint inkább Vajda Károlyt pártolták). Gábor György ezt lapunknak kifogásolta, mondván, hogy az egyetem és szenátusa független intézmény, a döntéshozatalt senki nem befolyásolhatja. Forma szerint ugyan a rektor hívta meg a fenntartókat a tanács ülésére, ám ezt egyesek mégis nyomásgyakorlásnak érezték. A tanács ennek ellenére Róna Tamás felé hajlott – ám a végső döntést a Mazsihisz vezetése hozta meg, Vajda mellett határozva, az egyetemi tanács javaslata ellenében. (Surányi András nem kapott szavazatot.)

Róna Tamás mellett szólt, hogy ő maga több mint tíz éve tanít az intézetben, melynek élén majd 150 éves története során eddig csak rabbik álltak. Rónának a Rabbiképző Évkönyveiben jelentek meg írásai, valamint szerkesztett egy kötetet a magyar zsidóság történetéről, melyben saját írása is napvilágot látott.

Vajda Károly tudományos munkássága ennél jóval gazdagabb. Az MTA honlapján elérhető, 66 tételből álló publikációs listáján – a cím alapján ítélve – mintegy tucatnyi közlemény érint valami módon zsidó témát. (Ugyanitt Róna Tamás írásaira is rá lehet keresni.)

Az a tény, hogy Vajda kutatásainak a zsidóság csak egy részét képezi, nem feltétlenül akadály, elég ha Goldziher Ignácra gondolunk, akinek tudományos munkássága középpontjában az iszlám civilizáció kutatása állt.

*

Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem válságos időszakot él át, amely azonban nem váratlanul köszöntött az intézményre: évek óta lehetett előre látni, hogy elöregszik a tanári kar, az sem volt titok, hogy a hetvenedik évéhez közeledő Schőner Alfréd rektor nyugdíjba készül. Az utánpótlásról azonban nem sikerült gondoskodni. A szóba jöhető fiatalabb (most negyvenes éveiben járó) rabbinemzedék nem folytat számottevő tudományos tevékenységet (már a mostani rektor sem volt különösen aktív e téren). A fiatalabb rabbik jó közösségszervezőként, gyülekezetük kedvelt vezetőjeként működnek, többnek az OR-ZSÉ-n szerzett PhD-je is van, de nem a tudományos kutatás áll érdeklődésük homlokterében, így – Róna Tamás kivételével – nem is aspiráltak a rektori tisztségre.

Így most megtörik egy régi hagyomány, kívülről kell vezetőről gondoskodni. A jelen helyzetben ez nem feltétlenül hátrány, mert az elmúlt két évtizedben a rabbiképző egyetemmé bővült, és ahhoz, hogy ez az elnevezés valódi tartalommal telítődjön, és az időről időre lezajló akkreditáció (az egyetemi rang állami megerősítése) ne csak a minősítők jóindulatán múljon, a Mazsihisznek gondoskodnia kell a rátermett vezetésről.

A rektori állást állítólag a nemzetközi zsidó sajtóban is meghirdették, de külföldön sem sikerült rabbivizsgával és tudományos háttérrel is rendelkező jelentkezőt találni. Ugyancsak nem akadt vállalkozó az ELTE Hebraisztika Tanszékének végzettjei, az egykori Komoróczy-tanítványok közül, akik pedig tudományos hátterüket tekintve nagyon is alkalmasak lennének erre a tisztségre. A Komoróczy-tanítványokat azonban nem lehet túl gyakran látni az intézmény oktatói között, másrészt, hiába a megfelelő tudományos háttér, nők például egyelőre nem jöhetnek szóba az OR-ZSE rektori posztján (oktatóként igen).

*

A magát unikálisnak tekintő neológia az elmúlt húsz évben nem épített ki stabil kapcsolatokat a zsidó tudományos intézményekkel, vagy amelyeket mégis kiépített, azok nem bizonyultak tartósnak. A politikailag viszonylag jelentős súlyú magyar zsidóság képviselve van a nemzetközi zsidó szervezetekben, de halachikus tekintetben a neológia nem kapcsolódik egyetlen nemzetközi irányzat vérkeringésébe sem, így lassan sorvad. A nyugati konzervatív irányzat (egalitárius közösségek, női rabbik) a neológia számára túl modern, az ortodoxia túl szigorú. Pszichológiai nyelven szólva: a neológiának kötődési problémái vannak.

1989-ig a neológia be volt zárva, ám utána sem tartott lépést a fejlődéssel: a reform és konzervatív irányzatok nyugaton liberális irányba, az ortodox irányzatok javarészt a másik irányba mozogtak – a neológia pedig maradt, ahol volt.

A minap épp a neológia alkalmazásában álló fiatal (londoni reformzsidó rabbiképzőben végzett) rabbit dorgáltak meg keményen, mert közösségében Purimkor egy nő merte felolvasni Eszter (!) könyvét.

Holott – mondják megkérdezett forrásaink – a neológia történetében igenis voltak liberálisabb hagyományok, s egyes körökben a nők aktív szerepe az istentiszteleten nem volt teljesen ismeretlen. A neológia vezető személyiségei – fogalmaz egy anonim kritikus – nem az elmúlt 150, hanem az elmúlt 15 év alapján akarják az irányzat identitását meghatározni.

Az új rektor, aki életrajza szerint a neológia kultúrtörténetének kutatója is, e téren is megpróbálhatja a patthelyzetet feloldani.