Tunahan Kuzu nem fog kezet Netanjahuval
Úgy látszik terjedőben van a “nem fogunk kezet izraelivel” divatja.
Tunahan Kuzu kézfogás helyett a palesztin kitűzőre mutat (Fotó: ANP AFP)
Néhány hete a riói olimpián egy egyiptomi cselgáncsozó vívta ki a legsportszerűtlenebb résztvevő titulust, miután nem volt hajlandó kezet fogni izraeli ellenfelével a mérkőzés után.
Ugyanezt az otrombaságot mutatta be most a címben említett Tunahan Kuzu, aki foglalkozását tekintve a holland parlament képviselője. A török származású politikus, a bevándorláspárti Denk (gondolkodás) párt tagja beállt a holland parlamentbe látogató Benjamin Netanjahu üdvözlésére felsorakozott képviselők közé, majd amikor az izraeli miniszterelnök hozzálépett és nyújtotta a kezét, ő hátratette a magáét, miközben baljával a kabátjára tűzött palesztin zászlóra bökött. Netanjahu vágott egy sokat mondó grimaszt és tovább lépett.
Kuzu így indokolta viselkedését a facebbokon: “Miközben Gáza utcáit palesztin gyerekek vére festette vörösre 2014 nyarán, itt vörös szőnyeget gurítanak Netanjahu elé. Mindezért nem jár kézfogás, csak a #FreePalestine jelszó megismétlése.”
Kuzu pártja egyedüláló jelenség Nyugat-Európában: a bevándorlás-ellenes pártokkal szemben a Denk pártot bevándorlók vezetik és a bevándorlók voksaira számít a választásokon. A párt 2014-ben alakult, miután Kuzu és egy másik török származású honatya, Selcuk Ozturk vitába keveredett a Munkáspárt többségével. A két török hátterű politikus otthagyta a vezető baloldali pártot és parlamenti mandátumát kihasználva új pártot gründolt. Minderről a New York Timesban olvashatró részletes beszámoló.
A magát rasszizmus-ellenesnek nevező Denk programjában szerepel egy rabszolgaság-múzeum létesítése; bizonyos, politikailag nem korrekt szavak kipurgálása a holland nyelvből, mint pl. az “integráció”, amely helyett szerintük “befogadás” a megfelelő. Ugyancsak száműzni akarják az “allochtone” szót, amelyet idegen származásúakra alkalmaznak.
Fel akarnak állítani egy “rasszizmus regisztert”, amely a közhivatalnokok beszédére felügyelne és az e téren rosszul teljesítő közalkalmazottakat leváltanák tisztségükből.
A holland mainstream sajtó bizalmatlanul tekint a pártra, a jobbközép azzal vádolja, hogy nyugtalanságot szít a bevándorlók között. A szociális médiában gyakran nevezik őket “hollandgyűlölőknek” és elterjedt a felfogás, hogy valójában Erdogan török miniszterelnök ügynökei. A párt azonban ügyesen manőverez, népszerű személyiségeket nyert meg szószólónak és remélheti, hogy az egymilliósra tehető bevándorlási hátterű szavazók 2-3 parlamenti helyhez juttatják.
