Túl sok német tér be a zsidóságba?

Éles vita zajlik a németországi zsidó közösségben.

A németországi zsidóságot ezen a nyáron egy kántor megosztó tartalmú cikke foglalkoztatta.

Avitall Gerstetter, a berlini Oranienburgerstrasse zsinagóga kántora – volt. Miután a Die Welt című lapban megírta véleményét arról, hogy túl sokan térnek be a zsidóságba, és ő ezt problémásnak találja, persona non grata lett a vallási intézményben. „Miért jelent gondot a zsidóság számára, hogy egyre több a betérő?” – volt a cím, a szerző pedig az ország első női kántora.

Gerstetter szerint a probléma az indítóokokban keresendő. Egyesek családjuk náci múltjáért vezekelnek, mások inkább az áldozatokkal azonosulnának, mint az elkövetőkkel. Ráadásul ma már a betértek közül sokan vezető pozíciókat foglalnak el a németországi zsidó közösségben.

„Tudom, hogy nem illik túl sokat beszélni a gijurról”,(gijur: a betérés héber neve) kezdi majd elmagyarázza, hogy a zsidóságba betértek „magas száma jelentős változásokat hozott a zsidó közösségek életében. Bizonyos szertartások és szentbeszédek manapság inkább ökumenikus liturgiára emlékeztetnek, semmint a hagyományos zsinagógai istentiszteletekre.”

Saját zsinagógájában két évtizedeken keresztül teljesített szolgálatot, ezúttal azonban kitört a botrány. Az itteni női rabbi, Gesa Ederberg akkor tért be, amikor tanulmányait folytatta New Yorkban 1995-ben, majd elvégezte a rabbiképzőt és 2003-ban Izraelben rabbivá avatták. A németországi zsinagógák elöljárói között is jócskán akadnak betértek. Közülük számosan személyes támadásként fogták föl Gerstetter véleménycikkét.

Ederberg elismerte, hogy Gerstetter fontos kérdéseket feszegetett, és bizonyos kérdésekben igaza van. A Berlini Zsidó Közösség azonban mégis fölfüggesztette kántori állásából. „Hogyan is vezethetné imáinkat, ha ez a véleménye rólunk?” – tette föl a kérdést Ederberg.

A lépést mindmáig nem követte hivatalos nyilatkozat vagy magyarázat. A zsinagóga Facebook oldalán ez áll: „Minden hívőt üdvözlünk, attól függetlenül, zsidónak születtek vagy betértek; intézményünk központi célja, hogy mindenki jól érezze magát, attól függetlenül, hogy milyen úton jutott el zsidóságához.”

Gerstetter válaszul jogi lépéseket helyezett kilátásba a berlini zsidó közösség ellen.

 

Az inga átlendül

Gerstetter két érvet hoz föl cikkében. Igaz, írja, hogy a betérés szerepet játszott a zsidó közösség újjáélesztésében, hiszen az utóbbi három évtizedben a zsidók száma nőtt, és ehhez az is hozzájárult, hogy gyülekezetek nem sokat vizsgálódtak a kérelem elbírálásakor.

Szerinte azok igénye volt jogos, akiknek apja zsidó volt. Mások viszont szabadulni igyekeztek a felmenők hitétől, és elkövetők családjából zsidó családdá akartak válni, ami akár a jóvátétel bizarr formájaként is fölfogható.

Mi több, a betértek közül akadtak, akik rabbik vagy hitközségi vezetők lettek, akik számára a zsidóság nem átélt élmény és hagyomány, hanem „elméleti judaizmus, szinte egy új vallás” lett, amit ő „lelketlennek” tart.

Ezért a következtetése ez: „Világos szabályokra van szükség arra vonatkozóan, hogy a konvertita mikor és milyen föltételek mellett foglalhat el magas tisztséget a közösségben” – írja Gerstetter, akinek apja betérő volt. „A zsidó hagyomány felhígítása nem lehet opció”.

A német zsidók közül sokan nem értenek egyet azzal, hogy a betérők a zsidóság jellegének torzulását okozzák.

Andreas Nachama rabbi, Németország Általános Rabbinikus Konferenciájának (ARK) a vezetője. A progresszív rabbinikus testület arra törekszik, hogy a zsidó apák státuszát megerősítse a halachában. Amerikában a reform irányzat elismeri az apaági leszármazást, Németországban a liberális vonal viszont nem. Ugyanő fölháborodottan utasította el a „felhígulás” elméletét, mivel a ’gerim’ (betértek) által a közösség gazdagodik.

Barbara Steiner történész és terapeuta zsidó férjét követte a betéréssel. 2015-ben megjelent könyvében a folyamatot kísérte nyomon 1945-től. Pontos számukat megállapítani nem lehet, a németországi zsidók központi tanácsának hivatalos adatai szerint jelenleg mintegy 100 ezren lehetnek a zsidók. Többségük 1990 után érkezett a volt Szovjetunióból.

Az elmúlt 21 évben 1697 betérést regisztráltak Németországban. A Központi Zsidó Népjóléti Tanács szerint az éves átlag 80 betérés. 2021-ben 43 személy tért be, többségükben ortodoxok a bész din, rabbinikus bíróság adatai szerint.

Az Abraham Geiger College – az első liberális európai rabbiszeminárium – végzősei között is akadnak betértek. A konvertiták ugyanolyan – öt vagy hat éves – képzésben részesülnek, mint a született zsidók, és sokszor különleges szorgalmukkal tűnnek ki.

Balla Zsolt szászországi rabbi (akit nemrégen neveztek ki a német katonai lelkésznek a szövetségi hadseregbe) nyilatkozta: „A betértek nálunk jobban értékelik a nem különösebben hagyományokhoz kötődő feladatokat.” Ő maga tagja az ortodox rabbinikus konferenciának. Balla apja nem zsidó, Magyarországon világi környezetben nőtt föl.

Balla szerint nem árt, ha a zsidóság konfrontálódik a náci múlttal. Előfordul, hogy valaki saját családja sötét múltjával szembesül. A Talmudban az áll, hogy ellenségeink, Hámán leszármazottai, tudós rabbik lettek Bné Brákban.

Gerstetternek arra a megjegyzésére reagálva, hogy a betért rabbik könnyebben térítenek be másokat, Balla megjegyezte: nincsen olyan kikötés, hogy betértek nem lehetnek közösségi vezetők, olyan hagyomány viszont létezik, hogy konvertiták ne térítsenek, maradjanak távol a gijur eljárástól.

Steiner szerint a vita arról, hogy mennyi embert képest betéríteni Németország, immár 20–25 éve folyik, mert ez eszköz volt az ottani gyülekezetek fenntartására.

A háborút követő betérési hullám

A német zsidóságot nagyrészt elpusztította a Holokauszt. Amikor a szövetségesek bezárták a hontalanok táborait az 1950-es évek elején, Németország nyugati részében talán 25 ezer zsidó élt, a keletiben pedig néhányszáz.

Néhány ezren akadtak, akik betérni szándékoztak. Miután a berlini főrabbi betérők ezreinek jelentkezését fogadta el, 1950-ben bizottság alakult, hogy megakadályozza volt nácik betérését. Steiner kutatásainak részeként átvizsgálta a jelentkezési lapokat, amelyekből kiderült, hogy azokat a Holokauszt fölött érzett „a bűntudat, szégyenérzet és döbbenet” motiválta.

A legtöbb jelentkezést visszautasították, de sokan zsidókká lettek, főleg olyan nők, akik túlélőkhöz mentek férjhez; így a német zsidóságot a betértek magas aránya jellemzi.

„A legtöbb német zsidó családnak dolga akadt a bész dinnel” – mondja Steiner.

Ami a mostani helyzetet illeti, Steiner a főbb pontokban egyetért Gerstetterrel, bár szerinte a kántor véleményét inkább a zsidó közösségen belül hangoztathatta volna, nem kellett volna világgá kiáltania. A bét din (zsidó vallási bíróság) jobban odafigyelhetne arra, kiket enged be a közösség soraiba, a betértek pedig szerényebben viselkedhetnének.

„Az a véleményem, hogy a második sorban ülni a gyülekezetben nem is olyan rossz pozíció. Ne akarj rabbi lenni, mert amikor az imában említést teszel a Holokauszt áldozatairól, elképzelhető, hogy valamelyik rokonod a gyilkosok között volt.” Hozzáteszi: „A náci múltat nem mossa le a rituális fürdő.”

Steiner szerint a német múlt összeegyeztethető a zsidóvá válással, abban az esetben, ha a megbékélés kellő körültekintéssel történik.

„Kell tudni kezelni az ilyen bizonytalanságokat. A rabbik korábbi nemzedéke ezt várta el a betérőktől, és Gesa Ederberg erről megfeledkezett. Nekem, mint betérőnek, eszembe nem jutott volna, hogy rabbinak menjek.”

A progresszív rabbik konferenciájának számos tagja ugyancsak betért. Közöttük vannak olyanok, akik sokáig halogatták, mert képtelenek voltak azonosulni a Holokauszt áldozataival, vagy mert nem akarták, hogy vallási hovatartozásukat opportunista célok diktálják. A zsidó gyülekezetben eltöltött sok éves tapasztalat hatására, s rabbi tanácsára vették föl a hitet.

Amikor Ederberget családi háttere felől faggatták, elmondta, hogy mindkét nagyapja a német hadseregben szolgált a háború idején; az egyik Sztálingrádnál esett el. „A másik azt mondta, ő gépész volt, és örült, hogy nem kellett lőnie”. Akkor is mindketten a rendszer részei voltak.

Gerstetter cikke rámutatott: a német zsidóság, ugyan erősen megcsonkítva, de lassan visszaépült, ugyanakkor már sosem lesz identitása tudatában annyira, mint a Soát követő években volt.

Még abban az esetben is, ha – amint azt Gerstetter ajánlja – a zsidó közösségek fékezni próbálják a betérés ütemét, hogy a született zsidók felé billentsék a mérleget, „ez a vonat már réges-rég elment” – amint azt Steiner megállapítja.

Balla véleménye szerint fontos, hogy a már betérteket ne érje diszkrimináció. Ők is a jövő részei, akár rabbikként is.

„Nem javasolnék egy betértet gyülekezet vezetői posztjára. De előfordulhat, hogy olyan vezetői kvalitásokkal rendelkezik, amivel senki más” – mondta.

A JTA cikke nyomán Bassa László