„Tokaj-Hegyaljára évi 40-50 ezer zarándok látogat”

Írta: Bóka B. László - Rovat: Politika

Interjú Köves Slomóval, az EMIH vezető rabbijával

Köves Slomó

Mikor és kinek pattant ki a fejéből a Csodarabbik útja zarándokút ötlete?

Ez nem valakinek a fejéből pattant ki, ez történelmi dolog. Tokaj-Hegyalján és környékén, általában Észak- Kelet-Magyarországon a XIX. század végén és a XX. század elején sok olyan rabbi volt, aki közel került a haszidizmushoz és akit rebbének vagy csodarabbinak tiszteltek. Ezeknek a szent embereknek a sírjait még a szocializmus idején is sokan látogatták. A rendszerváltozás után ez még inkább felgyorsult. Az, hogy ebből egy olyan intézményt hozzunk létre, ami egyrészt a vallásos zarándokoknak is megkönnyíti az idejutást, másrészt felhívja a figyelmet erre a különleges környékre az az én gondolatom volt. Ezt részben az stimulálta, hogy a 2010 évek elején több olyan pályázat is megjelent, amely kifejezetten zarándokutakról szólt. Ekkor elgondolkodtunk azon, hogy milyen kiaknázatlan zsidó zarándokutak vannak, amelyekre fel lehetne hívni a figyelmet.

Ha jól tudom 2016-ban lett teljes a zarándokút.

Amit mi csináltunk az részben Mádra, részben Olaszliszkára koncentrálódott. Mindezt 2014-ben azzal kezdtük el, hogy Mádon felújítottuk a rabbiházat és jesivát. Ez egy nagyon különleges hely, mert a mádi az egyetlen késő barokk, copf stílusú zsinagóga, amely megmaradt a környéken. Ezt 2004-ben az állam eredeti állapotában felújította, de ugyanezen a telken eredeti formájában fennmaradt a rabbiház is, amely egyben jesiva is volt. Mindezeket felújítottuk, kialakítottunk egy zarándokszállást, ami egyben egy múzeum is. Ezzel párhuzamosan, de ettől látszólag függetlenül Bodrogkeresztúron beindult egy hatalmas turisztikai élet. Itt élt ugyanis az utolsó csodarabbi, Steiner Sáje. A legutolsó évfordulón 25-30 ezer ember volt ott egyetlen nap alatt. Az év egyéb napjain átlagosan 100-200 ember érkezik, ráadásul van két működő zsinagóga is. A két dolog így egymást erősítette. Mi azonban nem csupán a vallásos zsidókra koncentrálunk. Következő lépésben Olaszliszkán, ahol megvolt még a zsinagóga romja, kiástuk a teljes zsinagógát, egy falat pedig rekonstruáltunk, így próbáltunk egy emlékhelyet kialakítani. Erdőbényén van egy mikve mégpedig Közép-Európa egyetlen szabadfolyásos mikvéje, amit forrásvíz táplál. Időközben annyira látogatott lett a mádi zarándokszállás, hogy hamarosan építünk egy bővítést hozzá. Nagyjából egy hónapja avattuk fel a mádi csodarabbi sírjára épített zarándokhelyet. Ezt a rabbi amerikai leszármazottai finanszírozták, akik még egy kis imaházat is létrehoztak benne. Világosan látszik, hogy egyre nagyobb az érdeklődés Mád, Olaszliszka, Bodrogkeresztúr, egyáltalán Tokajhegyalja iránt. Bárki megy is Mádra, mindenki elámul, mert annyira megérint mindenkit a hely spiritualitása.

Mit gondol, minek köszönhető a siker, a látogatottság?

Két-három dolog „tüzeli” az érdeklődést, ami a Csodarabbik útja iránt megnyilvánul. Szerencsére Magyarországon egyre inkább megkapja az őt megillető helyet a vidéki zsidóság, a vidéki zsidóság emléke és értékei. Nagyon hosszú időn keresztül a holokauszt traumája miatt, ami elsősorban a vidéki zsidóságot érintette, és amiatt a hirtelenség miatt, ahogy egy-egy vidéki település lakóinak 20-30%-a eltűnt és utána vákuum keletkezett, mély hallgatásba zuhantak ezeket a települések. Ma már egyre többen kezdik felismerni, hogy a magyar zsidóság értékei és emlékei nem Budapestre koncentrálódnak. A vidéki zsidóság, különösen Kelet-Magyarországon sokkal hagyományőrzőbb, zsidóságához sokkal jobban ragaszkodó. A másik, ami fontos, hogy különösen Izraelben, de még inkább az Egyesült Államokban a családfakutatásnak és a gyökerek megtalálásának egyre nagyobb a tradíciója és a tudatosság is egyre erősebb. Mindez szépen lassan beszivárog Magyarországra is, egyre többen kutatják az őseiket. Mindez külföldről egyre több embert vonz és egyre könnyebb is hozzánk eljönni. A harmadik: a zsidó vallásos világban egyre kevesebb élő csodarabbi van, aki nem csak nevében az, hanem ki is érdemli ezt a nevet. Ezt pótolni kell, és ezt olyan dolgokkal tesszük, mint egy valaha élt csodarabbi sírja. Ebben egy olyan környék, mint Mád, Bodrogkeresztúr, vagy eleve Tokaj-Hegyalja, melyek turisztikailag és spirituálisan is értékelhető helyek, rendkívül felkapott lesz. Csak, hogy érzékeltessem, Tokaj-Hegyalja az évi 40-50 ezer zarándok látogatóval, az egyik leglátogatottabb zsidó vallási zarándokhely ma a világon. Nem sok ilyet lehet találni.

A Mádi Rabbiház avatóünnepsége 2016. július 21-én. Az összesen 525 milliós projekthez az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) 460 millió forint európai uniós támogatást kapott. (Fotó: MTI / Komka Péter)

Hogyan él ma a vidéki zsidóság, bővül-e a közösség, vannak-e fiatalok? Mert Budapestről úgy tűnik, hogy egyfajta zsidó reneszánsz csak a fővárosban van.

A vidéki zsidósággal kapcsolatban valóban az él a köztudatban, hogy vidéken nincsenek zsidók és megszűnt az élet. Személy szerint ellentmondásosak a tapasztalataim. Egyfelől természetesen vannak zsidók vidéken, például a nagyobb vidéki városokban, ám az egy másik kérdés, hogy nagy részük nem kapcsolódik a helyi hitközséghez. Ennek megvan a maga oka, ami több dologra is visszavezethető. Például arra, hogy a kisebb településeken él még a félelem: megbélyegzik az embert, ha kiderül, hogy zsidó. Vidéken úgy 20-30 évvel vagyunk lemaradva a fővároshoz képest. Másrészt arra, hogy a legtöbb helyen vallási vezetés nélkül maradt a közösség. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy akár Miskolcon, akár Debrecenben, de főképpen Miskolcon, sok olyan zsidót találni, aki a helyi, hivatalos zsinagógába nem teszi be a lábát. Nos, ezeket az embereket meg lehet találni és vissza lehet vezeti őket a közösséghez. Az EMIH-nek Miskolcon és Debrecenben is van rabbija, sőt Debrecenben van egy kis óvodánk is, ahová csak helyi gyerekek járnak. Terveink szerint mindkét városban egy-másfél éven belül nagyobb központot fogunk nyitni, olyannyira, hogy már mindkét városban megvan az ingatlan, csak az építkezés húzódik még. Tervezett központjainkban mindkét városban lesz zsinagóga, kóser étterem, közösségi tér, illetve bölcsőde és óvoda. Az a tapasztalatunk, hogy ezek azok a dolgok, amelyekkel egy vidéki közösséget meg lehet szólítani. Az persze már egy másik kérdés, hogy a vidéki városokban egyébként sem könnyű a fiatal értelmiségiek helyzete, akik ezért legtöbbször elmennek és vagy Budapestre költöznek vagy külföldre távoznak.

Amit még érdemes megemlíteni, ha vidékről beszélünk, hogy a valamikori történelmi Magyarország területén is van látható zsidó élet. A Chabad itt is igyekszik élen járni: Munkácson, Ungváron van zsidó közösségünk. Munkácson egyik nagy támogatónk, aki maga is munkácsi, Alexander Rovt az, aki az ottani zsinagógát felújította és támogatja a helyi közösséget. A munkácsi rebbe, Moshe Leib Rabinovich, aki Amerikában él, rendszeresen visszalátogat. Ungváron van egy lubavicsi rabbi, akinek van egy zsinagógája és egy óvodája és nagyon szép munkát végez, Kolozsvárra is most érkezett egy lubavicsi rabbi. Fontos hangsúlyozni, hogy Kárpátalján és Erdélyben is ők az egyedüli rabbik. Kolozsváron nagyon sok az izraeli diák, így a rabbi ideje nagy részében velük foglalkozik. Lehet, hogy meglepő, de Pöstyénben is van lubavicsi rabbi, aki Kassán is szolgál. Mindezeket azért mondtam el, mert a történet teljességéhez, ezek is hozzátartoznak.

 

támogatás

Címkék:Debrecen, Köves Slomó, Mád, Miskolc, Olaszliszka, Tokaj, Vidéki zsidóság