Tíz éve hunyt el Teddy Kollek, Jeruzsálem magyar-zsidó polgármestere

28 éven át volt Jeruzsálem polgármestere a nagyvázsonyi születésű izraeli politikus, akinél jobban talán egyetlen közszereplő sem változtatta meg Izrael fővárosának arculatát. 

Milyen örökséget hagyott hátra, mit gondolt a város keleti részének arab lakosságáról? Cikkünkből az is kiderül, mennyire tudott magyarul a tíz éve elhunyt Teddy Kollek.

Teddy Kollek 1911-ben született Theodor Kurt Kollek néven Nagyvázsonyban, amely rajta kívül még egy fontos magyar zsidót, Várnai Zseni költőnőt adta hazánknak. Apja, Kollek Alfréd (Ábrahám) a cionista mozgalom tagja volt, ezért Herzl Tivadarról, a politikai cionizmus alapító atyjáról nevezte el fiát. A család rokonságban állt Faludy Györggyel, aki Kollek másodunokatestvére volt. Kollek Bécsben nőtt fel, ahol először a Kék-Fehér Mozgalom (Blau-Weiß Bewegung), majd a He’haluc cionista ifjúsági szervezet tagja volt. Ezekben a  körökben ismerte meg későbbi feleségét, Tamar Schwartzot.

Kollek egyáltalán nem volt jó tanuló, és dacára későbbi sikeres pályafutásának, sohasem diplomázott le. Helyette az aktív cselekvés híve volt,  ahogy a jobboldali cionisták mondogatták, a „tettek szerelmese”: a korabeli Németországban járva egyszer összetűzésbe keveredett helyi nácikkal, és csupán osztrák útlevelének köszönhette, hogy mindössze egy éjszakát kellet csak a börtönben töltenie.

Kollek 1935-ben alijázott, és alapítója lett a Genezáreti-tó keleti partján lévő Ejn-Gev kibucnak. Ezen időszakára öreg fejjel is „paradicsomiként” emlékezett: „Üres földre érkeztünk, és fákat ültettünk, halásztunk a Galileai-tengerben. Álmaink a szemünk előtt váltak valóra.”  [1] 1937-ben nősült, két gyermekük született, Ámosz és Osznat.

A második világháború alatt Kollek a cionista mozgalom mentőmunkálataiban vett részt, ilyen minőségében Adolf Eichmann SS-tiszttel is tárgyalt. Kollek angol vízumokkal felszerelve került Eichmann elé Bécsben: „Egy nagy, elegáns, faborítású terem végében ült az asztalnál: szépen öltözött, borotvált fiatal férfi, barna egyenruhában, horogkereszttel a karján… Az egész interjú alatt nem ülhettem le” – emlékezett vissza a szigorú nácira, aki engedett Kollek kérésének, és több ezer zsidó kivándorlását tette lehetővé. [2]

Kollek az ország megalapítását követően David Ben-Gurion politikai szövetségese lett, 1965-ben választották meg Jeruzsálem polgármesterének. „Véletlenül lettem polgármester” – emlékezett vissza. „Unatkoztam. Történelmi lehetőséget láttam a város egyesítésében. Egész életre szóló feladatnak látszott, hogy vezessem a várost – mégpedig jobban, mint eddig bárki”. [3] Rokonai azzal ugratták, hogy a szemétszedés lesz az egyetlen feladata, Kollek azonban sikeres politikus lett. Hat cikluson át vezette a várost, 1969-ben, 1973-ban, 1978-ban, 1983-ban és 1989-ben is újraválasztották. Vezetése alatt épült az Izrael Múzeum, a Jeruzsálem Színház, a Cinemathèque, a Kahn Színház és számos más kulturális intézmény. Atyáskodott a Jeruzsálem Alap létrehozása felett, ezért is nevezhette őt Jichak Rabin a város Nagy Heródes óta legkiemelkedőbb építőjének.

Ám mindenekelőtt baloldali cionista volt: mindig igyekezett egyenlő életfeltételeket teremteni a város keleti, arab lakói számára. Visszaemlékezések szerint volt, hogy még hajnali háromkor is a szegény sorsú lakók hívását fogadta otthonában, megígérve mindenkinek, hogy törődni fog az ivóvíz és a telefon bekötésével. Az 1967-es háborúban órákkal Kelet-Jeruzsálem elfoglalása után a katonai vezetőknél járt, és tejet követelt az arab gyerekek számára. Egyesek túlzott arab-barátsággal vádolták, míg mások – talán helyesebben – az emberbarátság és a pragmatizmus keverékét látták viselkedésében. Ő maga így foglalta össze hozzáállását: politikájának négy súlypontja a vallásos helyszínek elérésének szabadsága, az arab kultúra fejlődésének biztosítása, az egyenlő életfeltételek garantálása, és a város arányos fejlődése.[4] Érdekes meglátni ebben a gondolatban az osztrák-magyar örökséget. Meron Benveniszti, Kollek közeli munkatársa úgy emlékezett, hogy Kollek „Bécshez hasonlóan, az eltérő kultúrák mozaikjaként látta Jeruzsálemet, ahol a feszültség jóindulatú, életet teremt, nem pedig szétfeszíti a várost”.

Kollek sosem tanult meg teljesen hibátlanul héberül, ahogy németül és angolul sem beszélt egészen helyesen. Magyarul alig pár szót tudott: egy visszaemlékezés szerint Kollek lelkesen üdvözölte a Magyarországról érkező látogatókat, ám angolul közölte velük, hogy magyarul sajnos már alig emlékszik valamire. Ez nem meglepő, hiszen a család 1918-ban költözött Bécsbe, mikor Kollek még csak 7 éves volt.

1991-ben Magyarországra utazott egy holokauszt-megemlékezés okán: akkor azt mondta, hogy 1933 óta nem járt hazánk fővárosában.[5] A sajtóhírek szerint Demszky Gáborral baráti volt a kapcsolata. 6]

Az utókor ítélete szerint Jeruzsálem az ő irányítása alatt lett Izrael valódi fővárosa, leginkább a 1967-es újraegyesítés után lendült föl a fejlődés.

1993-ban, 82 éves korában Kollek még indult a választásokon, de ellenfele, a jelenleg kormányzó Likud párt akkori képviselője (későbbi miniszterelnök), Ehud Olmert legyőzte. A győztes ellenfél Kollek halálakor így fogalmazott: „neve örökre elválaszthatatlan marad Jeruzsálem dicsőségétől”.

Teddy Kollek nevét ma megannyi épület és emlékmű, többek között a Teddy Stadium viseli.

A Jeruzsálem Alap 2009-ben rövidfilmet adott ki életéről, mely alább megtekinthető.

 

Lábjegyzetek:

[1] http://www.nytimes.com/2007/01/03/world/middleeast/03kollek.html

[2] http://www.telegraph.co.uk/news/obituaries/1538399/Teddy-Kollek.html

[3] A további nem hivatkozott idézetekért lásd a New York Times első lábjegyzetben idézett nekrológját.

[4] Teddy Kollek: Jerusalem: Present and Future, Foreign Affairs, 1981/5, 1041.

[5] Agnes Bohm: Jews Come to Budapest From Afar to Mark End to Deportations, Jewish Daily News Bulletin, 1991. július 8., 3.

[6] Demszky, Balsai és Botos Izraelben, Új Dunántúli Napló, 1993. március 22., 2.