Tisztújítás előtt a BZSH és a Mazsihisz – de kik a jelölek?

Izgalmas tavasz elé néz a Budapesti Zsidó Hitközség és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége.

Négy év után tisztújításra kerül sor, mindkét szervezet elnököt, elöljáróságot és vezetőséget választ, miután lezajlottak a helyi, körzeti, hitközségi választások.

A BZSH már ki is tűzte a küldöttgyűlésének időpontját: március 26-án kerül sor az eseményre.

A közgyűlés programja: A BZSH 2022. évi költségvetési zárszámadásának tárgyalása, felmentvény megadása az ügyvezető igazgató és az elnök részére, vita és határozathozatal (előadók: dr. Kunos Péter és Paszternák Tamás),

A Számvizsgáló Bizottság állásfoglalása a BZSH 2022. évi költségvetés zárszámadásáról, határozathozatal az 1. napirendi pontról (előadó: dr. Héber Gábor),

A BZSH tisztségviselőinek: elnökének, elöljárósági tagjainak, választási bizottság tagjainak és az SZB tagjainak megválasztása. (előadó: Gerő Péter).

*

Az elmúlt években erős külső nyomás alatt végezte munkáját a BZSH és a Mazsihisz. Versenytársuk, az EMIH jelentős kormányhátszelet élvezett, cserébe a kormány felé tett gesztusaikért, miközben olykor alantas eszközökkel támadták a Mazsihiszt, amihez a Mazsihiszből kiszakadók segítségére is támaszkodhattak.

Ez a körülmény némi mentségként szolgálhat arra, hogy nincs nyílt kampány a BZSH-Mazsihisz választás előtt, nem artikulálódnak az eltérő vélemények a nyilvánosság fórumain. A szervezetek nem akarnak támadási felületet adni külső riválisuknak, és kisebb lehetőséget akarnak adni arra, hogy bárki kívülről avatkozhasson be a szervezetek tisztújításába.

Mentségnek megfelelő ez az érvelés, de nem ad teljes felmentést, hiszen az e hasábokon is megjelent cikkek nyomán ismert a zsidó nyilvánosság előtt, milyen viszonyok között zajlik a zsidó közélet – mindenki tisztában lehet a körülményekkel, a nézetkülönbségekkel.

A kampányban az induló elnökjelölteknek beszélniük kellene a szervezetek elért eredményeiről, kudarcairól, és arról is, hogyan látják a kormány és a zsidó érdekképviseleti szervezetek viszonyát, szóvá téve a nehézségeket is.

Mert ugyan időnként kétségtelen a külső politikai nyomás, a BZSH és a Mazsihisz mégis meg tudta őrizni autonómiáját a nehéz körülmények ellenére is, sőt, az elmúlt négy évben növelni tudták jelentőségüket. Bár a kormány kiemelten támogatja az EMIH-et, már azt is látják, hogy a Mazsihisz nem kerülhető meg, és nem is váltható le – mert a legnagyobb zsidó szervezetként valós társadalmi támogatás áll mögötte.

Ez bátorításul kellene szolgáljon a BZSH és a Mazsihisz leendő vezetői számára, hogy a nyilvánosság előtt is programot hirdessenek.

Világossá téve azt is, hogy hiteles vezetőként ugyan jó viszonyt szeretnének a mindenkori magyar kormánnyal, és partnerei is abban, amiben lehet, de értelemszerűen annak a közösségnek az értékeit és érdekeit képviselik, amely megválasztotta őket.

Ehhez azonban a zsidó közösségnek mindenek előtt tudnia kellene, kik közül választ az elkövetkező hetekben, és mit képviselnek a jelöltek.