Tisztelt Deák Gábor!

Tisztelt Deák Gábor!

A március 2-i Magyar Nem­zetben interjú készült önnel egy – számomra is igen fon­tos – kérdésről: nemzetiség-e a zsidó kisebbség?

A MZSKE Elnökségének fele­más állásfoglalásával (a kér­dés eldöntését „a tagság saját lelkiismeretére bízza”), vala­mint Önnek azzal a nézetével, hogy úgymond jogokkal jár, ha nemzetiséggé válik a magyarországi zsidóság – nem értek egyet, mint ahogy azzal sem, miszerint hátrányt sem jelent Magyarországon a zsidó nemzetiségi lét. Magyarorszá­gon ma németnek, szerbnek stb. lenni többé-kevésbé di­csőség dolga, de egyáltalán nem az a zsidók esetében, még akkor sem, ha elnyerik az etnikum boldog státusát és a vele járó összes jogokat. Bárcsak tévednék!

Az Ön érvelése ezért – sze­rintem -, K. P. újságíró szó­használatával élve: az „új sárga csillag viselése” melletti kiállás.

Én – igen sok okból – nem érzem magam sem kisebbség­nek, sem nemzetiségnek, sem pedig a magyarországi zsidó­ság egyik tagjának, hanem egyszerűen zsidó magyarnak (ha vallásos lennék), de – nyelvem, kultúrám, a magyar történelembe ágyazott „családi történelmem” révén leginkább egyszerűen magyarnak. Még ha Csurka és mások ezt ta­gadják is.

Legfőképp azonban abban bí­zom, hogy a felvilágosulás kacskaringós útján most meg­induló ország belátható időn belül eljut egy olyan korba, amelyben a nyugati demokrá­ciák már réges-rég élnek, ahol már csak az iskolai történe­lemkönyvekben találkozhat­nak az antiszemitizmus fogal­mával.

Szívélyesen üdvözli: Lénárt György