Találkozott-e az államtitkár a Belzi Rebbével?

(Magánvélemény: igen.)

Amint azt csütörtökön hírül adtuk, a közigazgatási bíróság elutasította a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) legitim tagságát képviselő Deutsch Róbert volt hitközségi elnöknek az egyházügyi államtitkárság döntése ellen bő egy évvel ezelőtt benyújtott keresetét. (Erről bővebben itt és itt lehet olvasni.)

A bírósági ítélet indokai egyelőre nem ismertek, és egyébként sem vagyok tisztában azzal, hogy a döntéshozatal előtt milyen lehetőségek és korlátok szabályozzák a mérlegelést. A bírói tanácsnak szigorúan a kereset tárgyára kell-e szorítkoznia, vagy az államtitkári döntés erősen vélelmezhető motivációit, háttérmozzanatait is figyelembe veheti-e.

Nem jogi szakkifejezéssel élve: foglalkozhat-e vagy sem azzal, hogy az EMIH lenyúlta a Dob utcát?

A januári iratismertetéssel és a tegnapi ítélethozatallal együtt összesen két nap alatt befejezett tárgyalást két különböző bíró vezette, de kettejük mellett ideiglenesen egy harmadik bíró is foglalkozott az üggyel – ő volt az, aki Deutsch Róberték tanúmeghallgatási indítványát indokolás nélkül elutasította.

A jogi képviselő néhány nappal a tárgyalás előtt értesült az elutasításról, ezért a tanúk által elmondottak helyett, gyors döntésként, a Magyar Narancs tavaly megjelent cikkére hivatkozva vonta kétségbe Fürjes Zoltán helyettes államtitkár pártatlanságát. A hetilap híradása szerint Fürjes február elején (azaz hetekkel a MAOIH-közgyűlés és hónapokkal annak választási eredményét megerősítő döntése előtt) Köves Slomóval és Soltész Miklós államtitkárral Izraelben járt, ahol a küldöttség a Belzi Rebbe áldását kérte a tervezett hitközség-egyesítésre. Hogyan dönthetett az államtitkár a hitközségi autonómiáról, ha előtte egy másik hitközség, az EMIH egybeolvadási erőfeszítésének volt a támogatója, de legalábbis szemtanúja? Alkalmas volt-e az államtitkárság arra, hogy pártatlan hatóságként járjon el?

Számomra rejtély, hogy ha a MAOIH saját rabbinikus bírósága, valamint a jeruzsálemi és az antwerpeni bész dinek tiltását a hitközségfoglalók figyelmen kívül hagyták, akkor mi szükség lehetett a Belzi Rabbi áldására; és vajon miért épp az övére, miért nem a magyarországi viszonyokat sokkal jobban ismerő, és a magyarországi ortodoxiához közel álló Szatmári, Pápai, Makói, Kolozsvári stb. rebbéknek. Persze ez a bírósági tárgyalás szempontjából most mellékes.

Az államtitkárság ügyvédje szerint a cikk ellenőrizhetetlen állításai nem hitelesek, ő (az ügyvéd) nem vett részt a jeruzsálemi találkozón, de arra sincs bizonyíték, hogy Soltész és Fürjes államtitkárok „egy légtérben tartózkodtak” a Belzi Rabbival. Az eseményről készült sajtófotók bíróság előtti bemutatása után pedig azzal vágta el a gordiuszi csomót, hogy Fürjes államtitkár nem tett nyilatkozatot az ügyben, így semmi sem bizonyítja a szerepvállalását.

A per során az alperesi érdekeltet képviselő ügyvéd (az EMIH jogásza) hasonlóan vélekedett, egy újságcikk nem bír bizonyító erővel, ő pedig fantazmagóriákkal nem foglalkozik; és kifejezetten kérte, hogy mindez a tárgyalási jegyzőkönyvbe is szó szerint így kerüljön bele. Egyébként a MAOIH vezetésében tavaly februárban bekövetkezett változás természetesen nem érinti Köves Slomót és hitközségét, szögezte le.

Mindehhez annyit tennék hozzá, hogy a Belzi Rebbével való találkozóról a Magyar Narancson és a Szombaton kívül a Neokohn és a zsidó.com EMIH-es portál is beszámolt, sőt a KDNP hivatalos honlapja is, mellesleg (a Dob utcai vezetőségváltásban természetesen érintetlen, hiszen csak a sógorát ültette a főtitkári székbe) Köves Slomó Facebook-bejegyzését is idézve:

„Örömmel tettünk látogatást ma barátommal, Soltész Miklóssal a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárával és helyettesével Fürjes Zoltánnal, a Belz haszid mozgalom Rabbijánál és fiánál Aharon Mordechai Rabbinál. A találkozón szóba került a zsidó közösségek helyzete és a magyar kormánnyal közös együttműködések lehetősége.”