Szobrot kapott Csurka István, aki Schmidt Mária szerint elsőként „leplezte le a Soros-hálózatot”

Szombaton felavatták Csurka István szobrát a lakitelki Hungarikum Ligetben, az avatáson részt vett Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója is.

Az MTI szerint a történész az eseményen arról beszélt, az író „hivatása, vallása a magyarság sorsa volt, és csak ez érdekelte, ez fűtötte”. Schmidt Mária „a magyar rendszerváltozás meghatározó alakjaként, a magyarság ügyének, megmaradásának harcosaként” hivatkozott Csurkára, aki szerinte kiemelt szerepet játszott a „kiégett és elbizonytalanodott kommunista diktatúra válságának elmélyítésében”, cselekvő szerepet „a megbuktatásában és a kiépülő új Magyarország megszületésében”.

Schmidt Mária szerint Csurka István „leplezte le először a Soros-hálózatot”,

és hívta fel a figyelmet arra az „eminens veszélyre, amit ez a pénzosztó szervezet a szuverenitásunkra gyakorolt”.

Schmidt szerint – idézi a Népszava – „Csurka Istvánt azért azonosították antiszemitaként, mert az nagyon is kapóra jött Magyarországon azoknak a zsidó származású kommunistáknak, akik a viselt dolgaikat firtató minden kérdést egyből antiszemita megnyilvánulásnak bélyegeztek, hogy ezzel ússzák meg az elszámoltatásukat”.

Az eseményen részt vett Szatmáry Kristóf fideszes országgyűlési képviselő is, aki arról beszélt, Csurka „a korát megelőző látnok volt”, akinek „lehet, hogy nem volt igaza a maga idejében”, de „hogy később sok mindenben igaza lett, azt egykori ellenfelei sem tagadhatják” – szemlézte a hírt a Telex.hu.

Pénteken a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) a szoborállítással kapcsolatban egyöntetűen megfogalmazott, hivatalos állásfoglalást tett közzé, melyben úgy fogalmaztak:

“A Csurka-szobornak nincs helye a lakitelki Nemzeti Pantheonban”.

A közleményben a szervezet arra kérte a hazai politikai élet vezetőit, hogy az életműveket mindig a maguk teljességében nézve fontolják meg, hogy mely közéleti szereplők méltók arra, hogy beemeljék őket „a gyermekeink számára irányt adó példaképek” sorába, a nemzeti panteonba és a nemzeti kánonba. A Mazsihisz emlékeztetett, hogy a szoborállítással egy olyan ember életműve előtt tisztelegnek, akivel a magyar parlamenti pártok az antiszemita megnyilvánulásai miatt nem vállaltak közösséget.

November végén Schmidt Máriáék konferenciát rendeztek a Terror Háza Múzeumban a 2012-ben meghalt MDF- és MIÉP-alapító

Csurka István 90. születésnapjának emlékére.

„Csurkának mindenben túl korán volt igaza. De az életben és a politikában az időzítés a legfontosabb dolog. Csurka rossz időzítő volt” – összegzett Schmidt Mária, aki megpróbálta megmagyarázni Csurka antiszemitizmusát, mert „a mai fiatalok nem értik”, mit jelentett az antiszemitizmus. Schmidt szerint a „mai fejlett nyugaton” ez a kérdés már nem olyan fontos. Egy héttel később Schmidt már arról beszélt, hogy Csurkát azért antiszemitázták, mert a zsidó szót máig nem lehet kiejteni, tabusítva van, és ő ezt a tabut megtörte.

Csurka István az MDF volt alelnöke, majd a MIÉP vezetője lapjában, a Magyar Fórumban rendszeresen közölt élesen zsidóellenes írásokat: mind saját, mind pedig mások antiszemita cikkeit.

Az 1990-es évek magyarországi politikai antiszemitizmusát mind lapjával, mind pártjával, a MIÉP-pel képviselte.

A rendszerváltás után megjelent egyik tanulmányát a fideszes Kövér László akkor náci-szelleműnek, antiszemitának tartotta, és Antall József miniszterelnököt támadta, amiért nem határolódott el az írástól. Debreczeni József, korabeli MDF-képviselő „komplett náci ideológiai alapvetésnek” nevezte Csurka művét.

A “Néhány gondolat a rendszerváltás két esztendeje és az az MDF új programja kapcsán” című 1992-es Csurka írásában a “Zsidók” – tizenkilencszer szerepel a szövegben. Csurka akkor a vezető kormánypárt alelnöke volt. Ma elképzelhetetlen, hogy egy ilyen pozícióban lévő ember aktuális belpolitikai kérdésekben ilyen összefüggésben írjon zsidókról. Csurka szerint Kádár alatt „a zsidóságnak szava volt, nyílt vagy rejtett befolyása, ahol meghatározó elem lehetett”, és az MDF megalakulásával a kiváltságos helyzetüket veszélyben érezték – emlékeztetett a masszív antiszemita írásra a Telex.hu.

1992. szeptember 24-én százezres tüntetést tartott „a veszélyben lévő demokrácia” védelmében a Demokratikus Charta a Kossuth téren. A tüntetés közvetlen kiváltó oka Csurka Istvánnak, az MDF akkori alelnökének cikke volt, amelyben a náci ideológia fogalmait (pl. élettér) használta, és a magyarság „genetikai romlásáról” írt, amelyet az etnikai keveredésre vezetett vissza.

Kapcsolódó cikk:

Schweitzer Gábor: Csurka István mellszobra – egy antiszemita író-politikus közéleti kanonizálása