Szíjjártó Péter, Izrael kedvence

A dacos magyar szembehelyezkedés az EU politikájával közös platformra hozta a két ország kormányát. Egyértelműen pozitív visszhangot váltott ki a magyar külügyminiszter minapi látogatása Izraelben.

Szíjjártó kifejtette a magyar kormány álláspontját: az Európába érkezők százezrei

nem menekültek, hanem bevándorlók.

Élesen bírálta azt a politikai korrektséget, amely szerinte megakadályozza, hogy erről a kérdésről őszintén lehessen beszélni. „Nincs menekültválság – szögezte le – tömeges bevándorlás van.”

Védelmébe vette Magyarország jogát, hogy határait ellenőrizze, s azzal büszkélkedett, hogy a kerítés építésével Magyarország az egyetlen az Unióban, amely hatékonyan képes megvédeni határait.

Izraelben az ilyen álláspont számíthat a megértésre, mivel a zsidó állam határait is kerítés védi – noha elsősorban nem a bevándorlóktól, hanem a terroristáktól.

A terrorizmus problémáját nem is hagyta figyelmen kívül a magyar külügyminiszter, a párizsi merényleteket ébresztőnek nevezte. Európa határai jelenleg védtelenek, jelentette ki, s ezeket ismét meg kell védeni.

Az izraeli politikusoknak és közönségnek címzett másik fontos üzenet ez volt: az Orbán-kormány

zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben,

és különleges figyelmet szentel a zsidó közösséggel folytatandó párbeszédre. Noha vannak elszigetelt, befolyással nem bíró antiszemita jelenségek, de valójában nincs ok az aggodalomra, a legnagyobb közép-európai zsidó közösség kulturális reneszánszát éli.

Az Orbán-kormány az elmúlt egy-két évben jól láthatóan törekedett arra, hogy az antiszemitizmussal kapcsolatos vádakat megcáfolja, és zsidó közösségek szemében világszerte pozitív imázst alakítson ki magáról.

Ami azonban Izraelben talán a legnagyobb visszhangot váltotta ki: Szíjjártó kijelentette, hogy nem ért egyet azzal az EU határozattal, mely szerint a Golánon és a Nyugati Parton (az 1967-ben elfoglalt területeken) készült izraeli termékeket ezentúl megkülönböztető jelzéssel kell ellátni.

A tagországok közül egyedül – az EU-val amúgy is számos kérdésben szembeforduló – Magyarország vetette el a szoft bojkottal felérő címkézést. A lépést Szíjjártó irracionálisnak nevezte, mondván: ez nem segíti a palesztin-izraeli viszály megoldását, viszont károkat okoz. Ezzel a kijelentéssel nagy sikert aratott Jeruzsálemben.

A sajtó képviselői előtt fogadta őt Benjamin Netanjahu, és megköszönte neki kiállását, mire Szíjjártó azt válaszolta, hogy „ez a szívemből jött”.

A címkézésről szóló európai döntést

vérmesebb izraeli kommentátorok a zsidó boltok náci bojkottjához hasonlították, de a mérsékeltebbek is felhívták a figyelmet: nehezen védhető, miért kell a világ számtalan területi konfliktusa közül épp ezt az egyet kiválasztani és annak egyik részvevőjét megkülönböztető jelzésekkel sújtani. Vajon miért nem ragaszkodik az EU a megkülönböztető címkézéshez a kínaiak által megszállt Tibetben, avagy a törökök által megszállt Észak-Cipruson készült termékek esetében? Különösen érthetetlen, hogy az Európát sújtó drámai kihívások (bevándorlás, terrorizmus) árnyékában miért éppen most érezte fontosnak az EU ezt a lépést.

Az Európai Unió – melyben jelenleg a kisebbségek és mindenfajta másság védelme a vezéreszme – egyre erősebb nyomást gyakorol Izraelre, úgymond a palesztinokkal történő megállapodás érdekében. Így Izrael mellett csak egy olyan tagország tud kiállni, amely amúgy is számtalan kérdésben szembefordul az Unió politikájával. Elgondolkodtató és elszomorító, hogy a megbélyegzéssel felérő címkézés elítélésére ma csak olyan politikusok kaphatók, akik az Európai Unióban fekete báránynak számítanak.

A pozitív izraeli fogadtatáson az sem változtatott, hogy Szíjjártó a kétnapos látogatásba még egy ramallahi kitérőt is beiktatott, melynek keretében

megkoszorúzta Jasszer Arafat sírját.

A tisztelgést a Nobel-békedíjas terrorista és politikus előtt az izraeli politika protokolláris lépésnek tekintette, és szemet hunyt felette.