Szétszóratott emlékezet – Tizenkilenc túlélő és családjuk története

„Szerzőink szinte mindegyike magasan képzett, a saját területén sikeres ember, ma már többnyire nyugdíjasok.” A kötet összeállítója és közreműködője Tiszafüreden, egyszerű, vallásos zsidó családban nevelkedett. Itt volt 37 évig könyvtáros, ebből kilenc évig igazgató. Munka mellett szerzett három diplomát és doktori címet. Okleveles könyvtáros, népművelő, történelemtanár, az OR-ZSE Történelem Tanszék egyetemi adjunktusa, az OR-ZSE Egyetemi Könyvtár könyvtárosa, 2014-2016 között megbízott igazgatója. „A Heves megyei zsidóság története” PhD disszertációját a Debreceni Egyetemen védte meg 2001-ben. Történész, családfakutató. Nyugdíjas, 2010-ben a MAZSIHISZ „Díj a társadalmi béke elősegítéséért” elismerését kapta.

Akivel beszélgetek: Dr. Szegő Ágnes. 

Honnan jött ennek a könyvnek az ötlete?

Két magyar zsidó családkutató csoportnak vagyok a Facebook adminja. Az egyik magyar nyelvű. Az oldal neve Zsidó múlt -> Családkutatás, mintegy négy és félezer taggal. A másik az angol nyelvű Hungarian Jewish Genealogy kétezerhatszáz taggal. Ez a csoportunk másfél éve hirdetett egy versenyt érdekes zsidó családtörténetek megosztására. Erről jutott eszembe, hogy a beérkező történetekből érdemes lenne egy könyvet kiadni. Nem sokkal ezután megérkezett a MAZSÖK felhívása projekt ötletekre a 80. évforduló megemlékezésére. Mi elnyertük a támogatást magyar-zsidó családtörténetek kiadására. A másik minta volt az Eörsi Mátyás által indított Holokauszt és családom csoport történeteinek 2015-ös kiadása.

A „Szétszóratott emlékezet” kötet címet ki adta?

Dr. Erdős Bence barátom és kuratóriumi társam. A szép borító pedig tördelő szerkesztőnk, kollégám Dombi Gábor alkotása, aki jelenleg az OR-ZSE Történelem Tanszékén tanársegéd. Szerkesztőtársaim voltak Csiszár Ágnes soproni művelődéstörténész és Kepecs Ferenc nyugdíjas újságíró.

Hány család történte olvasható a kötetben?

Tizenkilenc fért be a tervezett háromszáz oldalba, de még legalább ennyi történetünk van.

Honnan érkeztek ezek a családtörténetek?

Az egész országból és a határokon túlról is. A családok korábban a Trianon előtti nagy Magyarországon éltek, Kárpátalján, Szlovákiában, ma a leszármazottak részben Magyarországon, részben külföldön. A magyarországiakon kívül kaptunk történeteket az USA-ból, Izraelből, Kanadából, Ausztráliából, Peruból, szóval sok helyről.

Mi lesz a sorsa a kötetből kimaradt történteknek?

Sok érdekes történet már nem fért bele egy kötetbe, és azóta is érkeznek újabbak és újabbak. Helyet kérnének hát egy második kötetben. A megjelenés attól függ, hogy össze tudjuk-e szedni a kiadás költségeit. Közösségi gyűjtést indítottunk, de újabb pályázati pénzre is szükség lenne.

Érkeztek újabb különleges történetek is?

Van például egy szerkesztésre váró, harmincöt oldalas holokauszt naplónk és kaptunk egy újabb kézírásos naplót is Zürichből, nemrégen gépeltem le. A harmadikat májusra várjuk Bécsből. Mindháromban a fiú gyerek meséli el túlélő édesanyja sorsát. A harmadik történet átadóját egy olyan személy hozta be a körünkbe, akinek a története szerepel az első kötetben.

Ezek a visszaemlékezések tulajdonképpen kizárólag szenvedéstörténetek?

Nem, hiszen a célunk az volt, hogy a Soá emlékeken kívül a családok vészkorszak előtti és a megmenekülésük utáni életét is bemutassák az íróink.

Fényképek is tartoznak ezekhez a családi történetekhez?

Igen. Volt, aki több, mit negyven képet adott. A kötetünk tele van szebbnél szebb fényképpel. Foglalkozom fényképek színezésével is, úgyhogy talán lesz egy olyan változatunk, amelybe színezett képek kerülnek majd.

A túlélők között vannak, akik olyan sikeresen építették fel új életüket, hogy valamely területen jelentős alkotókká váltak?

Szerzőink szinte mindegyike magasan képzett, a saját területén sikeres ember, ma már többnyire nyugdíjasok. Az egyik történetünk leírója San Diego-ban egyetemi tanár, de van több egyetemi tanár is például Budapesten, Prágában, Kanadában, Svédországban. Orvos-kutató, Budapesten, vagy mikrobiológus Norvégiában, akinek a Don-kanyarban eltűnt édesapja korábban rejtélyes módon Indiába is elkerült. Erről a lánya filmet készített, könyvet írt, amely hamarosan megjelenik magyarul is. Vecsési helytörténész szerzőnk tíz éve kutatja a Morvaországból ide vándorolt vecsési Herbacsek család történetét, akik egyik megalapítói lettek Kispestnek. Megtalálja kötetünkben az érdeklődő egy harminc szabadalmas apa és családja történetét is, akinek a nevéhez kötődik a Technokol rapid feltalálása. Az első könyvbemutatónkon hangzott el: könyvünk jól bemutatja, hogy a zsidóság milyen jelentős szerepet töltött és tölt be a magyarság életében, itthon és külföldön. Ez volt a célom.

A gyűjtő munkában segített a magyar-zsidó családfakutató csoportbéli munkád is?

Igen. Itt találkoztam például Aldo Barbosa Sternnel. Az ő nagyszülei 1939-ben menekültek el Peruba. Mindkét ágon egriek voltak, mint kiderült, távoli rokonaim is. A nagypapa orvos volt, Olaszországban tanult a numerus clausus miatt. A családnak van egy fantasztikus, a 16. századdal kezdődő gyűjteménye barokk festményekből, ezüst tárgyakból. Ezek restaurálásával foglalkoznak és világszerte kiállítják a műkincseiket. Peruban kiadták a család történetét. A kötet történeteinek gyűjtése közben került a kezembe édesanyám története is.

Különös történetekkel is találkoztál?

Igen. Többel is. Talán kiemelem Ari Tóth Müller történetét, aki Amerikában él. 15 évesen elkezdett járni Scheiber Sándorhoz, a Rabbiképző zsinagógájába, akkor kezdett fényképeket gyűjteni. Több száz fényképből álló gyűjteménye van az európai zsidó múltról. Ő az édesanyja visszaemlékezését írta le több részletben a Facebook-on, majd bocsátotta rendelkezésünkre. Eszter három halálos helyről is sikeresen megszökött. Kárpátalján született, onnan Kamenyec Podolszkijba deportálták, ahonnan megszökött és fél évig tartott, amíg hazaért. Utána a munkácsi gettóból szökött meg, onnan sikerült felmennie Pestre. Itt aztán az utcán fogták el. Kistarcsára vitték, ahol kivégzés várt rá. Innen is megszökött, sérülten találtak rá az oroszok. Ő kiválóan beszélt több nyelven, így oroszul is, később 21 évig a magyar kormány szinkron tolmácsa volt. 70 évesen aztán Izraelben beállt a hadseregbe önkéntesnek. Írt a kötetünk számára egy túlélő, akiknek a családtagjai 22 embert sikeresen kimentettek az Óbudai Téglagyárból. Különös a története annak a vegyes házasságú családnak, ahol a zsidó apát megölték a holokausztban, a keresztény anya nagybátyja pedig igazságügy miniszter volt a második zsidótörvény idején. Az utolsó történet pedig a Tiso vezette Szlovákiában játszódik, ahol egy több gyerekes zsidó család előbb egy keresztény ismerős jóvoltából került le 1942-ben a deportáló vagonból, majd 1944 telén több segítő jóvoltából nagyon nehéz körülmények között egy erdőben élte túl a vészterhes időket.

Hol kapható a könyv?

Pénzért nem kapható. A szerzők és szerkesztők azt kérik, hogy aki teheti, támogassa anyagilag a második kötet megjelenését. A MAZSÖK átadta a projektet az általam 31 vezetett Tiszafüredi Menóra Nyílt Alapítványnak. Korlátozott számban elérhető a kötet nálunk. Ha valaki Budapesten él, el tud érte jönni. Vidékre, vagy külföldre el tudjuk postázni a postaköltség kifizetése mellett. Az email: menora95@gmail.com. Tartottunk már könyvbemutatót Budapesten, a következő áprilisban az egri Bródy Sándor könyvtárban, májusban a Tiszafüredi Városi Könyvtárban lesz és a debreceni Határon túli hitközségek találkozóján is szeretnénk bemutatni. Szívesen elmegyünk mindenhova, ahova meghívnak minket. Várjuk további, újabb családok történeteit is, hiszen célunk az emlékezet őrzése, ápolása.