Szeretik Izraelt, de a kóser vágást betiltanák

A német szélsőjobb sikerei a keletnémet tartományi választásokon

Németország két keleti tartományában, Türingiában és Szászországban a múlt vasárnap helyi parlamenti választásokat tartottak. Az előrejelzéseknek megfelelően mindkét országrészben hatalmas sikert ért el az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párt. Türingiában a szavazatok 32,8 százalékával megnyerte a választásokat, Szászországban mindössze 1,3 százalék különbséggel szorultak a második helyre a kormányzó Kereszténydemokrata Unió (CDU) mögé.

Az AfD tizenegy évvel ezelőtt jobbliberális, EU-szkeptikus pártként lépett a politikai színtérre. Néhány éven belül mind a szövetségi, mind a tartományi parlamentekbe bekerült, habár váltakozó sikerrel. Eközben egyre inkább a politikai jobboldal szélére sodródott. Olyannyira, hogy idén az Európai Parlamentben még a Marine Le Pen által fémjelzett, igencsak jobboldali francia Rassemblement National is megszakította velük a kapcsolatot. A német belföldi biztonsági szolgálat, az Alkotmányvédelmi Hivatal idén egyértelműen radikális jobboldalinak nyilvánította és azóta megfigyelés alatt tartja.

Az AfD sikerének több oka van. A volt NDK területén élők közül sokan másodrangú állampolgároknak érzik magukat, ezért haragszanak  a hagyományos pártokra. Az egymással sokat veszekedő szociáldemokrata–zöld–szabaddemokrata koalícióból álló szövetségi kormány által elkövetett politikai hibák sorozata, valamint a velük összefüggő, sokszor bárgyú kommunikáció szintén az AfD malmára hajtotta a vizet. Az AfD-nek sok választóval sikerült elhitetni, hogy a bajok forrása a migránsok tömeges befogadása. A radikalizálódott iszlamisták által elkövetett bűncselekményeket is remekül kihasználják saját céljaikra, miközben hallgatnak az egyre terjedő neonáci fenyegetésről. Az ukrajnai háborúval kapcsolatos békepárti porhintésüket is sokan bevették.

A sikeres szereplés ellenére az AfD-nek egyik országrészben sincs esélye kormányalakításra, vagy akár csak kormányzati részvételre. Ugyanis az összes demokratikus párt eleve kijelentette, hogy semmiféle együttműködésre nem hajlandó velük. Emiatt mind a szászországi, mind a türingiai új kabinet összeállítása jócskán elhúzódhat. A demokratikus pártok most azon gondolkodnak, hogyan tudják megállítani a szélsőjobboldali ellenfelük sikersorozatát. Sok idejük nem maradt. A szintén keletnémet Brandenburg tartományban ugyanis e hónap 22-én lesz helyi parlamenti voksolás, ahol az előrejelzések alapján szintén jól áll az AfD. Alig tizenhárom hónap múlva pedig új Bundestagot választanak a polgárok.

Az AfD előszeretettel veszi át a parlamenten kívüli Heimat (magyarul: Haza) nevű revizionista párt – amely korábban Németországi Nemzetidemokrata Pártnak nevezte magát – szólamait, amivel minden valószínűség szerint választóinak egy jelentős részét magához vonzotta. Hasonlóan a Heimathoz, igyekeznek a náci uralmat minél jelentéktelenebbnek bemutatni. A párt korábbi társelnöke, Alexander Gauland egy parlamenti vitában így szólt: „Több, mint ezeréves dicsőséges történelmünk van. Igen, elismerjük a felelősségünket ezért a tizenkét  évért.  De […] Hitler és a nácik csak egy kis madárpiszok a több mint ezeréves történelmünkben.” A hatalmas felháborodás hatására később Gauland magyarázkodva elnézést kért. De ettől még a mondatait a jobboldali gondolkodású közönsége pontosan értette. Ez a taktikájuk alapvető eleme.

De saját kútfőből is kreatívan merítenek az AfD-nél. Ha kritikával állnak szemben, hamar visszakoznak, esetleg bocsánatot kérnek, sőt, ha kell, feláldozzák az elkövetőt. Ez történt Maximilian Krah-hal, az AfD Európai Parlamenti választások listavezetőjével, miután kijelentette, nem minden SS-tag volt rossz ember. Némi huzavona után megvonták tőle a jelöltséget. Jellemző Björn Höcke-nek, a párt türingiai frakciója vezetőjének az esete, akit egy tiltott náci-jelszó nyilvános használata miatt jogerősen pénzbüntetésre ítéltek. Ő azzal védekezett, hogy nem volt tisztában a lózung eredetével, amit a bíróság nem hitt el a történelemtanár végzettségű politikusnak. A türingiai pártprogram egy erdőről-mezőről szóló romantikus versidézettel kezdődik. A költő, Franz Langheinrich elvakult náci volt.

Ezek után az ember úgy gondolná, hogy az AfD ízig-vérig antiszemita párt. Vezetői azonban ennél óvatosabbak. Nyilvánosan igyekeznek csatlakozni az általános parlamenti konszenzushoz, ami a holokausztot, az antiszemitizmust vagy az Izraelhez fűződő viszonyt illeti. A zsidóellenességet elítélik, barátságot tanúsítanak a zsidókkal szemben, Izrael igazi támogatójának titulálják magukat.

Gyakran mégis kilóg a lóláb. A Soát ugyan nem tagadják, horderejét mégis kétségbe vonják. 2018-ban, a Bundestag éves Holokauszt-emlékülésén 78 képviselőjük közül csak 27-en voltak jelen. A díszbeszédet tartó, a vészkorszakot túlélő Anita Lasker-Wallfischtől megtagadták a tapsot. A befolyásos zsidókat a párt saját összeesküvés-elméleteiben kódolt formában ellenségnek bélyegzik. Így például Soros Györgyöt, akit az ellenséges globális pénzügyi elit részének tekintenek. Amúgy is előszeretettel használjak a „globalisták” kódkifejezést, amit a Heimat-párttól vettek át.

Betiltanák a rituális vágást, akárcsak a körülmetélést.

2018-ban egy 19 tagú zsidó pártcsoportot mutattak be. Csakhogy tagokat a zsidó közösségben senki sem ismerte. A társaság ritkán hallat magáról, akkor is leginkább a muszlim veszélyre és a baloldali anticionizmusra hívja fel a figyelmet, miközben ők is megfeledkeznek az egyre gyakoribb neonáci megmozdulásokról. A sokszínű zsidó kultúra pozitív aspektusaira pedig egy szót sem vesztegetnek. Az AfD zsidóellenességhez fűződő viszonyát bizonyítja az Alkotmányvédelmi Hivatal 2021-ben közzétett szakvéleménye is, ami a párt szélsőjobboldali besorolásának az alapja: ebben ötvenkét oldalon keresztül sorolja az országos, tartományi és körzeti szervezeti szinten tett antiszemita kijelentéseket.

A zsidósággal és Izraellel való feltétlen szolidaritásra való felhívás leginkább az AfD iszlámellenes világképének a megszilárdítását szolgálja. Az antiszemitizmus fő hordozóját kezdettől fogva az zsidókat gyűlölő moszlim lakosokban és bevándorlókban látják, amihez később a szélsőséges baloldalt is hozzávették. Izraelt támogatják, de csak, mint szövetségest az iszlám állítólagos világuralmi igényei elleni harcban. Eközben a zsidó államot mindenáron elpusztítani akaró Iránnal párbeszédet követelnek.

Nem csoda tehát, ha megdöbbenés és nyugtalanság jellemzi nem csak a zsidó világ, de a keresztény egyházak reakcióit az AfD előnyomulása kapcsán. A Német Katolikusok Központi Bizottságának elnökasszonya, Irme Stetter-Karp amiatt aggódik, hogy „a populista és szélsőséges erők csírái egyre inkább kikelnek”. A Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke, Josef Schuster megfogalmazása szerint, a „szabad társadalomnak” nem szabad elbuknia. „Kendőzetlen igazságokra – őszinteségre és becsületességre – van szükség, nem pedig a radikális pártok populista álválaszaira”  követeli Schuster a Bild című napilap vendégkommentárjában.

Reinhard Schramm, a Türingiai Zsidó Hitközség elnöke a Szombat tudósítójával beszélgetve megerősítette a fentieket. Nézete szerint az AfD egyértelműen veszélyezteti a demokráciát, éppen ezért a demokratikus erőknek még aktívabbnak kell lenniük. A legsúlyosabb problémát abban látja, hogy az AfD viselkedése a szélsőséges, nemzetiszocialista tendenciákat bátorítja. „Neonáci bűncselekmények kapcsán hallgatnak, mint például az erfurti Új Zsinagóga ellen elkövetett merénylet* után.” Az AfD vesszőparipájával, a muszlimgyűlölettel kapcsolatos kérdésre pedig így válaszolt: „Ők azt hiszik – csakhogy ebben hatalmasat tévednek – hogy minket összeköt a muszlimellenesség.” Schramm szerint is ki kell utasítani a bűntetteket elkövető, német állampolgársággal nem rendelkező iszlamista migránsokat, de ettől még egyáltalán nem tekinti összességében a zsidók ellenségének a muszlim közösséget. És még továbbment: „Aki ma a muszlimok ellen van, az holnap a zsidók ellen lesz.”

Henryk M. Broder a német publicisztika zsidó fenegyereke. Provokatív újságíró, kíméletlen szókimondása miatt talk-showk rettegett vendége. Kedvenc témái az antiszemitizmus, a világon elharapódzott agresszió és a politikai hatalmi fantáziák leleplezése. Az említett Gauland-idézettel kapcsolatosan egykor azt mondta, hogy „Az ember nem teszi a lábát az asztalra, nem böfög vacsora közben, és nem nevezi Németország történelmének tizenkét legrosszabb évét madárpiszoknak.” Az AfD szászországi és türingiai megerősödésével kapcsolatosan mindössze ennyit nyilatkozott lapunknak: „Nem hiszem, hogy van külön zsidó nézőpont a választások kimenetelével kapcsolatban. A zsidóknak ugyanolyan érdeke a jogállamiság, a hatalmi ágak szétválasztása, a sajtószabadság, a belbiztonság és a véleményszabadság, mit bármely más felekezetek tagjainak.”

* 2023. nov. 11-én két líbiai menedékkérő felgyújtotta a zsinagóga bejáratára kitűzött, Izrael iránti szolidaritást kifejező cédulákat. Az elkövetőket hamar elfogták. (PGy)