Szép álmokat, Simon Peresz!
Ámosz Óz, a legismertebb izraeli író és újságíró, a különálló izraeli és palesztin államot sürgető politikai csoport eltökélt szószólója, közeli barátként búcsúzott el Simon Peresz temetésén.
Peresz és Amosz Oz. Évtizedeken át minden péntek délután telefonon cseréltek eszmét. Fotó: Amos Ben Gershom, GPO
Óz elmesélte, hogy ismeretsége negyven évre nyúlik vissza, akkor vitatkozott először Peresszel a Hulda kibuc étkezőjének bejáratánál, és a beszélgetés alatt – amely végül késő éjszakáig tartott Izrael és a megszállt területek jövőjéről – jött rá, mi is Peresz titka. Nagyobb titoknak nevezte ezt a dimonai atomerőműnél vagy az oslói egyezmény előkészítésénél. Óz szerint Peresz titka az volt, hogy ő valójában egy javíthatatlan álmodozó volt.
Ezzel a tulajdonsággal Óz a bibliai Józsefhez hasonlította Pereszt, aki – bár álmodozónak csúfolták – végül megvalósította minden álmát és képes volt egy szétszabdalt, válságban lévő népet egy jobb jövő felé vezetni. Pereszt azokhoz az úttörő elmékhez hasonlította, akik korukat megelőzve gondolkodnak, és bár emiatt cinizmus és lekicsinylés az osztályrészük, végül kiderül, hogy álmaik valósággá válnak, ahogy ez sokszor a tudományban, a művészetben meg is történik. Ha hibázott és megbotlott is – Óz szerint Peresszel ez azért történt meg, mert tekintetét mindig a csillagok felé emelte.
Óz bírálta azokat, akik azt állítják, a békekötés nem lehetséges. “Nemcsak lehetséges, de elkerülhetetlen a béke.” – állította Óz a világ szinte minden részéről összegyűlt politikusok előtt, és ennek szerinte az az oka, hogy “Egyikünk sem megy innen sehová. Nincs hová mennünk és a palesztinoknak sincs hová menniük.”
Az szerinte nem lehetséges, hogy egyik napról a másikra a palesztinok és az izraeliek egy boldog családdá váljanak, örömest egymás ölébe ugorva nászútra sem igen mennek – tehát nincs más választás, mint kettéosztani az otthont és azt társasházzá alakítani. Óz vádlóan fordult a vezetők felé, akik szerinte szívük mélyén mindannyian nagyon is jól tudják ezt, és feltette a kérdést, vajon hol vannak Simon Peresz utódai, hol vannak azok a bátor vezérek, akik képesek ezt valóra is váltani.
Óz 42 éve minden egyes péntek délután 5 órakor hosszan beszélgetett Peresszel telefonon, elmondása szerint nem csak Izrael jövőjéről vagy politikáról beszéltek ilyenkor, hanem a lélek, a szív, a képzelet dolgairól is. A péntek déli temetés alatt elmondott búcsúzójában Óz arról biztosította Pereszt, hogy aznap is és az utána következő minden pénteken, egész életében folytatni fogja vele a beszélgetéseket. Óz költőien úgy fogalmazott, hogy nem csak ő előtte, hanem – mindaddig, amíg Izrael állam létezik – az ország előtt is nyitva áll annak a lehetősége, hogy folytassa a párbeszédet Simon Peresszel.
