Szenzáció: egy egyiptomi szappanoperában rendes zsidók is láthatók!

Hangnemváltást tükröz egy új egyiptomi szappanopera. A jelenlegi, Iszlám Testvériség-ellenes hangulat jegyében készült „Zsidó negyed” azokról az időkről szól nosztalgikusan, amikor a zsidók, keresztények és muszlimok békében éltek együtt Kairóban.

Az egyiptomi szappanoperákat évi rendszerességgel készítik, hogy muszlimok millióit szórakoztassanak a Ramadán, a szent hónap esti étkezései során. Ezek a sorozatok gyakran adnak teret az antiszemitizmusnak és az Izrael-ellenes gúnyolódásnak.

Ilyen volt a 2012-es Nadzsi Atallah csapata, melyben a veterán színész, Adel Imam egyiptomi csapatával arra készül, hogy kiraboljon egy bankot a mélyen rasszista Izraelben. Egy másik műsor, a 2002-es Lovas ló nélkül című történelmi produkció cselekménye egyenesen Cion bölcseinek jegyzőkönyvein alapul. A műsor kis híján az izraeli nagykövet visszahívását okozta Kairóból, és elítélte a sorozatot az Egyesült Államok külügyminisztériuma is.

Az új műsor, melyet az idei Ramadán kezdetén, június 18-án kezdtek vetíteni, alapvetően másnak ígérkezik.

A Haret al Jahúd (Zsidó negyed) cselekménye Kairóban játszódik és az egyiptomi történelem két fontos eseménye adja a keretet. Az egyik az 1952-es forradalom, melynek során a Mohamed Nagíb és Gamal Abdel Nasszer vezette Szabad Tisztek Mozgalma megdöntötte a monarchiát. A másik a 1956-os szuezi válság, amit Izraelben Kádes hadműveletként ismernek, Egyiptomban meg inkább háromhatalmi agresszióként emlegetnek.

A Zsidó negyed egy szerelem történetét mutatja be a nézőknek, amely az egyiptomi hadsereg tisztje, Ali (Iyad Nassar) és Laila, a fiatal zsidó nő (Mona Shalabi) között szövődik. Ahogy az sejthető, románcukat tönkreteszi a háború, az egyiptomi nacionalizmus erősödő hulláma és a feszültség, amit Izrael születése hoz magával.

„Egész életünket Kairó szívében éltük le és sosem tapasztaltunk semmi rasszizmust”, mondja egy idősebb női szereplő a sorozat előzetesében, ahogy a zsidó család körbeüli a gyertyafényes asztalt. „A vallásom arra tanít, hogy minden muszlim a testvérem”, így egy férfi, aki a jellegzetes török fejfedőt, a fezt viseli. Az ideológiai árok túloldalán egy fiatal egyiptomi cionista viszont haraggal fogadja, amikor apja a születő Izraelt Palesztinának nevezi.

A történelmi drámák nyilván nemcsak a múltról szólnak. Madhat al-Adl, a sorozat írója elmondta, hogy egy kozmopolita Egyiptomot szeretett volna ábrázolni, melyben „a vallások és nyelvek egymás mellett léteznek”. „A békés együttélésnek ebben az idejében, Egyiptom nagy volt”, nyilatkozta az író az al-Masry al-Youm c. egyiptomi napilapnak.

„A sorozat nem csupán a zsidókról szól, hanem a Zsidó negyed néven ismert városrészről, ahol muszlimok, keresztények és zsidók együtt éltek. Sosem mondtuk, hogy ”ő muszlim, ő keresztény, ő pedig zsidó”, mert mind egyiptomiak voltak. Ezért nem is szabad másképpen említeni a zsidókat, csak úgy, mint egyiptomiakat”.

Az önreflexív gondolkodás Egyiptomban most divat. A sorozat negatív pólusa, – a cionistáktól eltekintve – az iszlámista mozgalom, a Muszlim Testvériség. Egyiptomi alapítóját, Hassan al-Bannát, akit 1949-ben gyilkoltak meg, úgy ábrázolják, amint a Korán egyik versét idézi, ami arra szólítja fel a muszlimokat, hogy sújtsanak le a hitetlenekre, „bárhol is legyenek”.

„A történelem ismétli önmagát”, vélekedett az író. „Ők (a Muszlim Testvériség) már a július 23-i forradalom (a Szabad Tisztek Mozgalma) napjaiban megpróbálták átvenni a hatalmat, de elbuktak, mert Gamal Abdel Nasszernek volt stratégiája. És ez megismétlődött január 25-én (az Arab Tavasz kezdete), ahogyan azt az események bizonyítják.”

A Zsidó negyed üzenete nem kerülte el a kritika figyelmét. Az egyik kritikus dicsérte a film magas technikai színvonalát és hozzátette, hogy erre a sorozatra „nagy szükség van napjainkban.”

A Zsidó negyed az egyiptomi filmművészetnek azt a korszakát idézi, melyben az ország befogadó hagyományai és sokszínű társadalma értéknek számított. Az 1949-es film a Fatma, Marika és Ráhel egy egyiptomi aranyifjúról szól, aki zsidónak tetteti magát, hogy elnyerje egy fiatal zsidó nő kegyét. Az 1954-es komédia, a Hasszán, Morqos és Koen a muszlimok, zsidók és keresztények üzleti kapcsolatát mutatja be.

De az új szappanoperában ábrázolt, romantikus Egyiptom nem mindenkinek tetszik. A Facebookon egy egyiptomi hozzászóló úgy vélte, hogy a műsort a „közelgő katasztrófa előszelét” érzékelteti.

„De azért vigasztaló néhány egyiptomi zsidó karakter humanizálása – legalábbis azoké, akiket később nem bélyegeznek meg árulóként és nem dühös, kidülledő szemekkel ábrázolnak.”

A Times of Israel cikke nyomán: Cseresznye Gábor