Szentgotthárd: Temetőfelújítás és tíz éves fenntartás

Írta: Szász Anna Lujza - Rovat: Belpolitika, Politika

Elindult az elhagyatott zsidó temetők hosszabb távra tervezett rekonstrukciós programja a magyar állam támogatásával. Első körben 400 millió forintot oszthatott szét a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány 50 pályázónak, akik közül időközben 5 visszalépett. A többiek megkezdték a munkát. Időről időre hírt adunk a fejleményekről, ezúttal Kozó-Németh Eszter pályázati ügyintéző tájékoztatta a Szombatot a szentgotthárdi munkálatokról.

Szentgotthárd, a felújítandó temetőkapu

“Szentgotthárd Város Önkormányzata 2018. áprilisában nyújtott be pályázatot a szentgotthárdi zsidó temető felújítására, s a pályázat átdolgozását követően 10 millió forintos támogatást nyert el, melyet a kapu felújítására, s a temetőt körül ölelő betonkerítés építésére használhat fel. A felújításon túl a temető 10 éves fenntartását is vállalta a város.

A felújítás során megvalósítandó tevékenységek:

  1. Meglévő drótfonatos kerítés elbontása és elszállítása.
  2. Betonkerítés építése a temető körül előre gyártott betonelemekből, 2 méter magasságban, kb. 242 fm hosszúságban. A betonkerítés terve településképi szempontból egyeztetve az Építéshatósággal és a városi főépítésszel, az ő javaslatukra került kiválasztásra az A10/1 típusú sima téglamintás, zárt, elemes betonkerítés, minta nélküli oszlopokkal vagy azzal egyenértékű kivitelben. Kivitelezése 3 rétegben fehérre meszelve. A kerítés teteje a kapuzat tetejével egy szintben legyen.
  3. Kapu felújítása – új egyszárnyú (0,90 x 1,60 m; gyalogos forgalom) és kétszárnyú (3 x 1,60 m; gépjármű forgalom) kovácsoltvas kapu készítése és helyszíni beépítése. A kapuzat teteje a kerítés tetejével egy szintben legyen. A két kapu között fém elválasztó oszloppal”

A szentgotthárdi zsidók története

Szentgotthárdon az 1720-as összeírásban szerepel nagy Dávid zsellér, zsidó kereskedő, aki a rohonci Batthyány Lajos birtokához tartozott, másik két társával együtt. Akkor Szentgotthárdon 104 családfőből három volt zsidó vallású. Az 1736-os rendelkezések 9-es pontja előírta, hogy a katolikus mezővárosban más vallásúak, sem reformátusok, sem az evangélikusok, sem más szekták követői négy Ft. büntetés terhe mellett házat és telket nem szerezhettek és lakosokat sem téríthettek. De a településre a beköltözést az uradalom nem akadályozta. Letelepedésüket nem engedélyezték, bár a terménykereskedelem az ő kezükben összpontosult.

Az 1780-ban trónra kerülő ll. József három év múlva kiadta a magyarországi zsidóság számára szóló türelmi rendeletét, amelyben megengedte a földbérlet, a fuvarozás, a kézművesség, továbbá bizonyos, addig tiltott mesterségek engedélyezését.

1740-ben az országgyűlés elfogadta, hogy a “fennálló feltételek mellett gyárakat zsidók is állíthatnak, kereskedést és mesterséget akár maguk kezére, akár vallásukbeli legények segítségével is űzhetnek”. Szentgotthárdon a zsidók száma 1870-ben 57 fő volt. Földet, ingatlanokat vehettek, üzemeket is létre hozhattak. Anyagi helyzetüket nézve virilisták voltak, a tehetősebbek helyet kaptak a község képviselő testületében. Az apátság védelme alatt letelepedhettek, de nem alkottak önálló hitközséget.

1885-ben az anyakönyvi kerületek létrehozásával megalakult a szentgotthárdi kongresszusi anyahitközség. 1886-tól az Akasztó dombon az Erzsébet utca végén lett temetőjük. 1896. január 27-én tartották közgyűlésüket, ahol Philipp Miksa elnökölt. Megválasztották a hitközségi tagokat, és határoztak egy templom felépítéséről. 1898. szeptember 28-án szentelték fel az imaházukat a Rákóczi utcában, és az elemi iskolájuk is oda épült. Az imaház a  huszadik század elejére már szűk lett, ezért a Széchenyi utcában új zsinagógát építettek. A gimnázium tanulóinak megsegítéséhez Friedlander Sándor rabbi 400 Ft-tal járult hozzá. Minden felekezeti diák tanulhatott a gimnáziumban.

1895-ben az izraelita vallást bevett vallásnak nyilvánították, de rabbi és hitközségi előljáró csak az lehetett, aki magyar állampolgár volt,  és aki kiképzést  Magyarországon nyert. 1896. október 5-én jött létre az első vegyes-házasság, amelyben a férfi izraelita, a nő katolikus vallású volt.
1910-ben Szentgotthárd lakóinak száma 2624 fő volt, ebből izraelita 305 fő.

1920-ban 3054 lakos volt és ebből izraelita 268 fő.
1930-ban 3258 lakos közül 178 volt zsidó vallású.

1941-ben a település lakóinak száma 3548 volt, közülük 134-en gyakorolták az izraelita vallást. 1944-ben a hitközség összeírásakor 166 zsidó élt Szentgotthárdon.

A zsidók száma folyamatosan csökkent. Ennek egyik oka a katolikus vallásra való áttérés volt. A katolikus plébánia iratai között sok olyan nevet találunk, akik meghatározó személyek voltak a község életében. 1885-ben Bauer Adolf kérte az engedélyt, ő 1900-ban a nevét is módosította Béni Adolfra. A következő áttérés 1905-ben volt, Schlesinger Margité. 1919-ben felgyorsult az áttérés, csoportosan hagyták ott az izraelita vallást: Dr. Székely Ernő orvos, Friedrich Ödön gyógyszerész, Vargyassy Gyula bankalapító, a Vég család: Vég Pál, Pálné, László, Mariska, Endre, József, a fiatalabb Vég Pál, az ő édesanyja Schlesinger Erzsébet és Gyula az édesapja. Ebben az időben vitték el a zsidó származású Duxler Lajos tanárt, és két zsidó diákot, akiket kivégeztek Horthy különítményesei a Tanácsköztársaságban végzett tevékenységük miatt. Duxler Lajos feleségét Auschwitzba deportálták, fiúk munkatáborban vészelte át a gyilkos korszakot, a háború után pedig jelentős sportember lett. 1920-ban Kaczander Ernő gyermekei, István, Gyula, Margit tértek át katolikus hitre.

1935-ös összeírás szerint a ciszterek birtokai után a két legnagyobb földterülettel Swartz Izidor és testvére, Rezső rendelkezett. 455kh erdőt, földet birtokoltak, és fűrésztelepet is létesítettek, ami konkurenciát jelentett az uradalomnak, ezért nehezteltek rájuk. Schwartz Izidor háza ma az erdészet irodája. 1930-35-ös évek legtöbb adót fizetői között sok zsidó vallású volt. Így: Breiner Ignác, Götzl Károly, Krausz Zsigmond, Schwartz Izidor, Eisenstein Jenő. 1937-ben már megjelentek az izraeliták elleni propagandisták. Horváth Béla népművelési előadásának címe: A zsidóság térfoglalása. Ekkor Günsberger Miklós, majd egy év múlva Günsberger Izidorné kéri az áttérést.

Az I. Világháborús Emlékmű avatásán 1937. szeptember 26-án a hivatalos programhoz tartozott a kilenc órakor tartott istentisztelet az izraelita templomban, hiszen a háborúban ott voltak felekezet nélkül a zsidó származású besorozott katonák is, akik ugyanúgy Magyarországért áldozták életüket.

1938-ban Rechvitzer Rózsi, Dr. Rechvitzer Ernő, és Dr. Benkő András tértek át katolikus hitre. Az Iskolaszanatóriumban Pogány György nevű diák is megváltoztatta a vallását. Felgyorsultak az események. Rengetegen kérték a megszállt osztrák területről a keresztlevelüket, vagy hozzátartozóik születési adatait a katolikus plébániától. Igazolást kért az 1919-ben áttért Végh család is az akkori katolikus hitre való keresztelkedésről. Az emberekben egyre erősebb lett a félelem.

1939-ben hozott törvények alapján csak azok szavazhattak, akik 1867. december 31 után Magyarországon születtek, és állandóan itt laktak. Feloszlatták a zsidó egyesületeket, az Izraelita Nőegyletet és a Chevra Kadisát, vagyonukat pedig lefoglalták. 1941-ben Lázár Jenő és felesége Nauhaus Margit, valamint Pintér Zoltán kérték az áttérésüket katolikus hitre. 1942-ben Latzer Hugó és felesége Deutsch Ilona, Eisenstein Elza, Horváth Otilia és Meisel Lívia vette fel a katolikus hitet. az 1919-ben áttértek zöme is igazolást kért a katolikus plébániától.

1944. május 10. és 11.-én 119 szentgotthárdi és 30 környékbeli zsidót szedtek össze, és a kaszagyár barakk épületeiben helyezték el őket. A férfiak egy részét munkaszolgálatosnak vitték a frontra. A barakkokból június 19-én Szombathelyre a gettóba szállították, onnan pedig július 4-én Auschwitzba deportálták valamennyiüket.  Az elhurcoltak vagyonát, árukészleteit zár alá vették és kiárusították.

Az auschwitzi haláltáborban és munkaszolgálatosként 141-en lelték halálukat. Emlékművük 1947-ben készült és az imaház udvarán volt felállítva. Az 1970-es évek elején a Mártírok úti építkezéskor az imaházat és az utca többi földszintes házát lebontották. Az emlékmű a szombathelyi izraelita temetőben van felállítva.

A háború után az újjáalakult hitközségnek 35 tagja volt. Vezetőjük az Auschwitzból visszatért Leszner Antal lett. Ma már senki sem él közülük, de látogatóban sokszor találkozunk utódaikkal Szentgotthárdon.  (Forrás: Csuk Ferenc helytörténet kutató, költő, író.)”

 

Címkék:temető, temető-felújítás, zsidó temető