Szakács, énekes, politikus

Gondolatok az izraeli kormányalakításról

Az izraeli mesterszakács reality show-ban láthattuk a 28 éves Szálmá Fájúmit, aki muzulmán, és egy Kfár Kászem nevű arab faluban él Izrael központi részén.

Bemutatkozásakor Szálmá tradicionális fehér kendőt viselt, finom és választékos hébert beszélt, és az első pillanattól elbűvölte a zsűri tagjait élettörténetével és személyiségével – nem beszélve az általa készített ételről, a frissen kisült pitán nyugvó okrás-húsos szószról. Ruhaviselete hamar elárulta róla hogy tradicionális környezetből származik, ezért foglalkozása (tanársegéd az agykutatás területén) meglepő volt. Szálmá később elmondta, hogy 18 éves korában eljegyezte magát, amit megbánt, és visszalépett. Ez nem kevés ellenérzést keltett környezetében és családja körében is. Mindez nem tartotta vissza, és a korai házasság helyett a tanulást választotta. Szálmá kifinomult kifejezésmódját, és magával ragadó ambícióját egészen a döntőig követhettük figyelemmel.

Az Izrael legelőkelőbb mesterszakácsaiból álló zsűri adásról adásra szuperlatívuszokkal illette az általa készített, a hagyományos arab konyha fogásain alapuló étkeket. A zsűritag Jonátán Rosfeld értékelésében kiemelte „Izrael földjének ízeit” Szálmá kitűnő ételeiben. Később, a döntő küszöbén, egy másik zsűritag, Hájim Kohen, mély tisztelettel a hangjában, már palesztín konyhának titulálta azt a kulináris környezetet, amiből Szálmá hétről hétre merítette az ihletet remek ételeihez.

Egy másik, milliókat vonzó tévéműsor a ‘The Voice’ izraeli kiadása. A döntőre készülő Líná Mákhul első fellépésekor Alicia Keys “Empire State of Mind” című dalát énekelte. Ezt hallva az öt mentor mindegyike szerette volna Línát a maga csapatában látni. A nézők kezdettől fogva, a mentorok csak az amerikai dalba beleszőtt közel-keleti trillázó hangokból fedezhették fel, hogy Líná egy akkói arab lány. A dalt követően a mentorok Líná zenei háttere felől érdeklődtek. Amikor ő Fairuz, a világhírű libanoni énekesnő nevét említette, a mentorok egyként kérték, hogy énekeljen el Fairuztól néhány dallamot. Az elkövetkező perc különleges esemény volt az izraeli televízió történetében: egy arab lány arabul énekelt fő műsoridőben. Felesleges hangsúlyoznom ennek jelentőségét, a zsidók és az arabok közötti évszázados, véres konfliktussal a háttérben. Persze Fairuz, az arab dalok, és egyáltalán az arab civilizáció nem idegen az izraeli zsidók számottevő részétől. Itt az arab országokból Izraelbe menekült zsidó családokról és leszármazottjairól beszélek, akik a mai napig az arab kultúra világban érzik otthon magukat. Ugyan az arab nyelvet fokozatosan felváltotta a héber, de az arab gyökerekkel rendelkező zsidó előadók estjein Izraelben mind a mai napig gyakori, hogy arab nyelven csendülnek fel jól ismert melódiák. Ennek fényében nem meglepő, hogy Lína a török gyökerekkel rendelkező Shlomi Shábbát csapatához csatlakozott.

Amennyire természetesnek és normálisnak tűnik a képernyőn Szálmá és Líná részvétele és sikere, annyira megdöbbentő ez, ha nem hagyjuk figyelmen kívül az izraeli politikai és társadalmi légkört. (Elég megemlíteni az utóbbi hónapokban a Beitár Jeruzsálem két újonnan igazolt muzulmán játékosa körül kirobbant szégyenteljes rasszista hisztériát.)

Arabok szereplése és előremenetele népszerű izraeli reality műsorokban szükségszerűen felveti az arab közönség részvételét is, akik így többször egy héten izraeli zsidó programokat kísérnek figyelemmel, és arab szereplőkre adják le szavazatukat. Ezáltal legitimitást adnak a műsoroknak és befolyásolják annak kimenetelét.

Mindez érdekes párhuzamot vet fel az arabok részvételével az izraeli politikai arénában. Itt, az arab lakosság aktivitása hagyományosan jóval alacsonyabb, mint a teljes lakosságé: mintegy ötven százalék körüli. Az okok keresésében nem kell messzire mennünk: egyfelől a részvétel legitimálja az izraeli politikai rendszert, másfelől felmerül az Izrael állam megalakításától kezdődően elszenvedett diszkrimináció kérdése. A választások előtti időszakban a Haaretz című napilap kétnyelvű – arab és héber – vezércikket publikált, amelyben a mintegy egymilliós izraeli arab lakosságot a választásokon való részvételre buzdította.A vezércikknek azonban, csakúgy, mint egyes baloldali cionista politikai körök nyitásnak az arab lakosság felé, nem volt sok foganatja. Az arab pártok, a közös arab-zsidó listát állító Hádás párttal együtt, csak 11 mandátumot szereztek, holott akár kétszer ennyit is szerezhetnének. Hozzá kell tenni, hogy a baloldali cionista Meretz párt színeiben is mandátumot nyert egy arab képviselő. Továbbá – amint ez szokás az arab kisebbség részéről, sokan olyan pártokra adják le szavazataikat, amelyeknek valós súlyuk lehet a kormányalakításnál.

Itt érkezem el cikkem utolsó részéhez, amelyben az arab pártok kérdésével kívánok foglalkozni. Jáir Lápid, a választások nagy meglepetése, hamar kizárta az arab pártokkal való együttműködés lehetőségét, kijelentetve, hogy nem fog a „Zoábikkal” kormányt alakítani. Később tisztázta, hogy a kijelentés nem az összes arab képviselő, hanem csak Hánin Zoábi ellen szólt. Azonban a kijelentés akarva akaratlanul megerősítette az izraeli politika egyik legfontosabb alapelvét. A jelen politikai helyzetben nincsen legitimitása Izraelben olyan kormányzatnak, amely arab mandátumok segítségével érne el parlamenti többséget. Azonfelül, hogy ez komoly kérdéseket vet fel az Izraeli demokráciával kapcsolatban, további magyarázatot nyújthat az alacsony szavazati részvételre az arab szektorban.

A reality show-k „valóságát” érdemes összehasonlítani a politika világával, annak lehetséges fejlődésével. Szem előtt tartva a kettő közötti különbséget, elmondhatjuk: a kulináris kultúra és a zene politikai jelentősége igen nagy. Bármennyire magától értetődőnek hangzik is, a versenyzők egyenlő részvételi feltételei és az összes résztvevőt befogadó atmoszféra növeli a verseny legitimitását a kisebbségi versenyzők és közönségük szemében.