Szabadságról, szorongásról, összeesküvésről

A „szabadság ellenségei” – összefoglaló a Political Capital és a Szombat konferenciájáról

Bár földcsuszamlásszerű változásokat ritkán ígér egy kerekasztal-beszélgetésekre épülő konferencia, pár dolgot mégis sikerült helyére tenni az előítéletes gondolkodás és az összeesküvés-elméletek kapcsán. A politikai intézményekbe vetett általános bizalmatlanság, az infantilizmus, a törzsi gondolkodás és a demokráciára nevelés hiánya mind táptalajául szolgálnak az intoleranciára való hajlamnak. A Political Capital és a Szombat szervezésében kétnapos konferenciát tartottak a Brit Nagykövetségen. 

 Jonathan Knott brit nagykövet azzal nyitotta meg a konferenciát, hogy a helyszínválasztása már önmagában is szimbolikus értékkel bír, hiszen a követség épülete a vészkorszak idején Raoul Wallenberg székhelyeként funkcionált. A követség számos emberi jogi ügyet és oktatási programot támogat.

 

Nehéz témákról – szabadon

Krekó Péter, a Political Capital vezetője szerint nagyon fontos, hogy az antiszemitizmus kérdéséről nyíltan és szabadon lehessen vitatkozni, ugyanakkor egy ilyen konferencián csak olyan résztvevőkre számítanak, akik magukénak vallják egy nyitottabb és befogadóbb világ megteremtését. Szántó T. Gábor, a Szombat főszerkesztője szerint a tudatlan, vagy az előítéletes személy a világ komplexitása elől visszahátrál a gyermeki létbe, és sokszor konkrét fantomokból szőtt világképet teremt magának, így próbálva oldani a megfoghatatlantól, az átláthatatlantól való szorongásán. Az EMIH vezető rabbija, Köves Slomó szerint a politikusokon és a civil társadalom szereplőin túl a zsidó közösségnek is komoly felelőssége van az antiszemitizmus elleni küzdelemben. Fontos a pozitív zsidó identitás megerősítése annak érdekében, hogy az ne csak a vészkorszak élményeihez kapcsolódjon. Majd hozzátette: zsidóként csak olyan ügyekben érdemes megszólalni, ahol az ügy közvetlenül is a zsidóságot érinti.

Európa: bizalomhiány és szorongás

A konferencia kitért nemzetközi összefüggésekre is. Catherine Fieschi, a brit Counterpoint igazgatója szerint az idegengyűlölet vizsgálatakor számos párhuzam tapasztalható Franciaország, Szlovákia és Magyarország kapcsán. Franciaországban a középkori babonák sémájára és szerkezetére épülő újfajta szorongások jelentek meg az utóbbi években. Az idegengyűlölet jelentős kapitalizmuskritikával és a kormányzatba vetett bizalomhiánnyal párosul: a franciák 50%-a szerint az országot valójában nem is a francia kormány vezeti. „Az állampolgárok tehetetlennek érzik magukat. Miközben folyamatosan csökken a tagállami autonómia, a politika egyre nagyobb befolyást és beleszólást ígér az embereknek.” Fieschi a döntésekbe való nagyobb beleszólási lehetőséget és az adatok nyíltabb áramlását javasolta annak érdekében, hogy a közérdekű információkhoz könnyebben hozzáférhessen az állampolgár, ezzel is erősítve demokratikus elköteleződést. Grigorij Meseznikov, a szlovákiai Institute for Public Affairs alapítója a szlovákiai jelenségek kapcsán arról beszélt, hogy a magyarellenes nacionalizmus és euro-szkepticizmus mellett sokan úgy vélik, hogy a zsidó, izraeli és amerikai pénzügyi körök befolyásolják Szlovákia politikai életét. Vagyis a külső tényezők egyre nagyobb befolyása mellett, a hazai kisebbségi csoportok jogtalan előnyszerzése folyik. Így az sem véletlen, hogy a szlovákok csaknem kétharmada szerint nem a kormány vezeti az országot. Az elemző hangsúlyozta, hogy az extrém radikálisok kirekesztését csak a mainstream pártok összefogásával és a konszenzus fenntartásával lehet elérni.

MSZP és Fidesz szavazók: nincs jelentős különbség

A magyar helyzet kapcsán Krekó Péter is kiemelte az európai intézményekbe vetett bizalom hiányát, valamint az ezzel kapcsolatos összeesküvés-elméleteket, mint például a kormány IMF és az EU-val szembeni politikai kommunikációját. Szerinte ez a stratégia bumerángként üthet vissza a kormányzatra, mert azt a hiedelmet erősítheti a szélsőségekre fogékony szavazókban, hogy a vezetők nem képesek irányítani az országot. A politikai elemző ismertette a Political Capital és a Tárki nyáron lefolytatott kutatását, mely a hazai antiszemitizmus jelenségeit vizsgálta. Ebből kiderül, hogy a zsidókkal szembeni ellenszenv többdimenziós, illetve a fiatalok körében emelkedő tendenciát mutat. A magyar internetezők 28%-ának nem szimpatikusak a zsidók, míg 34%-ának igen. Az antiszemitizmust nyíltan vállalók aránya a 2008-as világgazdasági válság idején hirtelen megugrott, majd lassú csökkenésnek indult. Krekó azt is kiemelte, hogy bár a Fidesz és az MSZP támogatóit számos politikai kérdés mélyen megosztja, a zsidókkal szembeni előítélet szempontjából már nem nagy a távolság köztük: mindkét párt szavazótáborának kb. 30-35%-a véli ellenszenvesnek a zsidókat. Ez a Jobbik szavazók esetében 60% feletti, míg a DK, az E14-PM és az LMP esetén 14% körül mozog. Továbbá fontos látni, hogy a romákkal szembeni rasszizmushoz képest az antiszemitizmus megreked egy erősen szimbolikus ideológiai térben és nem fordul át erőszakos cselekményekbe.

Facebook: legerősebb a Jobbik

A konferencia kiemelten foglakozott a hazai online médiában tapasztalható szélsőséges megnyilvánulásokkal. Ennek kapcsán egy októberi kutatás eredményét mutatta be Félix Anikó, a Maven7 politikai elemzője, aki több mint 250 ezer egyedi Facebook felhasználó viselkedését elemezte. A kutatás 577 rajongói oldalt vizsgált, ezzel feltérképezte a magyar online politikai színterek közti hálózati kapcsolódásokat. Eszerint az elmúlt időszakban a Jobbik új profilja sikeresen illeszkedett bele a már meglévő kommunikációs stratégiájába. A több párt irányába is nyitott felhasználók körében a Jobbik, a csak egy irányba nyitottaknál viszont a Fidesz vezet. A kutatással kapcsolatban Berkes Ákos, a Flow PR tanácsadója megjegyezte: az ilyen politikai szituációkban mutatkozik meg a közösségi média rugalmas szerkezete, hiszen minél nagyobb szavazói bázist ér el itt egy radikális párt, annál nagyobb lesz az ellentmondás a párt hivatalos kommunikációjával. Azok a radikális szavazók ugyanis, akik a mozgalmi időszakban lettek elkötelezettek, könnyen kiábrándulhatnak mérsékeltebb üzeneteket hallva. Szerinte ehhez kapcsolódik az is, hogy a párt helyi szintű kommunikációja csak lazán kapcsolódik a központi stratégiához, ez pedig visszaüthet a választási kampányban.

 

Újságírói stratégiák

Az Index újságírója, Dezső András szerint a tapasztalat azt mutatja, hogy egy jobbikos tüntetésen érdemes az újságíróknak barátságosan fellépnie, mert az egyébként agresszív tüntetők sokszor teljesen leblokkolnak és zavarba jönnek, ha azt látják, hogy valaki normálisan viszonyul hozzájuk. Ilyenkor velük beszélgetve még értékes információkra is szert lehet tenni. Az is fontos tapasztalat, hogy a Jobbikban – mióta benn van a parlamentben – természetszerűleg megjelentek a belső konfliktusok, melyekről az egyes bennfentesek szívesen informálják az újságírókat. Balogh Ákos Gergely, a Mandiner blog főszerkesztője elmondta, hogy a felületükön bevezetett új hozzászólási rendszerben a radikális hangvételű kommenteket sem tüntetik el, csak külön kategóriába csoportosítják őket, a felhasználóknak pedig lehetővé teszik, hogy eldöntsék: minden hozzászólást látni akarnak, vagy csak a moderátor által már megszűrt tartalmat.

 

A szélsőjobb új trendet teremtett?

Dezső András szerint a Jobbik remekül felismerte az online média működését és sikereit is nagyrészt ennek köszönheti. A nyíltan neonáci hangvételű portál kapcsán elmondta: a pár évvel ezelőttihez képest már jóval kevesebb látogatója van a kurucinfo-nak, közvetlen hangnemével és stílusával ugyanakkor olyan új trendet és nyelvet teremtett, mely mára már szerves részévé vált a mainstream médiának. A Mandiner főszerkesztője ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a portál sikerének kulcsa nagyrészt a romakérdés kezelésben rejlik: az olvasók úgy érzik, hogy amivel a hagyományos média nem akar, vagy nem mer foglalkozni, azt a kurucinfo megírja.

A politikusok kerekasztal-beszélgetése nem okozott nagy meglepetést. Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese szerint a gyűlöletbeszéd kapcsán a mainstream pártok hozzáállásában és szándékában nincs nagy különbség. Vita csak abban van, hogy milyen módon és formában érdemes fellépni a kirekesztés ellen. A jelenlegi PTK-ban csak szélsőséges esetekben folyamodnak büntetőjogi lépésekhez. Schiffer András, az LMP frakcióvezetője és Steiner Pál MSZP-s képviselő egyetértettek abban, hogy a végrehajtó hatalom számos esetben nem alkalmazza megfelelően a már meglévő jogszabályokat. A frakcióvezető hozzátette: ezen a vitán jelen kéne lennie Gaudi-Nagy Tamás Jobbik képviselőnek is, hiszen az ilyen típusú zártkörű beszélgetéseknek alapvetően kevés értelmük van. Schiffer szerint a szélsőséges eszmék problémáját – beleértve a Jobbikot is – nem lehet csak közjogilag értelmezni, mert ez önmagában nem oldja meg azt a politikai problémát, amit a megelőző 20 év kudarca eredményezett: „Az a jogalkalmazás, amit az NSZK-ban alkalmaztak az ötvenes években, az itt nem fog menni. Magyarországon jelenleg más a kontextus, ezért az a módszer itt nem lesz hatékony. Tudomásul kell venni, hogy van kb. 800 ezer honfitársunk, akik valamiért egy ilyen nézetrendszerű pártra szavaztak 3 éve.” A politikus hozzátette: az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a rendőrség számos esetben nem mer hatékonyan fellépni a szélsőségek ellen – pl. futball-huliganizmus –, máskor viszont túlbuzgó. Vagyis a rendészeti szervek erősen ki vannak téve a politikai manipulációnak.

Összeesküvés-elméletek, mint menekülő utak

Gadó János szociológus, a Szombat szerkesztője szerint az összeesküvés-elméletek a mai politikai kultúra elkerülhetetlen kísérőjelenségei. A választási kampányban a politikusok csak szépet és jót ígérnek, ami így nem sokban különbözik egy esti mesétől. „S amiként a gyerek az esti mese után mégiscsak rémségekkel álmodik, mert érzi, hogy a világ ennél bonyolultabban működik, úgy a választó is összeesküvés-elméletekbe menekül, mert érzi, hogy a politika ennél bonyolultabb és látja, hogy az ígéretek rendre nem teljesülnek.”

Papp László Tamás újságíró szerint minden társadalomban megjelennek azok az archetípusok, melyekkel felruháznak egyes kisebbségeket. Ezt a szerepet töltik be a csecsenek Oroszországban, illetve az örmények a kaukázusi régióban: a velük szemben megfogalmazott általánosítások szinte teljesen megegyeznek azon vádakkal, melyek a zsidóságot is érintik Magyarországon.
Tóth Csaba, a Republicon Intézet stratégiai vezetője szerint a Fidesz úgy populista, hogy közben kormányon van. Ez azért újdonság, mert ez a kommunikációs stratégia eddig inkább ellenzéki pozícióban volt szokás. Hozzátette: a választóknak valóban nehéz belelátni a politikai döntéshozatali folyamatokba. A közösségi média kapcsán kifejtette, hogy bár nyitottabb lett az információkhoz és hírekhez való hozzáférés, leginkább mégiscsak a saját véleményünket látjuk vissza a barátaink által megosztott és kommentelt cikkekben.

 Felbomlott a ’89-es konszenzus

„Az olvasónak szüksége van arra, hogy a fejében már meglévő világképi egységet kiszolgálják az újságírók.” Ezt Vári György a Magyar Narancs újságírója fogalmazat meg, majd hozzátette, hogy sokakkal együtt ő is érzékel infantilizmust a politikai diskurzusban, ezzel pedig elterelődik a figyelem a valódi és lényeges kérdésekről. Mára az is világossá vált, hogy a rendszerváltás idején létrejött társadalmi konszenzus a kormányváltással teljesen felbomlott.

Bodnár Dániel, a Tett és Védelem kuratóriumi elnöke ezt azzal egészítette ki, hogy nem alakult ki közmegegyezés az elmúlt 24 évben arról, mi számít helyes és helytelen közbeszédnek. Bodnár hangsúlyozta: „Ez olyan fokú csalódáshoz vezetett, hogy a felelős zsidó vezetőknek muszáj volt valamit lépni.” Ugyanakkor – tette hozzá – az elmúlt 6 hónapban 29 feljelentést tettek a megfelelő szerveknél: ebből 11 Holokauszt-tagadással, 18 pedig közösség elleni izgatás gyanújával volt összefüggésben. Eddig mindegyiket visszautasította az ügyészség.

Mircea Cernov, az informális oktatással foglalkozó Haver alapítvány vezetője Bodnárral egyetértve egyrészt szintén csalódásának adott hangot, mivel az elmúlt évtizedek oktatáspolitikáját nézve úgy tűnik, hogy a magyar iskolarendszer nem igazán készíti fel felnövekvő generációkat a társadalmi konfliktusok kezelésére. „A változtatási kísérletek és az alternatívák nagy része egyéni kezdeményezésekből indulnak ki, miközben elmaradnak a mélyebb szervezeti változtatások.” Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a Haver által képviselt hitvallás előbb-utóbb integráns részévé válhat a politika által felülről generált oktatáspolitikai koncepcióknak is.

A napi sajtó által is idézett előadásokról, például a Hiller István (MSZP), L. Simon László (Fidesz) és Szabó Tímea (Együtt-PM) részvételével tartott kerekasztalról és a hozzászólásokról itt, itt és itt olvashatnak, hallhatnak.