Spórolós asszonyka

Közelednek a választások Izraelben. A pártok igyekeznek kiteregetni a riválisok szennyesét. A miniszterelnök feleségét már többször is támadta a sajtó, legutóbb azért, mert állítólag kicserélte a rezidenciára rendelt kerti bútort a keszáriai privát lakásában lévő régire. Most az üvegbetétek visszaváltásából befolyt összegről van szó, amelyet – állítólag – zsebre  rakott. 

 

Tisztában vagyok azzal, hogy az ország választások előtt áll, nem is akarom egyik jelölt esélyét sem befolyásolni azzal, hogy mellette állok, vagy szemben vele, de képtelen vagyok elmenni egy pozitív jelenség mellett: Szárá, miniszterelnökünk felesége takarékos asszonyka.

Igyekszem minden szavamat megfontolni, mert még véletlenül sem szeretnék beleszólni a választások kimenetelébe, pontosabban, hogy az elkövetkezendő négy évben (három, kettő, illetve egyben, vagy néhány hónapban – a szám idővel, a tények ismeretében felcserélhető) ki tartja majd a kezében a kormányrudat.

Mégis muszáj kitérni a fent említett hölgy példaértékű életvitelére: nem  szórja a pénzt, odafigyel minden garasra.

Huszonöt agoráról van szó. A pénzügyekben jártas kedves olvasó joggal kérdezhetné: mi az a 25 agora napjainkban? Amire azt mondanám, hogy bizony volt idő, amikor ennyibe került egy autóbuszjegy, vagy egy kiló narancs. De tény, ami tény: manapság nem jutunk messzire, ha mindössze 25 agora lapul a zsebünkben.

Így gondolkodik egy átlagember, de miniszterelnökünk felesége nem átlagember, hanem bizonyítottan takarékos háziasszony, gondoljunk csak a készáriai kerti bútorok körmönfont csereberéjére.

Most az üres borosüvegek beváltása került reflektorfénybe.

Az én feleségem – ha lenne – egy hónapban maximum egy borosüveget válthatna vissza a közértben, optimális esetben. Az üvegbetét árából nagyobb megtakarítást nem tudnánk nyélbe ütni, gondolom, ezzel egyetért a legelvetemültebben spóroló adófizető polgár is.

Nem így van ez a miniszterelnök háza táján. Hogy pontosan mennyi üveget váltott be az elmúlt négy évben főnöknője utasítására a miniszterelnök asszony gépkocsivezetője, megoszlanak a vélemények. Bizonyára már nem is lehet kideríteni a pontos számot. A házaspár négy év alatt összesen 4000 sékelt, tehát évenként ezret adott vissza az államnak ezekből a pénzekből, amikor is – az újságok szerint – az évi ez irányú, üvegbetételekből származó bevétel hatezer, négy év alatt 24 ezer sékel volt. A számok közötti különbség lett az újságok szerint az első hölgy úgynevezett zsebpénze, privát kassza, ami nem sok, de több a semminél. Mint a miniszterelnöki rezidencia alkalmazottai – többek között a gondnok – elmondták, a hölgy olyan fontosnak tartotta az üvegek visszaváltását, hogy az ásványvíztartályok helyett is az üvegekben kiszerelt vizet kultiválta, mert azok üres palackjait szintén beváltják. Sok kicsi sokra megy.

Az üggyel most a kormány jogtanácsos és az állami főellenőr foglalkozik. Egyesek szerint az egész ügy csupán vihar egy pohár (palack) vízben, piszlicsáré dolog, főleg azokhoz a problémákhoz képest, amelyek az országot foglalkoztatják. Mások szerint meg minden törvénybe ütköző, jogellenes cselekedetet ki kell vizsgálni, fel kell deríteni, és el kell járni ellene.

Tény, hogy az üvegek visszaváltásából befolyó pénz az államot illeti, közpénz, az adófizetőké.

Mi – a magunk részéről – nemcsak a spórolós miniszterelnök feleségre vagyunk büszkék, hanem jó svungú férjére is. Ha 25 agoránként egy évben a visszaváltott üvegekből hatezer sekel folyik be, akkor kis matematikai okoskodással azt is kideríthetjük, mennyi pénz folydogált le a miniszterelnöki garaton. Az még akkor is sok, ha enyhítő körülményként figyelembe vesszük, hogy csak az ökör iszik magában.

Azon sem csodálkoznánk egyébként, ha az említett hölgy direkt bíztatná férjét az ivásra: végül is minden kiürült, visszaváltott üveg 25 agora tiszta hasznot hoz a konyhájára…