Spanyolország – az Izrael-ellenes mozgalmak európai bástyája

A 2008-as pénzügyi válság után megerősödött, venezuelai és iráni támogatást élvező szélsőbaloldal, elsősorban a Podemos párt álll az Izrael-ellenes mozgalmak élén. A Podemos vezetője, Pablo Iglesias hírhedt antiszemita, aki a Holokausztot „bürokratikus és közigazgatási döntésnek” nevezte, a Venezuelát romba döntő Hugo Chavez elnök tanácsadója volt, jelenleg pedig állandó műsora van egy iráni tulajdonú tévécsatornán.

Valencia, a harmadik legnépesebb spanyol város önkormányzata május végén elfogadott határozatában Izrael ellenes bojkottra szólított fel, és a várost „izraeli apartheid-mentes övezetté” nyilvánította. Néhány nappal korábban Navarra, az ország 17 autonóm régiójának egyike fogadott el hasonló határozatot. Összességében az ország több mint ötven városában és régiójában hoztak hasonló intézkedést.

Az egyre terjedő Izrael ellenes aktivizmus a szélsőbal megerősödésével függ össze; azzal, hogy a trockista beütésű Podemos szélsőbaloldali párt kormányzati pozícióba került. Spanyolország mostanra az EU-n belül is kitűnik rendkívül erős Izrael-ellenes közhangulatával.

A Madrid központú Acción y Communicación sobre Oriente Medio (ACOM) nevű civil szervezet az Izrael bojkottját előmozdító BDS mozgalom ellen küzd Spanyolországban. Az ACOM elítélte a valenciai lépést, azt gyűlöletre uszítónak nevezte és rámutatott annak antiszemita jellegére. Ángel Mas, az ACOM elnöke szerint a Podemos „chavista” (vagyis a venezuelai Hugo Chavez szellemi nyomdokai haladó) párt, amelyet Venezuela és Irán aktívan pénzel. A párt a 2015. évi parlamenti választásokon a szavazatok 20%-át, a helyhatósági választásokon pedig 25%-át kapta, és a helyi önkormányzatokban számottevő gazdasági, humán és szervezeti erőforrások fölött rendelkezik. Ezekben az önkormányzatokban eddig kilencven hasonló nyilatkozatot sikerült keresztülverniük a Podemos aktivistáinak. Az ilyen önkormányzatok területén 8 millióan élnek.

Valencia városi tanácsának ülésén az Izrael-ellenes nyilatkozatot a València en Comú nevű szélsőbal párt terjesztette elő. A València en Comú a Podemos helyi szervezete, amely a kommunisták, baloldali nacionalista pártok és a szocialista párt által alkotott koalíciót vezeti. A határozat szerint a város minden üzleti és kulturális kapcsolatot megszakít izraeli szervezetekkel vagy cégekkel, és ezzel „a palesztin szolidaritás globális mintája” lesz. A Valencia népének „méltóságára, szolidaritására és igazságosságára” hivatkozó szöveg zsidó államra vonatkozó kulcsszavai: „apartheid rezsim”, „kolonializmus”, „rasszizmus”, „etnikai tisztogatás”, „zsarnokság”, „genocídium”.

A BDS País Valencia (A BDS mozgalom helyi szervezete) jelenleg a gázai helyzetről szóló dokumentumok gyűjteményét állítja össze. Egyik aktivistájuk, Mireia Biosca szerint a városi határozat követelései: az „apartheid” fal lebontása, visszatérés az 1967-es határok mögé, a palesztinai és izraeli arabok hátrányos megkülönböztetésének megszüntetése és a palesztinok visszatérése Izraelbe. Hozzátette: szervezete tiltakozik a jövő évi Eurovíziós Dalfesztivál megrendezése ellen, akár Jeruzsálemben, akár Tel Avivban tartanák azt.

Az ACOM húsz esetben indított bírósági eljárást tartományi és városi önkormányzatok által meghirdetett BDS kampány ellen, és számos pert meg is nyert, a kirekesztő intézkedések visszavonására kötelezvén ezzel az önkormányzatokat. „A valenciai ’izraeli apartheid-mentes övezet’ az ismert Judenrein felmelegítése, ahol a zsidó állam feltételezett szimpatizánsa köteles hűségnyilatkozatban elítélni Izraelt, amennyiben társadalmi, politikai, gazdasági vagy civil tevékenységet kíván folytatni az önkormányzatban. Ez a spanyol alkotmány megsértése; a polgári jog tiltja a vallási, etnikai vagy nemzetiségi alapon történő megkülönböztetést” – így Angel Mas.

 

A Podemos, a spanyolországi BDS legaktívabb támogatója szélsőbaloldali populista párt, amit 2014 márciusában alapítottak. Kezdetben az európai adósságválság nyomában foganatosított gazdasági szigorítások ellen vették fel a harcot. Vezére Pablo Iglesias és helyettese Íñigo Errejón Hugo Chávez venezuelai elnök mellett működtek tanácsadóként. A pártot több ízben vádolták azzal, hogy Venezuelától és Irántól is kap pénzügyi támogatást (állítólag 7 millió eurót), de a spanyol legfelsőbb bíróság elutasította, hogy az ügyben vizsgálatot indítsanak.

Iglesias hírhedt antiszemita, aki a holokausztot „bürokratikus és közigazgatási döntésként” definiálta, a Gázai-övezetet a varsói gettóhoz hasonlította. Párhuzamot vont az illegális bevándorlást akadályozó spanyol rendőrség és a náci SS között. Tévéműsoraiból sohasem hiányoznak az összeesküvés-elméletek. Erre bőven van módja, ugyanis rendszeres műsora van az Irán által működtetett HispanTV nevű kábelcsatornán.

Ángel Más ACOM elnök a következőkkel magyarázza a BDS spanyolországi előretörését: „A BDS a modern antiszemitizmus globális jelensége. Miután világossá vált, hogy Izraelt nem lehet katonai vagy terrorista módszerekkel megsemmisíteni, a célt más módszerekkel próbálják elérni. Most a nemzetközi közvéleményt igyekeznek rávenni arra, hogy ítélje el Izraelt, mint pária államot, és azokat is, akik támogatják a cionistákat, zsidókat. A deligitimálásra törekvők, mint mindig, áldozatoknak állítják be magukat. A közvéleménynek az elnyomottak és kisebbségek iránti rokonszenvére apellálnak. A 2015. évi választások előtt a BDS főként tudományos és kulturális területen érvényesült. Amikor a Podemos és más szélsőbal szervezetek elfoglalták a kormányzati pozíciókat, gazdasági, humán és szervezeti erőforrásokra tettek szert, és közben nem tettek különbséget saját szektás tevékenységük és az önkormányzatok működtetése között. Olyan nagyvárosokban szereztek befolyást, mint Madrid, Barcelona, Zaragoza és Cadiz.

A helyi bojkottot is komolyan kell venni és a leghatározottabban fel kell lépni ellene. A BDS csoportok manipulálják a politikai döntéshozókhoz beérkező információt, komoly összegeket költenek választási kampányokra, és mesterei a közösségi médián belüli zavarkeltésnek. Az Izrael párti csoportok általában elmaradnak mögöttük mind helyzetelemzésben, mind a politikai cselekvésben.”

Az Algemeiner (itt és itt), valamint a Gatestone Institute cikke nyomán Bassa László.