“Sosem találkoztam brit antiszemitizmussal… egészen mostanáig”

Írta: Szombat - Rovat: Kultúra-Művészetek, Politika

Richard Zimler ismert regényíró, akinek sikeres könyve, Az utolsó lisszaboni kabbalista magyarul is megjelent. Zimlert nemrég két brit kulturális szervezet is elutasította – vallási alapon – amikor egy barátja Zimler új könyvének promotálására tett kísérletet. Az író e feletti elképedését a Guardian című napilap hasábjain osztotta meg az olvasókkal.

Robert Zimler (forrás: Guardian.com)

Az Egyesült Királyságban 1998 óta jelennek meg könyveim. Első kötetem, Az utolsó lisszaboni kabbalista abban az évben lett – meglepetésre – bestseller a szigetországban.

Portugáliában élek, és általában akkor utazom Nagy Britanniába, amikor egy-egy új kötetem megjelenésekor közönségtalálkozókra hívnak boltokba, könyvtárakba, könyvfesztiválokra. Kiadóimnak persze nem minden alkalommal sikerül az események szervezőinek érdeklődését felkelteni irántam. Ebben az évben fordult elő első ízben azonban az, hogy zsidóságom miatt utasítottak el. A Peter Owen Publishers április közepén jelentette meg The Gospel According to Lazarus c. kötetemet. Egy régi barátom John, aki kiadással is foglalkozik, három hónappal korábban próbált eseményeket szervezni az alkalomra.

Március elején felhívott, és a rá nem jellemző letört hangon közölte, hogy két szervezet, amely korábban érdeklődést mutatott irántam, lemondta a találkozókat. „Kérdezték, vajon zsidó vagy-e, és amikor mondtam, hogy igen, elvesztették érdeklődésüket. E-mailjeimre nem válaszoltak, vissza sem hívtak” – mondta.

John barátom meg kívánta tartani anonimitását, és arra kért, hogy a két, zsidóságomra negatív módon reagáló szervezet felől se érdeklődjek. Azt is elmondta, hogy a koordinátorokkal folytatott beszélgetések meggyőzték arról, hogy személyesen nem antiszemita érzelműek, ám attól tartanak, hogy szervezetük tagjai vagy mások nem vennék jó néven, ha egy zsidó írót hívnának meg találkozóra.

Telefonbeszélgetésünk igencsak elkeserített. A diszkriminációval szembenézni mindig kellemetlen és dühítő és korábban el sem tudtam képzelni, hogy zsidóságom angliai karrierem akadálya lehet. Úgy tűnt, félreismertem az országot. Már azt is felháborítónak tartom, ha vallási hovatartozásom felől érdeklődnek. A helyzet azért is volt különösen ironikus, mert műveim szereplői többnyire olyanok, akik az előítéletek és a bigottság áldozatai. Nem hiszem, hogy valakinek is előnye származhat abból, ha írókat etnikai vagy vallási alapon cenzúráznak.

Az USÁ-ban nőttem fel, ahol azt a cselekményt, amely az embereket elbizonytalanítja abban, hogy törvényes jogaikat szabadon gyakorolva éljenek “chilling effect”-nek hívják. Johnnal folytatott beszélgetésem megtanított arra, hogy az Egyesült Királyságban jelenleg uralkodó Izrael ellenes és antiszemita légkör kedvezett az ilyen chilling effect kialakulásának a brit társadalmon belül.

Vajon a BDS mozgalom szerepet játszik abban, hogy a félelem légköre vált uralkodóvá? Brit barátaim szerint a válasz: igen. Ugyanők elkeseredetten látják, hogy a Munkáspárt nem szándékozik szembefordulni az antiszemita diskurzussal. Ha már szervezetek is félnek találkozókat rendezni zsidó írókkal, az Egyesült Királyság nagy lépést tett visszafelé.

Ne hagyjuk ki Izraelt se. El kell ismerni, hogy akiknek nem tetszik Netanjahu politikája, tiltakozhat ellene. Személy szerint nekem nincsenek izraeli kapcsolataim. Nincsenek érdekeltségeim, családtagjaim nem élnek ott. Legismertebb könyveim Portugáliában és Lengyelországban játszódnak. Igaz, legutóbbi regényem cselekményének színhelye a Szentföld, de Izrael Állam alapítása előtt kétezer évvel. Amerikai és portugál állampolgársággal rendelkezem.

Szerencsémre, személyemben nem vagyok érintve – továbbra is írhatok regényeket, és nyugodtan élhetek akkor is, ha többé senki sem hív meg Nagy Britanniába. Lakóhelyemen, Portugáliában szinte sosem találkozom elszánt antiszemitákkal, mert a lakosság csekély hányadát alkotják. De mi van azokkal a művészekkel, írókkal, táncosokkal, zenészekkel, akiknek angliai karrierjét zavarhatja, vagy tisztességes megélhetésüket akadályozhatja a diszkriminációtól való félelmük?

Vannak-e olyan zsidók – például a tudósok, mérnökök, egyetemi előadók között – akiknek elhelyezkedését vagy kapcsolataikat az előítéletek negatívan befolyásolják? Öt-tíz évvel ezelőtt ezt teljességgel lehetetlennek tartottam volna. Saját tapasztalatom alapján – és a brit antiszemitizmus előretöréséről olvasva – most nagyon is lehetségesnek látszik.

Egyet biztosan tudok: aki a zsidó irodalmárok és előadóművészek fogadását – a következményektől tartva – nem kívánatosnak tekinti, az gyávaságával a zsidók elleni gyűlölet terjedését támogatja. Azt akarjuk, hogy ez legyen az új norma az Egyesült Királyságban?

A Guardianban megjelent cikket Bassa László fordította

 

Címkék:Az utolsó lisszaboni kabbalista, brit antiszemitizmus, Robert Zimler