Soros-kártya járvány idején

Írta: Gadó János - Rovat: Politika

A sátáni Soros a koronavírus járvány alatt sem nyugszik, és újabb támadást intéz Magyarország ellen – tudhattuk meg a kincstári tévéhíradó április 9-i adásából.

Támadják a magyar gazdaságot

A friss előrejelzések szerint a járvány miatt akkorát zuhanhat a világgazdaság, amire a két világháború közötti nagy gazdasági világválság óta nem volt példa…

Eszerint a koronavírus járvány nyomán hatalmas, az 1929-eshez hasonló gazdasági válság közeleg. Ám a Soros Györgyhöz hasonló gátlástalan spekulánsokat ez most is hidegen hagyja. Soros, csakúgy, mint eddig, most is országokat tesz tönkre lelkiismeretlen módon, hogy sok pénzéből még többet csináljon. Ha pedig valaki ellene szegül, azon kíméletlen bosszút áll – spekulációs támadásokkal, természetesen. Mint ahogy 1997-ben tönkre akarta tenni Malajziát, lelkiismeretlenül lerombolva azt, amit az ország népe 40 év alatt kemény munkával felépített. A forint mostani gyengülése mögött is valószínűleg őt kell keresni, mint ahogy eddig is ő volt a háttérben, valahányszor Magyarországot támadás érte. Most éppen azért akarja megbüntetni Magyarországot, mert az ország és miniszterelnöke ellenszegül az ő akaratának. Ezért itt lenne az ideje, hogy a Soros Magyarországon élő, „belső támogatóival”, ezekkel a kollaboránsokkal is foglalkozzanak.

A három és félperces, szépen felépített kis televíziós etűdben Soros György úgy jelent meg, mint egy örökké pénzéhes, bosszúszomjas, nemzeteket romlásba döntő, szüntelenül Magyarország ellen áskálódó rém. Akinek emberi tulajdonságai nincsenek, végtelenül öncélúan, már szinte genetikusan gonosz. És aki – mint a felvételeken látjuk – szüntelenül gonoszul vigyorog is. („Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!”)

És ki az, aki e pokolbéli Mammonnal szembeszegül? Az bizony nem más, mint hazánk, Magyarország és annak miniszterelnöke, aki olyan bátran száll szembe Soros-Mammonnal, mint hajdan kuruc a labanccal, 48-as honvéd a némettel, 56-os felkelő az orosz tankkal, mint Ludas Matyi Döbrögivel. Ahogy azt tizenkét éves korunkban az általános iskolában tanultuk.

Vannak a jók (a magyarok), vannak a rosszak (Brüsszel) és van a Rosszakat irányító ősgonosz (Soros).

És mit érdemel a belső ellenség, azok, akik hazájukat elárulva e pokolbéli Mammon szolgálatába szegődnek? Ennek részleteibe nem bocsátkozott a tévéhíradó „szakértője”, de azt sejtette, hogy a nem túl távoli jövőben foglalkozva lesz velük.

2017. július 12-i felvétel a budapesti metróban (forrás: 2017 Lydia Gall/Human Rights Watch)

A gyűlölködő kis etűdből nem a gyűlölet tárgyát, Sorost lehet megismerni, hanem – most is, mint mindig – magukat a gyűlölködőket, akik ilyenkor elővigyázatlanul elárulják magukat. Soros György gátlástalan, pénzéhes és bosszúszomjas – állítják dühteljes támadói, s így legalább közelebb kerültünk ez utóbbi személyek szándékainak és indulatainak megismeréséhez.

*

Soros Györgyöt és működését persze lehet bírálni. Valószínűleg ő az egyetlen magánszemély, aki tényezőnek számít a világpolitikában. Nem állam vagy kormányfő, nem is befolyásos óriáscég vagy NGO első embere, mégis egy középhatalomhoz illő tőkeerővel, befolyással és kapcsolati hálóval rendelkezik. Személyiségében elképesztő módon keveredik cinizmus és idealizmus: pénzügyi tranzakciói akár nemzeti valuták árfolyamát befolyásolják rövid távon, az így nyert pénzt viszont idealista célokra fordítja.

A zsidósághoz való viszonya mélyen ellentmondásos: oly sok Holokauszt túlélőhöz hasonlóan ő is elfordult a rá csak szenvedést hozó zsidó közösségtől és univerzalista, világjavító utakra lépett. Végül nem csak hátat fordított, hanem szembe is fordult a partikulárisnak vélt zsidósággal – esetünkben Izrael Állammal. (Ahol sokan szidják, mint a bokrot, de nem csinálnak mumust belőle.)

Soros a zsidóság modern kori történetében a legnagyobb befolyású „nem zsidó zsidók” egyike. Világmegváltó buzgalmában a maga módján olyan messzire ment, mint Marx vagy Trockij. Sorosról sok könyvet írtak és alighanem még többet fognak. Talán a zsidó történelemben is külön bekezdést szentelnek majd neki. Minden lépése bíráló – vagy inkább elemző – után kiált.

Személye roppant szimbolikus jelentőségre tett szert. Ha összetett jelenségeket (kapitalizmus, liberalizmus, tőzsde, migráció, határok nélküli világ) meg akarunk személyesíteni, nincs erre jobb alany, mint ő. Nem véletlen, hogy amikor Orbán Viktor egykori PR tanácsadói használható mumust kerestek, Sorosra esett a választásuk.

A fenti híradós etűd nem a bírálat, hanem a démonizálás klasszikus példája: Soros a l’art pour l’art gonosz. Mikor Orbán Viktor őt használja mumusként, a sérelmi politika óriási vonzerejére épít: ha nem értjük a bennünket körülvevő mérhetetlenül bonyolult világot, legegyszerűbb, ha megtestesítjük a gonoszt. A bennünk keletkező szorongásokat így lehet a legegyszerűbben feloldani.

A középkorban a gonoszt a sátán testesítette meg. (A Sátán és a zsidók összemosása ismert jelenség volt.) A bűnbakkereső gondolkodás a vallás visszaszorulásával sem változott – az emberek kerestek maguknak evilági bűnbakokat.

A nácik számára a zsidók, a kommunisták számára a kapitalisták (gyakran szintén zsidók) voltak a metafizikai gonoszság megtestesítői. Soros egyszerre sok kategóriába belefér: liberális, kozmopolita, kapitalista – radikális baloldali, antirasszista agendával. Ezen fogalmak mindegyike azonosítható a zsidókkal. Azt állítani – ami a kormány hivatalos álláspontja –, hogy ebből a szövevényes bűnbak-képletből ki lehet hagyni a zsidó komponenst – olyan, mintha azt mondanánk, hogy tetszésünk szerint tudjuk szabályozni az emberek évszázadok alatt kialakult gondolkodásmódját.

Ha zsidókról van szó, az indulatok nem ismernek határokat. A bírálat és a démonizálás közti határok rendszeresen elmosódnak. Erről Izrael kapcsán már sokszor írtunk. A világ vezető médiumaiban rendszeresen összekeveredik Izrael politikájának és létezésének bírálata. „Izrael megfosztja a palesztinokat az ivóvíztől”, „Izrael nem ismeri el a palesztinok jogait” – ezekben a címekben nem Izrael politikája, hanem egész lénye, létezése kerül a vádlottak padjára. A „Soros támadja a forintot”, „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” és hasonló mondatok nem Soros politikáját, hanem egész lényét ítélik meg. Világosan úgy mutatják be, mint a negatív pólust.

*

A nyugati társadalmak történetében először 1945, a nácizmus borzalmas tapasztalatai után jutott túlsúlyra az önreflexió szellemisége. Ez a gondolkodásmód ma Nyugat-Európában virágkorát éli – ha gondjaink vannak, először magunkban keressük a hibát. Ha konfliktusba keveredünk, először magunkat okoljuk. Ha félünk a másságtól, az idegentől, az nem az ő gonoszsága, hanem a mi szorongásaik és előítéleteink miatt van. Az idegen szép.

Éppen ezért ma a nyugat-európai politikai kultúrában nem divat az ördögöt a falra festeni (kivéve, ha Izraelről és az Egyesült Államokról van szó).

A posztkommunista Kelet-Közép-Európa társadalmai ezt az érettségi fokot még nem érték el. Itt az önreflexió másodlagos, a nemzeti sérelmi politikai a domináns. Magyarország, illetve annak miniszterelnöke ennek a szellemiségnek az éllovasa a térségben.

A koronavírus járvány kibontakozásával világszerte elszabadultak az összeesküvés-elméletek. A sátáni Soros György, akit persze már a vírus kitalálásával és terjesztésével is megvádoltak, csak egy a sok közül. Viszont Nyugat-Európában az ilyesmi a marginális szélsőjobb és szélsőbal hitbizománya – kormányok óvakodnak az ilyesmitől.

támogatás
Pop up banner

Címkék:gazdasági válság, koronavírus, sátán, Soros György, spekuláció

[popup][/popup]