„Sajnos oktatót is, hallgatót is vesztettünk”

Milyen hatása volt/van a pandémiának a zsidó szervezetekre/intézményekre? Ezt tudakoltuk a szervezetek vezetőitől. Heisler András és Köves Slomó után most Vajda Károlynak, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektorának válaszait közöljük.

 

Hogy vannak a munkatársai? Milyen állapotban van szervezetük/közösségük? Érték-e Önöket közvetlen veszteségek?

Az Egyetem különösen is nehéz másfél éven van túl. Noha nagyon szigorú profilaktív szabályokat vezettünk be, s habár a személyes kontaktusok szükségességét szinte teljes egészében fölszámoltuk már az első hullám idején, a járványhelyzet nem csak pénzügyi nehézségekhez vezetett: sajnos oktatót is, hallgatót is vesztettünk.

Hogyan élték meg munkatársaik/diákjaik/ a pandémia több mint egy évét?

Nyilván az oktatóknak is nehézséget jelentett a digitális térben történő oktatásra átállni. Legfőképpen mégis az idén elsőéves hallgatók szenvedtek attól, hogy csak az online térben találkozhattak egymással is, oktatóikkal is. Egyetlen egy, még 2020 szeptemberében szabadtéren tartott ismerkedési rendezvényen kívül nem igen volt alkalmuk személyesen is megismerni egymást. A digitális oktatásnak ugyanakkor előnyei is voltak. Például fegyelmezettebb jelenléthez is vezetett. A hallgatók sokkal kevesebbet hiányoztak, mint a jelenléti oktatás idején. Problémát jelentett viszont, hogy hátrányos helyzetű hallgatóink életszituációja a hardverekhez és az internetkapcsolatokhoz való hozzáférésben is megmutatkozik. Némelyiküknek nagyon elszánt küzdelmet kellett vívnia a térerő lokális hiányosságaival ahhoz, hogy ne maradjon le tanulmányaiban.

Hogyan érintette anyagilag szervezetét/intézményrendszerét a járvány?

A MAZSIHISZ minden erőfeszítése ellenére a 2020-as évben a turisztikai bevételek kiesése miatt jelentős anyagi hátrányt szenvedtünk el. A járványügyi vészhelyzet miatt elmaradt támogatások jelentős részét év végére a kormányzat és külföldi partnerek önzetlen segítségével végül nagyjából pótolni tudtuk, de ehhez nagy erőfeszítéseket kellett tennünk, s ez más teendők rovására ment. Nehezítette a helyzetünket, hogy a főépület azbesztmentesítése, valamint a József körúti épület csőtörései és egyéb műszaki meghibásodásai is rendre erre az időszakra estek.

Melyek voltak a járvánnyal kapcsolatos legfontosabb intézkedéseik?

A felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkár, Bódis József professzor történetesen orvosprofesszor. Talán ezért is adott ki az államtitkárság rendszeresen részletekbe menő, naprakész utasításokat. Ez nagy segítséget jelentett a járvány kezelésében. Nyomon követtük ugyanakkor a nagyon sikeres német járványmenedzsment intézkedéseit is, azaz nem csak hazai tendenciákat figyeltünk, hanem a közép-európai térség egészét. Ennek megfelelően az ágazati előírásokon túl rektori rendelet alapján gyakorlatilag folyamatosan az online térben kerestünk menedéket. Akkor is így tettünk, amikor más intézmények még a hibrid oktatással próbálkoztak. Az a néhány kolléga, akinek az épületben jelen kellett lennie, a legszigorúbb szabályok megtartásával végezte munkáját (pl. a második hullámtól kezdve FFP-maszkot írtunk elő az Egyetem teljes területére). A Szeretetkórházzal való együttműködés és gyors kormányzati intézkedés lehetővé tette munkatársaink viszonylag korai oltását is. Ennek dacára, mint már említettem, emberéletekkel kellett fizetnünk a járvány terjedéséért. Ez különösen fájdalmassá teszi az elmúlt esztendőre való visszatekintést.

Hogy élték meg a járvány-időszakban a zsidó szervezetek körüli politikai feszültségeket – ha tapasztalták ennek hatását?

Az Egyetem a kérdésben említett, egyáltalán nem az Örökkévaló dicsőségére, hanem egyéni ambíciók és más nemesnek aligha nevezhető motivációk fűtötte, művi úton gerjesztett feszültségeknek egyértelműen szenvedő, a MAZSIHISZ hitközségeivel együtt szenvedő áldozata volt. Az OR-ZSE mindenki képzési intézménye. A zsidóság, illetve a magyar társadalom bármilyen jellegű megosztása azonnal mély sebet üt az egyetemi polgárok közösségén mint olyanon. Lévén az egyetem az egyetemlegesség elvén nyugvó intézmény, nagyon érzékeny emberi közösséget jelent. Különösen az 1877 óta változatlan intézményi hagyományokon nyugvó vizsgaszabályzatunkat és az autonómiánkat ért támadási kísérletek idéztek vészjósló időket.

Mennyiben változtatta meg a járvány munkamódszereiket, kommunikációjukat? Munkájuk, közösségi kommunikációjuk mekkora része tevődött a kibertérbe? Tervezik-e, hogy a járvány után is élnek a távmunka/távoktatás megtapasztalt lehetőségeivel?

Mint már említettem, 2020 márciusától teljes mértékben kivonultunk a jelenléti oktatásból. Az elengedhetetlenül jelenléthez kötődő gyakorlati foglalkozásokat mindig két hullám közti időszakra korlátoztuk, természetesen ezekben az átmeneti enyhülést hozó időszakokban is nagyon szigorú járványügyi sztenderdeket érvényesítve. Az online oktatás ugyanakkor nem csak hátrányokkal járt. Főképpen a kisgyermeküket nevelő, valamint a vidékről bejáró hallgatók, illetve oktatók számára jelentett valódi könnyebbséget. Az online működés előnyeit a későbbiekben is szeretnénk kiaknázni, de a jelenléti oktatás egyre sürgetőbb szükségét is érezzük. A két forma dinamikus egységének megteremtésére fogunk törekedni, ha a világjárvány veszélye elhárul a fejünk fölül.

Tapasztaltak-e valamit a járvány idején elszaporodott antiszemita indulatokból?

Nincs róla tudomásom.

Hogyan készülnek a jövőre? Optimistán, a normalitásba való visszatérést várják, vagy inkább elővigyázatosak, arra is gondolva, ha netán visszatér a járvány?

Ahogy a borúlátás sem jár együtt föltétlenül fölkészültséggel, úgy a derűlátást is kísérheti óvatosság. A járvány nem szűnt meg. A számok bár abszolút értelemben alacsonyak, ám exponenciális növekedést mutatnak, ami járványügyi szempontból igencsak aggasztó. Intézményvezetőként főképpen a delta variáns őrült iramú terjedése tölt el aggodalommal. Ugyanakkor nagyon nehéz a negyedik hullámmal kapcsolatban bármit is prognosztizálni, mert mind virológiai, mind pedig epidemológiai szempontból jelentős eltéréseket mutat majd az előző hárommal egybevetve. A társadalom jelentős része immunizálódott, ugyanakkor a tünetegyüttes és a terjedés korosztályi iránya is módosult, azaz jóval nehezebb lesz például időben észlelni, kontaktuskutatással fertőzési láncolatokat áttörni, s így a fertőzés terjedésének gátat szabni. Az Egyetem vezetése mindenesetre folyamatosan nyomon követi a járványügyi fejleményeket és ennek alapján dönt majd a teendőkről. Mind a hallgatóink, mind a munkatársaink nagyon felelősségteljesen viselkedtek az elmúlt másfél évben. Ez azzal a reménnyel tölt el, hogy a védekezés sikeres lesz. Személy szerint bízom a Magyarországon használt oltóanyagok hatékonyságában is. Azt remélem, hogy ezúttal kevesen betegszenek csak meg, s őket sem gyötrik majd súlyos tünetek. Ez a járvány is annak a rabbinikus tanításnak az igazát bizonyítja, hogy a könyörületesség annak a három oknak az egyike, amiért nem vetett még véget a világnak az Örökkévaló. Ez a járvány ugyanis csakis az emberiség egészének összefogásával győzhető le, mások gyámolítása nélkül önmagunkat sem védhetjük meg. Virológiai szempontból az emberiség minden egyede egyetlen család tagja. Csak úgy tudjuk magunkat megóvni, ha egymást védjük. Ezért is bátorítanék mindenkit arra, hogy vegye föl az oltást: védje saját testét és saját testével egyúttal mások épségét is!